Csak látod, vagy részese is vagy?

T

egnap láttuk, kérdés fogalmazódott meg az izráeli vezetés szívében (2Kir 7,1-20).  És erre a kérdésre van az Úrnak válasza. Igen, Neki mindig van válasza, de nem mindig élünk vele. Nem figyelünk, mert igazán nem is akarjuk, hogy az Úr válaszoljon. A király sem választ akart, hanem elégtételt venni a prófétán. Ám az Úr igen könyörületes, szól, mert így akarja elérni szívünket. A kérdésre a válasz: megoldódik a megoldhatatlannak tűnő helyzet, és másnapra bőség lesz, sőt, még az ellenség is eltávozik. Annyi élelem lesz, hogy lemennek az árak.

Mindez valóban hihetetlennek tűnik, és az is, ha magunkra tekintünk. De itt nem arról van szó, hogy a király vagy a nép oldja meg a dolgokat, hanem arról, hogy Isten fog cselekedni. Ő mutatja meg, hogy ebben a helyzetben is tud cselekedni. Urunkra mindig számíthatunk, bármilyen helyzet álljon is elő, és tűnjön megoldhatatlannak, tekintsünk fel Rá, és higgyük, Neki van megoldása.

Az üzenetet azonban hittel kell fogadni, csak akkor válik valósággá. A király tisztje nem hitte, lehetetlennek tartotta. Úgy vélte, ezen már nem lehet változtatni. Bármi történjen is, nem juthatnak élelemhez egyik percről a másikra. Itt már nincs segítség, véli ez az ember, mert hit nélkül nincs segítség. Ha nem hittel, az Úrba vetett hittel közelítünk a problémához, nincs esély, nincs segítség.

Hányan mondják ma is, ez nem történhet meg, de az élet mást bizonyít. Meggyógyulhat a leprás, megszabadulhat a gadarai, új életet kezdhet a vámszedő, a bűnös nő és sokan mások. Ne mondjuk, hogy itt már nem lesz változás, hanem tekintsünk hittel Urunkra, és megnyílnak a lehetőségek. Isten országa a kimeríthetetlen kelhetőségek világa. Ott, ha Jézus Krisztus által belépünk, új esélyt és reményt kapunk. Ennek az országnak az energiái eltöltenek, életet hoznak létre.

A próféta válasza drámai: meglátod, de nem eszel belőle. Nincs annál nagyobb nyomorúság, mint látni a megterített asztalt, de nem részesülni belőle. És így jár ez az ember. Bőségben részesül Isten népe, látja is, de nem részesedik abból. Arra gondoltam, vajon részesedek-e az üdvösségben? Annyit hallok, és annyit tudok róla, de ott leszek-e? Mert nem elég tudni róla. A gazdag látta Lázárt, amint Ábrahám kebelén volt az örök életben, látta a mennyet, de nem mehetett oda. Ennél nagyobb tragédia nincs, mint egész életben a menny közelében lenni, és mégis kimaradni belőle. Oda csak Jézus Krisztus által nyílik meg az út. Tehát van-e üdvösségem? Befogadtam-e már az Úr Jézust a szívembe? Mert az Úr azt akarja, hogy ne maradjunk ki.

Isten cselekszik, mert Ő cselekvő Isten. Cselekszik, mert él, mert valóság, és ezt mindenki megtapasztalhatja, aki lát, aki komolyan veszi Isten munkáját. Még az arámok is megkapták a lehetőséget, de nekik eszükbe sem jutott, hogy a Mindenható Isten cselekszik. Csak emberi síkon mozogtak, katonai szövetségben gondolkodtak. Mi is mindig emberi síkon mozgunk, és nem is gondoljuk, hogy a történések mögött Isten áll. Ő védelmezi népét és készít számára szabadítást, és ezáltal keres minket is.

A leprások Isten eszközei. Amikor felismerik, mi történt, rádöbbennek, hogy ezt az örömhírt nem tarthatják meg maguknak, hanem el kell mondani. Aki egyszer megtapasztalja az Úr kegyelmét, megmosakodott az újjászületés fürdőjében, és valóban újjá lett, az szintén el akarja másoknak mondani. Az örömhír nem csak az enyém. Azért kaptam, hogy továbbadjam. Add tovább ma is, mondd el, mit tett veled az Úr. Az éhezőknek vigyük a jó hírt, mondjuk el, hol lehet kenyeret kapni.  Mert a leprások is ezt tették. Nem ők adták az ennivalót, csak elmondták, hol juthatnak hozzá. Nem mi adunk megtérést, szabadítást, de elmondhatjuk, hol kapható. Az a feladatunk, hogy irányt mutassunk.

Mindenki meglátta, hogy az Úr szava megtörténik. A tiszt meglátta a szabadítást, de nem lehetett része belőle. Isten igéjéből soha semmi nem hull a földre, vegyük hát komolyan.

Az apostol elmondja, nem mindenben van az Úrtól konkrét üzenete, de mégis ad tanácsot (1Kor 7,25-40). Miért? Mert az Úrban van, és már összegyűlt annyi igeismerete, hogy tud bölcs, krisztusi útmutatásokat adni. Van, amire Krisztus lényébe tekintve magunknak kell megkeresni a választ. A férfi és nő kapcsolatokra nézve azt tanácsolja, hogy mindig az Úr, az Ő dolgai legyenek szemünk előtt. Mindig az motiváljon, hogy Jézusnak megfeleljen. És ha ezt házasságban tudjuk megtenni, akkor éljünk házasságban. De ha nem, akkor maradjunk házasság nélkül. Tehát a hívő életben nem a házasság, nem a gyermekáldás a cél. A cél az Úr dolgaival való törődés, a Neki való szolgálat. A házasság és a gyermekáldás Isten ajándékai, és ezekben is Őt dicsőíthetjük. Aki megházasodik, annak is az Úr szolgálata a további cél.

Minden Isten ajándéka, még a világ javai is, de úgy éljünk velük, hogy ne ezek uralkodjanak felettünk, hanem tartsuk szem előtt, az idő rövidre van szabva. Ez fontos, rövid az idő, sok a feladat, sokan nem ismerik még az Úr kegyelmét. Ezért ne engedjük, hogy vágyaink, kívánságaink irányítsanak, vagy a kényelem, hanem Isten Szent Lelke.

A világ látható alakja elmúlik, ezt is látnunk kell. Ebben a földi világban minden mulandó. Elmúlik a szépség, az egészség, a gazdagság, tönkremegy a szép ház, egyedül az ige változatlan. A kegyelem és Isten országa örök. Lépjünk be ebbe az országba. Nem tudjuk, mikor múlik el minden, ezért már most adjuk át az életünket Krisztusnak, és kövessük Őt az elmúlhatatlan világba. Éljük az örökkévaló értékeket.

Az apostol azt kéri, teljes szívvel ragaszkodjunk az Úrhoz. Ne osszuk meg a szívünket, mert az Urat illeti. Ne csak egy részét, hanem az egészet adjuk át Neki.

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

1.        

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.        

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.        

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

Isten áldásával.