Kitartó ima

A

z ígéret bejelentése és megerősítése után Ábrahám elkíséri látogatóit (1Móz 18,16-35). Nagy öröm és rendkívüli megtiszteltetés lehetett ez a számára, elkísérheti az Urat, beszélgethet Vele. Ilyen megtiszteltetés érte az emberiséget, amikor Isten eljött a világunkba, hiszen most már Ő hív tanítványnak. Azt akarja, hogy mindennap induljunk Vele, és menjünk oda, ahová Ő megy. Lássuk meg ezt ma is, lehetőséget kaptunk, hogy az Úrral járjunk ma is. Ez azt jelenti, engedjük, hogy vezessen, ami természetesen nem könnyű, hiszen a világ és a bennünk működő vágyak, a pillanatnyi hangulat is befolyásol minket. A hangulatunk nem azt tanácsolja, amit az Úr mond. A hangulat, a vágy a pillanatnyi lelki állapotunkhoz igazítja tanácsát, az ő megoldása, azonnal kielégíteni vágyainkat, megszerezni, amit szeretnénk. Az Úr pedig más irányba vezet, Ő az Atya akaratához igazítja lépteinket, Nála nagy szerepe van a türelmes várakozásnak.  Lépjünk rá mi erre az útra, várjunk türelmesen, úgy amint Ábrahám, az elhívásától harminc év teleik el, amíg a gyermekről szóló ígéret is beteljesedik.

Az Úr feltárja tervét Ábrahám előtt, az Úrral járni ezt is jelenti, megismerhetjük az emberrel kapcsolatos terveit. Az Igét olvasva láthatjuk meg mit készített az Úr, és ebbe bele von minket is. De nem mondja meg a Mindenható, hogy mit tegyen Ábrahám, tehát mintegy próba is ez, mit fog tenni?  Mit tesz Ábrahám, amikor meghallja az Úr tervét? Meghallgatja és közömbösen továbbmegy, mi közöm nekem hozzájuk, vagy próbálja menteni az életet?

Ábrahám, amikor megismerkedik Isten tervével, úgy érzi, nem lehet közömbös, ezért közbenjár a sodomaiakért. Imádságban kéri az Urat, ha talál ötven igazat, könyörüljön meg a városnak. És így alkuszik amíg a tíz főt el nem éri. Ha kevés igaz van is, azt meg kell menteni. Az egyik fontos vonás a bizalom, amivel reméli, hogy nem romlott mindenki, található legalább tíz ember, akiken az Úr megkönyörül. A másik fontos vonás, nem adja fel, mer tovább könyörögni. Mi se adjuk fel amikor reménytelennek tűnik a közbenjárásunk, a szolgálatunk. Merjünk tovább imádkozni. Hiszen az Újszövetségben már azt olvassuk, hogy az Úr az egyetlen elveszett bárányt is keresi.

Azonban meg kell látni, mikor mi a helyes. Ábrahám nem fut Sodomába, hogy a lelkükre beszéljen, nem próbálja őket meggyőzni a megváltozás szükségességéről, mert tudja, az úgysem sikerülne neki. Mit tesz akkor? Imádkozik. Az imádság mindenki számára lehetséges, ez egy csodálatos eszköz és lehetőség a számunkra. Nincs olyan ember, akiért ne lehetne imádkozni. Ábrahám nem kapkod, tudja mi az, amit ő ebben a helyzetben tehet, és a szerint cselekszik. Él az ima eszközével. Számunkra is mindenkor lehetséges másokért imádkozni. Az imádság azt is jelenti, hogy elmondom az Úrnak, vagyis Őreá vetem minden terhemet, nem én hurcolom, amit nem bírok, hanem átadom Neki, és Rábízom a továbbiakat. Így cselekedett Ábrahám is, elmondta az Úrnak, ami a szívében volt, és miután befejezte a beszélgetést visszatért lakóhelyére. Tovább nem foglalkozott a témával, Istenre bízta. Felismerte, hogy ő nem tudja ezt megoldani, amit tehetett értük megtette. Nekünk is el kell kérni azt a bölcsességet, ami által meglátjuk, mi az amit meg kell változtatni és azt meg is tesszük, de fel kell ismerni azt is, mi az amin nem tudok változtatni, azt pedig fogadjam el és bízzam az Úrra.

Pál apostol korában nem voltak olyan technikai eszközök, mint ma (1Thessz 2,17-20). Nem vehette fel a telefont, nem ülhetett oda a webkamera elé, hogy videó konferenciát tartson a máshol élő keresztyénekkel. Ennek ellenére arról ír, ha a fizikai távolságot nem is tudják áthidalni, de lélekben mégis egyek. Az imádság és az Úr előtti megemlékezés által mégis együtt lehetnek. Az ima és az Ige összeköti a távolban élő keresztyéneket. Ezzel a lehetőséggel mi is élhetünk, Isten már a mobil telefon feltalálása előtt kiépítette köztünk és Közte az imádság vonalát. Ráadásul ez a vonal ingyenes és mindig elérhető. Olyan, mint a politikusok forró drótja, bármikor és bárhonnan hívhatjuk Atyánkat és Ő mindenkor meghallgatja övéit.

Természetesen látni is szeretné ezt a gyülekezetet, ám a sátán mindent megtett, hogy a találkozást megakadályozza. A sátán ma is működik, igyekszik összezavarni a kapcsolatokat, távol tartani egymástól a hívőket. Ma nagyon sikeres ez a hadművelete, sok házaspár, gyermek és szülő, hívő és hívő közé épít távolságot. Azonban ne feledjük ez a távolság a kereszt által áthidalható. Soha ne adjuk fel, lépjünk rá a hídra és kérjük, hogy az Úr szíveinkből is tüntesse el azt, ami elválaszt, ami akadály. Mert Jézus azért jött, hogy lerombolja az elválasztó falakat.

Úgy elgondolkodtatott Pál vallomása, amikor boldogan elmondja, Jézus megjelenésekor a gyülekezettel, a megmentett lelkekkel fog dicsekedni, az Úr előtt. Ők a dicsekvése, öröme, koronája. Mennyire más az értékszemlélete, mint a miénk. Mi gyermekeinkkel, a szép házunkkal, autónkkal, vagyontárgyainkkal, hivatali pozíciónkkal büszkélkedünk és dicsekszünk. Pál rámutat, az Úr előtt ezekkel nem lehet dicsekedni, aminek itt nagy jelentőséget tulajdonítunk, az Őelőtte már nem kap akkora hangsúlyt. A gyülekezet az evangélium terjesztéséért van ebben a világban, az érték számára a megmentett lélek. Adja Urunk, hogy mi a megmentett lelkekkel, a növekedő gyülekezettel dicsekedhessünk majd a visszajövetelkor.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.