Istennel járni

S

ét nemzetségének a vonalát írja le részletesebben a szentíró, hiszen ő viszi tovább az áldást, tőle származik majd Noé az élet mentője (1Móz 5,1-32). Az első emberpárt megáldotta az Úr, és ezt a bűneset sem szünteti meg. Isten áldásának a hordozói, lényének képviselő lettek a földön. Ez jó hír, hiszen hűtlenségünk ellenére sem vonta vissza az áldást, hiszen nélküle még nyomorultabbak lennénk. Akkor csak a bűn lenne az örökségünk, Isten áldása nélkül még nyomorultabb lenne az ember. Így azonban az Ő kegyelme is jelen van, sőt Jézus Krisztus által megragadható. Jézusban teljesedik ki Isten minden áldása és válik elérhetővé a számunkra. Jézus az igazi áldáshordozó és közvetítő.

Az első ember Isten képmását hordozza, míg az utódai, tehát Ádám gyermekei már az ő képmását öröklik. Ez azt jelezi számunkra, hogy az új generáció már a bűnös természetet örökölte. Ádám a bűnt adja tovább. Ez alól nincs kivétel, mindenki megkapja ezt az örökséget. Azonban azt is láthatjuk, Isten továbbra is elérhető marad. Ha már nem jár közöttük a földön, de felvehetik Vele a kapcsolatot, segítségül hívhatják. Ez a lehetőség számunkra is adott, rajtunk áll hogyan indulunk naponta utunkra, miként fogunk dolgainkhoz. Segítségül hívhatjuk Urunkat, sőt hívjuk is segítségül, lássuk meg, hogy az ádámi örökség miatt szükségünk van Isten jelenlétére, segítségére.

A bűneset ellenére hosszú időt kapott az ember a földön, mindazt, amit az Úr rábízott hosszú időn keresztül gondozhatta. Másrészt örülhetett az életnek. Igen, mert az élet, öröm, az élet áldás. Az élet csodálatos lehetőség, de látjuk-e ezt, vagy már a rohanástól, a különféle gondoktól semmit sem veszünk észre belőle? Az Úr azt akarja, örüljünk az életnek legyünk hálásak érte.

Legyen számunkra példa Énók, aki megmutatta, hogy az Édenen kívül is lehet Istennel járni. Megmutatta, hogy számunkra Isten kell, hogy a legfontosabb legyen. Az Istennel járás azt jelzi, nemcsak futó kapcsolata, nemcsak néhány perce volt az Úr számára, hanem Neki szentelte az életét. Oda ment mindenkor ahová az Úr vitte őt. Ki a legfontosabb számomra? Tudom-e függetleníteni magamat a világtól és teljesen az Úr vezetésére bízni?

Megjelenik a nevek közt Noé, aki vigasztalást jelentett kortársai számára a gyötrelmes munka közepette.  Noé majd menti az életet, mert figyel az Úrra, hisz az Úr szavának és engedelmeskedik. Azonban ez az elnevezés azt is mutatja, hogy már nem volt igazán jó a többség kapcsolata Istennel. Kellett valaki, aki megvigasztalja őket. Kellett egy ember, akitől azt kapták, amire vágytak. Istenről az emberre kezd már áthelyeződni a hangsúly. Jó lenne meglátni, hogy számunkra Isten a Szentlelket küldte vigasztalóul. Nem az ember, hanem Jézus a mi reménységünk.

Arra is érdemes figyelni, hogy már itt kialakult az ember csúsztatási készsége. Istenre hárítja a gyötrelmes életért a felelősséget. Isten megátkozta a földet, és egy szó sincs arról, én vétkeztem. Mi is hajlamosak vagyunk a csúsztatásokra, az áthárításokra. Ne csúsztassunk, hanem vállaljuk az Úr előtt bátran tetteinket, életünket, mert a megbánt bűnre nyerhetünk bocsánatot. Az élet nyomorúságai miatti felelősséget vállalnunk kell.  Inkább azért adhatunk hálát, hogy bűneink ellenére még mindig van eredménye a munkának, hogy nemcsak  az átok, hanem az áldás is jelen van.

Hitünk cselekedetekben, az Úr szava iránti engedelmességben nyilvánul meg, írja Jakab (Jak 2,21-26). Az ószövetségi példák is ezt erősítik, mindkét személy hitt az Úrban, azonban amikor Isten szólt megtették, amit mondott. Nem elméleti, hanem gyakorlati volt a hitük. Kegyelemből van üdvösségünk, a hit által írja Pál, azonban ez a hit, az új krisztusi élet cselekedetekben nyilvánul meg. Új, minőségileg másabb tetteket eredményez a krisztusi hit.

Jakab hangsúlyozza, a test halott lélek nélkül, mert a lélek éltet, a lélek viszi előre. Így a hitnek is a tettek az éltető erői. De nem a magunk által kiválasztott, jónak tartott tettekről van itt szó, hanem az Isten országában, az Úr akarata szerint megnyilvánuló tettekről. Engedjünk mi is a Lélek indításának, és tegyük, amit a szívünkre helyez.

 Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.