|
A
|
bárkát viszi a víz, a néhány ember és az
állatsereg azonban a vízen is tenyerében tudhatja magát (1Móz 8,1-22). Nagyon
kiszolgáltatottnak tűnik azaz úszó alkalmatosság, a hatalmas víz tetején, de
mivel Noét az Úr indította útnak, és Ő óvja ezáltal az életet, mégis biztonságban
érezhetik magukat. Milyen csodálatos is, ha körülöttünk zúgnak a hullámok,
mégis lehetünk biztonságban, ha életünket belehelyeztük az Úr kezébe. Egyház is
azért van még, mert a rengeteg ellenséges indulat közepette is mindig az Úr
tartotta a kezében. A bárka óvja az életet, mert a benne levők feladata lesz,
hogy az ismét lakhatóvá váló földön tovább adják az életet. Az egyház a hívő
emberek pedig Isten kegyelmét, az evangéliumot adják tovább, azért vagyunk még
itt. És azért nem lehetett még eltávolítani innen Isten gyermekeit, mert
általuk az élet, az üdvösség lehetősége plántálódik tovább.
Noé tíz hónapig van bezárva az állatokkal együtt a bárkába. Ezen idő
alatt csak emelkedik és terjed a víz, semmi jelét nem látják a változásnak, nem
csillan fel előttük az új élet lehetősége. Mégsem esnek kétségbe. Nincs
bezártság érzésük sem, nem uralkodik rajtuk a fóbia, hanem bíznak az Úrban.
Biztos nem volt könnyű időszak ez, hiszen hosszú hónapokon keresztül el kellett
hordozni egymást. Aztán ott voltak az állatok, és minden, ami ezzel járt. Tíz
hónapig összezárva éltek az állatokkal, mégsem látjuk, hogy egymás idegeire
mentek. Nem olvasunk brutális jelenetekről.
Miért? Mert Isten is a hajóban utazik. Noéban, Noé imádságos lelkülete
által jelen van az Úr. Másrészt az ablakon keresztül is beengedik a menny levegőjét
a bárkába. Milyen gyakran szűknek bizonyul számunkra a lakás, sokszor még a
nagy épületek is szorosak, mert nincs jelen az Úr. Nem bírjuk elviselni egymás
szokásait, a másik másságát, pedig ha az Úrra nézünk lehetséges.
Isten megemlékezett Noéról, ez is nagyszerű üzenet. Nem feledkezik meg
övéiről az Úr. Lehetünk bármilyen nehéz, vagy szokatlan helyzetben, Ő nem
feledkezik el, és időben megadja a szabadulást. Látjuk itt is, mennyire tudja
az Úr, hogy a bárka utasai meddig bírják elviselni sérülések nélkül a
bezártságot, az összezártságot és a megfelelő időben cselekszik. Ne keseredjünk
el mi sem, ha nem egyik percről a másikra látunk javulást életünkben, Isten nem
enged erőnk felett kísértetni és időben megadja a szabadulást. Nem engedi, hogy
beleroppanjunk. Az is fontos azonban,
hogy Isten időszámítása más. Van, amikor elenged a határig, ám biztosak
lehetünk kegyelmében, segítségében, mert Ő hűséges Isten. A tanítványok is
hányódtak viharban, hullámok között, már úgy látták elvesznek, amikor a hajófenékben
alvó Jézushoz mentek, az Úr felkelt ráparancsolt a szélre és a hullámokra és
nagy csendesség lett. Kiderült semmi okuk nem volt a félelemre. Maga az Úr is
azt kérdezte tőlük: „Mit féltek, ti kicsinyhitűek” (Mt 8,26)? Higgyük mi
is, Urunk mellett nincs okunk a félelemre, hiszen Ő nemcsak a hullámoknál, a
szélnél, de emberi hatalmaknál, és a halálnál is hatalmasabb. Ha Rábíztuk
magunkat bizton lehet az életünk, mert Isten szeretetétől, amely Jézus
Krisztusban megjelent semmi sem választhat el.
Noé türelmes, nem kapkod, hanem vár tovább Isten munkájára, amikor a
holló, majd a galamb is visszatér. Erre a türelemre nekünk is szükségünk van,
hiszen mindenhez idő kell. A föld
visszarendeződéséhez is időre van szükség, és a bárka utasainak ki kell várni,
amíg biztonságosan kiszállhatnak az eszközből.
Sőt ahogyan Isten szavára mentek be a bárkába, úgy most is az Úr szava
indítja el őket. Amikor az Úr szól, akkor szállnak ki. Tehát nem a feleség, sem
nem Noé fiai határozzák meg a kiszállás időpontját, hanem egyedül az Úr.
Várjunk mi is ilyen türelmesen Isten szavára. Amikor az Úr szól, akkor azonnal
cselekednek. Nem mondják olyan jól megszoktuk itt, nincs kedvünk a földön újra
kezdeni. Pedig Noé és felesége jól elélhetnének ott a hajóban, de nem teszik,
hanem Gazdájuk szavának engednek.
Noé első tette, a legfontosabb az oltárépítés. Bűn és hálaáldozat illatja
száll fel az oltárról. Igen, Noé tudja, hogy kegyelmet talált az Úr előtt és
ezért hálás. Tudja, mielőtt bármit is tenne, meg kell köszönnie Istennek az
oltalmat, a szabadítást.
Isten ígéretet ad Noé számára, hogy amíg föld lesz, nem szünteti meg az
életfeltételeket. Bár az ember szíve továbbra is bűnös, gonosz maradt. Ebből
láthatjuk, hogy az özönvíz sem képes az ember szívét, lényét megtisztítani. A
tengernyi víz sem érinti belső világunkat, ezért küldi majd el Fiát az Úr, mert
az embert egyedül csak az Ő vére teszi tisztává. Csakis Jézus Krisztus által
születhet újjá a bűnös. Csak így változhat meg. Nincs más lehetőség, ezt nekünk
is komolyan kell venni. Csak a keresztről áradó kegyelem, ami új emberé tehet.
A bűneink ott bocsáttatnak meg. Adjunk hálát az Úrnak, hogy még lehetőségünk
van az új életre. Másrészt mi sem a külső, a környezet megváltozásában
reménykedjünk, ne arra várjunk, hanem a szív megváltozásáért imádkozzunk.
Jakab rámutat a lényegre, rámutat gondolkodásunk és életünk fő hibájára
(Jak 4,1-7). Azt mondja el, hogy rosszul állunk a dolgokhoz, mindig mi akarjuk
megszerezni, amire szükségünk van. Mi akarunk előállítani, megtermelni,
beszerezni, megpályázni, pedig Isten országában már más a rend. Itt a rend, a
kérés. Isten országának polgárai már odamehetnek a Királyhoz, hálaadással
tárhatják fel Előtte minden kérésüket és a Király majd betölti szükségleteiket.
Azonban mi nem szeretünk kérni, inkább magunk harcolunk. Mi elvenni akarunk a
másiktól. Mennyivel békésebb és nyugodtabb lenne az élet, ha komolyan kérnénk,
ha hittel és megelégedéssel várnánk a mindennapi kenyeret. Úgy kérnénk, hogy
elfogadjuk azt, amit és amennyit mára ad az Úr. Boldog, aki ilyen
megelégedettséggel bízza magát Istenre. Tudja, hogy nem kell aggódni, mert az
Atya gondoskodik róla.
A másik probléma, ha kérünk, akkor azt rosszul tesszük. Csak magunkra
gondolunk, sőt Istent is be akarjuk vonni a halmozósdiba. Azt kérjük, nekünk adjon mindent. Gyakran még
imádságainkban is magunk körül forgunk. Pedig Urunk fel akar szabadítani a
mások felé való nyitottságra. Nekünk is mondja, adjatok nekik ti enni. Ne csak
magatok körül forogjatok, hanem gondoljatok másokra, akiknek annyi sincs, mint
nektek. Amitek van, azt pedig adjátok át nekem, és elég lesz nektek és másoknak
is. Az egyháznak is ezen az úton kellene járni. Azonban ma inkább a tanítványok
kérik el a sokaságtól, amije van, hogy rendbe hozhassa magát. Milyen fordított
világban is élünk. Jézus nem a világot kérte, adjatok, hogy eltarthassam a
tanítványaimat, hanem a tanítványok kicsijét osztotta szét a sokaság számára.
El kell dönteni, kivel barátkozunk? Ezt kéri Jakab, döntsünk, Isten
barátsága vagy a világ barátsága kell nekünk. Lássuk meg azonban, hogy a kettős
játék nem megy. Aki a világ barátja lesz, az Isten ellenségévé válik. Keménynek
tűnik, de az Úrral játszani nem lehet.
Azonban, aki Mellette dönt, és közeledik Feléje, az megtapasztalja Isten
közelségét is. Aki engedelmeskedik Neki, az jól dönt, mert ha az Úrnak
engedelmeskedünk és ellen állunk az ördögnek, az elfut tőlünk. Mert a gonosz
Isten jelenlétét nem viselheti el. Alázatos és engedelmes szívvel közelítsünk
urunkhoz és megtapasztaljuk kegyelmét, szeretetét, gondviselését.
Szívem megalázván, tehozzád megyek
1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek
És szent Fiad által néked könyörgök.
2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem
bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem;
Kérlek, minden jóra vezérelj engem.
4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam,
Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen,
Rossz gondolat bennem erőt ne vegyen.
6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És
haragtartásra ne adjak okot.
7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily
könnyen hajlok! Adjad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!
8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon,
Érdemem szerint rám átkot ne hozzon.
9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem,
Szentlelked és Igéd legyen vezérem.
10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet;
Tartsd jó egészségben gyarló testemet!
11. Istenem,
tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet
minden tisztesség!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése