Lelki ember

E

z a fejezet Izráel lelki kiüresedését és mélyre csúszását mutatja be (2Kir 1,1-18). Az életünk, a különféle eseményekre, betegségekre adott válaszunk mindig lelki fényképet mutat be rólunk. A próbákban, bajokban mutatkozik meg, hogy mi is van a szívünkben, valóban ki és mi a fontos a számunkra. Aháb király halála után egyre jobban eltávolodnak az Úrtól, amíg Ahazjá apja az ország külső erejét tudta demonstrálni, a fia már erre sem képes. Elpártol tőlük Moáb, vagyis az addig uralmuk alatt tartott nép fellázad, mert látják, meggyengült Izráel. Amikor nem élünk az Úrtól felkínált lehetőséggel és nem alázzuk meg magunkat, nem hívjuk segítségül, hanyatlás áll be. Az anyagi jólét sem képes rajtunk segíteni. Egy ország, egy kultúra mihelyst elpártol Istentől, már nem figyel az Ő törvényére, azonnal hanyatlásnak indul. Az Úrtól való elfordulás magával hozza világhoz való igazodást, a világ, a nem hívők szokásainak az átvételét. Most már nem az Urat hívják segítségül, hanem bálványokhoz fordulnak.

Ahazjá megbetegedett, és az orvosai nem tudtak rajta segíteni, és Ő nem az Úrhoz fordul, nem a prófétát hívatja, pedig mennyi csodát átéltek már Illésen keresztül, hányszor megtapasztalták az Úr hatalmát. Ekrón filiszteus városállam volt, és ennek az istenét hívja segítségül, egy pogány ellenséges várostól kér segítséget. Baalzebúbot kérdezi meg élete további alakulása felől. Egy nem létező istenséget kerestet fel, és a felállított szobrától vár választ. Megdöbbentő, Ahazjá ismeri az élő Istent, sokat tud Róla, látta, mik történtek apja uralkodása alatt. Tisztában volt azzal is, hogy három évig szárazság sújtotta az országot, mert az élő Isten így rendelkezett. És hiába keresték fel a különböző pogány isteneket, nem esett eső, csak majd Illés szavára. És mindez nem elég, nem az Úrhoz megy. Miért? Mert nem akar megalázkodni Előtte, nem akar bűnbánatot tartani és az Úr akaratához igazodni.

Azonban mi most tartsunk önvizsgálatot, tekintsünk önmagunkba, és nézzük meg, nem szoktunk-e mi is az Úr helyett az aktuális, a népszerű megoldásokhoz fordulni. Mert ma nem nevezzük bálványnak a különféle gyógymódokat, varázslásokat, praktikákat, amelyek jó pénzért kínálnak gyógyulást, szabadulást. Ma nagyon sokféle lehetőség van, és ezek többsége valamilyen formában a vallásosság látszatát kelti, és hányszor elég nekünk egy kereszt, az asztalon fekvő Biblia, és már bizalommal vagyunk. 

Az Úr Illést küldi, és általa egy kérdést intéz a királyhoz: „Talán nincs Isten Izráelben?” Erre a kérdésre csak alázattal lehet felelni és azt mondani: Uram, bocsáss meg. Igen, Te vagy, Te mindig elérhető vagy. Igénk azt üzeni, fedezzük fel a mi Urunk Jézus Krisztust. Vegyük észre, hogy értünk jött el ebbe a világba, és felkínálta az Atya kegyelmét. Ha keressük Őt, a kegyelem kibomlik, életünk Gazdára talál, bűneinktől megszabadulunk. Bár mindig és minden problémával Hozzá fordulnánk. Mindig akkor jönnek a bajok, amikor mi is úgy akarjuk életünk dolgait elrendezni, ahogyan azt környezetünktől látjuk. Hányszor akarunk jót, de valahogy mégis rosszul sül el. Miért van ez így? Mert nem Istent kérdezzük. Így járt Mózes, együtt érzett népével, amikor még a fáraó udvarában élt, szeretett volna rajtuk segíteni, de nem kérdezte Istent, nem vitte Elé, hogy most kell-e fellépni, és úgy kell-e tenni, ahogy Ő gondolta. A jó szándékból gyilkosság, majd menekülés lett. Így azután késleltette a szabadítást.

Amikor a király meghallja Illés szavait, katonákat küld utána. A prófétát akarja elfogatni, ahelyett, hogy a szívét szaggatná meg. Hányszor gondolkodunk így. Megsértődünk az igehirdetőre, nem megyünk többé gyülekezetbe, mert az ige kimondta a valóságot. Olyan jó lenne, ha ilyenkor felismernénk, nem egy ember szólt, hanem Isten szólt általa, és ezért komolyan vennék. Ne Istentől akarjunk megszabadulni, hanem a bálványainktól.

Csak a harmadik parancsnok ismerte fel, hogy Illés Isten embere, és nem erővel, hanem bűnbánattal kell hozzá közeledni. Ez az ember meglátta, hogy Illés által Isten előtt áll, és nem ő a parancsnok, hanem az élő Isten. Bár mi is felismernénk, hogy Isten a saját életünk és minden kiskirály felett Úr Isten. Hányszor vakon tesszük, amit királyaink mondanak, gyakran a bennünk élő király, a bűn is így uralkodik felettünk, félünk, és tesszük, amit mond. Ez az ember meglátta, hogy nem a benne élő bűn-királynak, és nem is a pogány uralkodónak, hanem Istennek kell engedelmeskedni. Isten Úr mindenek felett. Boruljunk le Urunk előtt, ne engedjünk a félelmek szorításának, hanem merjük vállalni magunkat és hitünket. Ahogy ma egyre többször halljuk, hogy hitüket megvallva hallnak meg emberek. Amikor fegyver csövével néznek szembe, bátran vállalják, hogy ők Jézus tanítványai. Pedig csak annyit kellene mondani, nem vagyok keresztyén, és élve maradhatna. Vajon én képes vagyok mindig megvallani, hogy Jézushoz tartozom?

Az apostol boldog örömmel beszél az evangéliumról, mert tudja, hogy ez csodálatos ajándék, mert Isten lényét tárja fel előttünk (1Kor 2,6-16). Az evangélium hirdetése által ismertet minket Pál mindazzal, amit Isten készített az Őt szeretőknek. Ő megtapasztalta, hogy Isten nem elvesz tőlünk, hanem megajándékoz. Egy csodálatos világot, az Ő országát készítette el számunkra. Ez az ország olyan dolgokat kínál, amit fel sem tudunk fogni. Isten világa gazdag, kikutathatatlan, kimeríthetetlen világ. Bárcsak mindig ezt tartanánk szem előtt. Akkor elmúlnának aggodalmaink és félelmeink. Igen, aki mindezt tudja és látja, az nem fél, mert tisztában van Isten lehetőségeivel. Olyan ez, mint amikor elfogy a készpénzünk, de nem esünk kétségbe, mert tudjuk, a számlánkon van még összeg, van miből meríteni. Isten számlája, az Ő lehetőségei soha nem merülnek ki, amikor mi kétségek közt vagyunk, Ő még mindig tud megoldást. Ezt láttuk Illés életében is, amikor egész Izráel vízproblémával és éhséggel küszködött, Isten a prófétáról a Kerit-patak mellett gondoskodott.

Kinek készíti Isten mindezt? Az Őt szeretőknek. Tehát azok élvezhetik országa kincseit, áldásait, akik szeretik Őt. És, aki megtapasztalta kegyelmét, aki látja, mit tett érte az Úr, az szereti. Hogyne szeretnénk azt, Aki életét adja oda értünk. Igen, Ő szeret, igéjéből tudom, mondja egy kis ének, és jól mondja, mert valóban az igéből tudjuk. A világ azt suttogja, Isten nem szeret, de ez nem igaz, mert az ige és a Vele való kapcsolat rádöbbent, hogy szeret az Isten, még engem is. Mert Jézusban szereti és keresi a bűnös embert. Nem kell rendbe hozni magunkat, hanem úgy jöhetünk, ahogy vagyunk.

Hogyan ismerhetjük meg Isten ajándékait? Kutatással, önképzéssel? Nem, hanem Isten Lelkének a munkája által. Ő tárja fel előttünk Isten országát, Ő mutatja meg az Atya ajándékait, és segít azokkal jól élni.

Pál a Lélek által tanít, általa magyarázza el Isten dolgait, de csak akkor értjük, ha a Lélek előttünk is feltárja a titkokat. A szívével Istenre hangolódott ember értheti meg és érti jól Isten üzenetét. A lelki ember hitből élő ember, mert hit által tárul fel előttünk Isten világa. Hit által vehetjük igénybe Isten országa lehetőségeit.  Isten dolgait lelki módon, hitünk által érthetjük meg. Csatlakoztassuk hitünket az Úrra.

HISSZÜK, MEGHALLGAT AZ ÚR

1.  

Hisszük, meghallgat az Úr,

Tudjuk, meghallgat az Úr,

Úgy van, meghallgat az Úr,

Áldjuk szent nevét!

2.  

Hisszük, értünk halt az Úr,

Tudjuk, értünk halt az Úr,

Úgy van, értünk halt az Úr,

Áldjuk szent nevét!

3.  

Hisszük, értünk él az Úr,

Tudjuk, értünk él az Úr,

Úgy van, értünk él az Úr,

Áldjuk szent nevét!

4.  

Hisszük, bennünk él az Úr,

Tudjuk, bennünk él az Úr,

Úgy van, bennünk él az Úr,

Áldjuk szent nevét!

5.  

Hisszük, értünk jön az Úr,

Tudjuk, értünk jön az Úr,

Úgy van, értünk jön az Úr,

Áldjuk szent nevét!

Isten áldásával.