I
|
smét az északi
országrész felé fordítjuk tekintetünket, Jéhút a fia, Jóáház követi a trónon
(2Kir 13,1-25). Az idő halad előre, a királyok váltják egymást, mindenki elmegy
a minden élők útján, csak az marad meg, amit tettek, ahogy éltek. Az életük
hatást gyakorol utódaikra. Jóáház is Jeroboám útján jár, ragaszkodik az
aranyborjú-kultuszhoz. Nem tért el Jeroboám vétkeitől. Ebben benne van, hogy
volt lehetősége eltérni, kialakíthatta volna saját irányvonalát,
megtisztíthatta volna az országot, de nem tette. Miért? Mert így kényelmesebb
volt. Nem került senkivel összetűzésbe, mert azon az úton haladt, amin a többség. Milyen úton haladok? Az Úr útján, amelyen
kevesen járnak, vagy azon, amelyiken a többség? A többség útja kényelmesebb,
szélesebb, de a vége a kárhozat.
Isten haragja fellángolt ellenük. Miért? Mert Izráel az Ő népe,
szövetséget kötött velük, és ezért nem mindegy, hogyan élnek. Isten nem közömbös
övéi élete iránt. Mindent megtesz, hogy visszatérítsen a jó útra. Arám
királyának a támadása is azt a célt szolgálja, hogy rádöbbenjenek, a bálványok
nem tudnak segíteni. Egyedül Isten képes megszabadítani őket. Ehhez azonban
kiáltani kell. Hozzá kell fordulni, megvallva, hogy tehetetlenek. Életünk
nyomorúságai sem véletlenek, az Úr keres általuk, azt akarja, hogy felismerjük,
saját erőnkkel nem tudunk változtatni, egyedül Ő segíthet rajtunk.
Jóáházra hatott a vészhelyzet, megengesztelte az Urat. Mivel
engesztelhette meg? Bűnbánattal és áldozattal. Elismerte, hogy a bálványok nem
istenek, nem tudnak segíteni. Erre van szükség, őszintén megvallani
tehetetlenségünket, bálványaink erőtlenségét és bűneinket. Az áldozatot már nem mi mutatjuk be, hanem
bemutatta helyettünk az Úr a kereszten. Kérjük, hogy szent vérével tisztítson
meg és adjon új életet a számunkra. Megengesztelted-e már az Urat?
Megvallottad-e már engedetlenséged, bűneid? Ha bűnbocsánatot nyertünk, szánjuk oda életünket hálaáldozatul az Úrnak.
Ha mi már nem is mutatunk be áldozatot, de az életünket Neki szentelhetjük.
Tulajdonképpen ekkor fog jó irányba haladni az életünk, ha Neki szenteljük
magunkat.
Az Úr kegyelmes, Izráel kapott szabadítót, így kikerültek Arám királyának
a hatalma alól. Újra rendeződött az életük. Isten meghallgatja a bűnbánattal
Hozzá kiáltókat, szabadítót is kapunk. Igen, kapunk, mert magunk nem tudunk
megszabadulni a gonosz hatalma alól. Ez a Szabadító már itt van, a názáreti Jézus
az. A neve is azt jelenti: Szabadító. Azért jött, hogy megszabadítson
bűneinkből. Ne keseregjünk, ha azt tapasztaljuk, nem bírunk szabadulni, ne
engedjünk a kísértőnek, aki azt súgja, nincs segítség, rajtad senki nem tud
segíteni, hanem kiáltsunk Jézushoz, kérjük a segítségét, mert Ő meg tud
szabadítani.
Adjunk hálát az Atyának, hogy elküldte Fiát a világba, így nem vagyunk
magunkban, nem vagyunk kiszolgáltatva a gonosznak. Gyakran megfeledkezünk az
Úrról, mindent mi akarunk csinálni, pedig Ő azért jött, hogy felszabadítson, és
most már Neki éljünk, azt tegyük, amit Ő mond. Isten országa felszabadít a terhek, a gondok alól. Jézus többször
mondta, ne aggodalmaskodjatok, ne féljetek a mindennapok gondja és baja felől,
csak bízzatok az Atyában. Kezdjünk el Isten
országáért tevékenykedni, a többit pedig bízzuk Rá. Ő nem akarja, hogy
összeroppanjunk ennek a világnak a gondjai miatt, azt akarja, hogy minden
gondunkat Őreá vessük. Mi miatt aggódsz ma? Mi terhel? Mitől félsz? Add át Neki
mindezt, és élj szabadon!
Sajnos, ez a szabadítás sem téríti le őket a gonosz útról. Elfogadják
Isten szabadítását, de a Szabadítót nem. Olyan nyomorultak vagyunk, Isten nem
kell, csak az ajándékai. Jóás király is kap lehetőséget, csak azt kellene
tennie, amit a próféta mond, és megszabadulhatnának az ellenségtől örökre. De
csak háromszor suhint a földre a király. Talán úgy gondolja, ennyi elég, kinek
van kedve annyit csatázni, küzdeni. Az a bajunk, hogy nagyon hamar feladjuk, nem
akarunk küzdeni, szenvedni. Pedig a kitartó munka, az állhatatos imádkozás
győzelemhez, tartós megoldáshoz vezet.
Az apostol maga jár a gyülekezetek előtt, élete minta számukra (1Kor
10,23-11,1). Nem csupán mondja, hogy mit tegyenek, hogyan éljenek, hanem maga
is éli az evangéliumot, követi Krisztust. Ő megy elöl, előtte pedig a
Krisztus halad. Így azután megbízható Pál útja, bátran követhetjük, mert Neki
is van vezetője. Az Ő vezetője pedig megbízható. Jézus életre vezeti mindazt,
aki követi Őt. Tehát Pál nem csak mondja, hogy mit kell tenni, hogyan kell
élni, hanem maga is teszi, maga is éli, amit másoktól elvár. Akkor lesz hatásos
az életünk, ha nem csak mondjuk, hanem tesszük is, eléjük éljük Isten országa
evangéliumát.
Az Úr tanítványa szabadságban él, már nem kötözik korlátok, hanem
felszabadulva, Jézusra figyelve halad előre. Azonban a szabadság azért
szabadság, mert tudja, vannak veszélyek, és a szabad ember ezt látja, és képes
nemet mondani rájuk. Minden szabad, de nem minden használ, és nem minden épít,
ezt látni kell. És ami nem használ, hanem inkább árt, arra tudunk nemet
mondani. Az a rab, aki látja, mi az, ami nem használ vagy nem épít, de nem
tudja elutasítani. Nem az a szabad, aki mindent megtesz, hanem az, aki a
rosszat képes nem megtenni.
Csodálatos vallomást tesz az apostol: az Úré a föld és annak teljessége.
Minden az Úré, ez az egész teremtett világ. Tehát nem a miénk, csak ránk
bízatott. Mit teszek én a kölcsönkapott életemmel, a rám bízott javakkal és
emberekkel? Tudatában vagyok, hogy minden az Úré, és Neki fogok elszámolni? A
mai ember úgy tesz, mintha minden az övé lenne. Az ige azonban rámutat, minden az Úré.
Az apostol azt is a szívünkre helyezi, hogy Isten országában már nem
rajtam van a hangsúly, hanem a másikon. Így már nem a magam javát keresem,
hanem a másét. Így van ez ma? Így éljük
ezt meg? Inkább azt látni, hogy a hívők, a gyülekezetek is a maguk javával,
érdekeivel vannak elfoglalva. Pál apostol számára mindennél fontosabb mások
üdvössége. Ennek a célnak rendelt mindent alá. Úgy éli meg hitét, úgy él a
szabadságával is, hogy ezek ne akadályozzák a másik ember Krisztushoz vezető
útját. Ma is ez a cél, üdvösségre segíteni másokat, életünket is ennek
rendeljük alá.
Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran
szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen
meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó,
bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant,
ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy
veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el
minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése