Szeretni Istent

H

osszú ideje munkálkodik már Izráelben Elizeus, de semmi sem változott (2Kir 8,1-6). Az Úr nagy jelekkel, hatalmas tettekkel kereste a szívüket, de ők nem válaszoltak. Nem indultak el Felé. A mi életünkben van-e valami változás? Oly sok igét hallottunk az elmúlt évtizedekben, de van-e látszatja, van-e eredménye? Közelebb kerültem-e már az Úrhoz, és Őt követve élem-e mindennapjaimat?  Izráel nem cselekedte az Úr szavát, továbbra is pogány szokások szerint alakították életüket, nincs szabadulás, megtisztulás, nincs Isten akarata szerinti életvezetés. De vajon ezek jelen vannak a mi életünkben?

Ismét éhínség elé néz az ország. Hosszú, hét esztendős nehéz időszak következik, mondhatnánk, hét szűk esztendő, de vajon felkészültek-e rá? Ez már nem az első éhínség az országban, de nem jelentett túl sokat, nem hozott változást. A korábbi rövidebb ideig tartott, de sok szenvedést hozott. De nem az Urat kezdték el keresni, nem tűntek el a bálványok, hanem azt nézték, hogyan oldhatnák meg ezt emberi erővel. Nem kiáltottak az Úrhoz. Pedig az ilyen események is azért adatnak, hogy megtanuljunk az Úrhoz kiáltani, hogy Tőle várjuk a segítséget.

A súnémi asszonyt azonban Isten megkeresi és menti, olyan helyre küldi, ahol van élelem. Miért? Mert befogadta Isten emberét. Megnyílt a szíve az Úr előtt, és a nehéz időszakban gondoskodott Elizeusról. Most Isten is gondoskodik róla, mert nem feledi el azokat, akik szeretik és szolgálják Őt. Az Úr soha nem feledkezik meg övéiről, mindig készít megoldást a számukra. Ma sem feledkezik el, így ha bármilyen nehéz időszak álljon is előttünk, ne féljünk, mert az Úr megmutatja a szabadulás útját. Mi még csak az adott problémát látjuk, de Ő már készíti a kivezető utat.

Amikor visszatért, még nehezebb helyzetbe került, mint volt, házát és mezejét elvették, nem volt hova mennie. De nem csügged el, felmegy a királyhoz, tőle kér segítséget. Az Úr már itt is előtte jár. Mire odaér, már ott van Géházi, és elmeséli, hogyan adta vissza a fiának az életét Elizeus által az Úr. Az asszony élete tudtán kívül bizonyságtétel lett, most már csak a személyes megerősítésre van szükség. Gyakran nem látjuk életünk eseményeinek az összefüggését, nem tudjuk, mi miért történik, itt arról értesülünk, azért, hogy Isten hatalma eljusson a királyhoz. Mindent azért tesz az Úr, hogy azt elmondjuk, hogy vallást tegyünk Róla, és életünk példázza majd.

Jó látni, hogy hét év után visszatér az asszony, nem marad a filiszteusok földjén, nem mondja, már nem akarok újra költözni, hanem visszatér, mert Isten népe között van otthon. Igen, csakis Isten országában vagyunk otthon. Mi is elmegyünk gyakran hosszú időre, de az Úr várja, hogy visszatérjünk, mint a tékozló fiú. Szert tehetünk gazdagságra, hírnévre, lehetünk sztárok, de a szívünk mégis békétlen marad, mert csak Isten népe között, az Úr közelében érzi magát otthon. 

Amikor hazatér, ismét jelzést kap Istentől, Ő Úr az anyagi dolgaink felett is. És ha úgy is néz ki, mintha mindent elveszített volna, megtapasztalja, érdemes bízni Istenben. Az Úr az engedelmességet gazdagon megáldja. Ez az asszony engedelmesen rábízta magát Istenre, mindent a szavai szerint tett, és így élete bizonyságtétellé vált, sőt, mindent visszakapott, még a mező jövedelme is az övé lett. Isten csodálatosan gondoskodik az övéiről, ezért bátran bízzuk Rá megélhetésünket is. Ne féljünk ma sem, mert az Úr hatalmas Isten, soha ne a látszatra adjunk, hanem hallgassunk az Úr szavára.

Az Úr szeretete tárja fel előttünk az Ő lényét (1Kor 8,1-13). Az ismerheti meg egyre jobban, aki szereti Őt. Isten a szeretet által tárul fel előttünk, és jelenti ki magát. Szeretem-e Istent? Vagy csak formális Vele a kapcsolatom? Ő szeretetkapcsolatot akar. Amikor megszeretjük Őt, akkor nem kényszer már a bibliaolvasás, az istentisztelet, a szolgálat. És ha szeretem Őt, akkor arra vágyom, hogy egyre jobban megismerjem, és igyekszem az Ő tetszésére élni. Akit szeretünk, arra van időnk, azzal szeretünk együtt lenni, lessük kívánságát, és mindent képesek vagyunk megtenni érte. Így szeretem én mennyei Atyámat?

És ha Őt így szeretem, akkor szeretettel viszonyulok a hitben testvéremhez, ahhoz is, aki még nem tart ott, ahol én, akinek még gyönge a hite. Korinthusban az okozta a problémát, hogy a fiatal hívők megtérésük után nem mertek abból a húsból vásárolni, amit a piacon árultak. Számukra ez bűn volt, mivel az állatot a pogány templomban áldozatként bemutatták. Pál arról beszél, hogy nem kell félni, mert nem az ételen van a hangsúly, és minden Istentől van, Jézus Krisztus által. De nem mindenki jutott még el hitben ide, ezért a gyengébb hitűre az erősebbnek kell ügyelni. A hit nem gőg, nem léphetünk fel hivalkodón, nekem mindent szabad, nekem semmi sem árt. Hanem alázatos szívvel kell figyelembe venni, hol tart a másik, és ha még ő nem érti, amit én teszek, inkább mondjak le az ő jelenlétében arról a dologról.

Isten és az Úr Jézus Krisztus a helyi istenségek és önkényurak felett is uralkodik. Ő mindenekfelett való Úr, így azután senkitől sem kell tartani. Mindent Tőle kapunk és mindennel az Ő dicsőségére élhetünk. Azonban tartsuk szem előtt a gyengébb testvért, ha ő még nem érti, amit teszek, és megbotránkozik, akkor tartsam tiszteletben a hitét. A szabadság azt jelenti, tudok lemondani arról, amivel nyugodtan élhetnék. Megtehetném, mert nekem nem probléma, de mégsem teszem meg, mert ezzel a másiknak kárt okozok. Jó, ha mindig figyelembe vesszük, hol tart a másik. Sok visszaesést elkerülhetnénk, ha nemcsak a saját érdekeinket tartanánk szem előtt, ha nem arra figyelnénk, nekünk mi a jó. Ha látom, hogy valami a másiknak még probléma, merjek érte lemondani arról. Mert nem az ételen, italon van a hangsúly, hanem az Úr kegyelmén. Az étkezés nem visz közelebb az Úrhoz, egyedül az élő kapcsolat és az alázatos engedelmesség. Mi a jobb? Mindig az, ami épít. Válasszuk mindig a jobbat, azt, ami a másikat is az Úr felé viszi, ami segíti hitét.

 Szeretem és áldom az Úr Istent

1. Szeretem és áldom az Úr Istent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét, Me-lyért imádom őtet naponként.

2. Midőn a halál körülvőn engem És csaknem szörnyű kötelibe ejte, A pokol kínja engemet rettente, Nagy volt bánatom és nagy sérelmem:

3. Segítségül hívám az Úr nevét: Lelkemet tartsd meg! – ottan megsegíte; Az Úr igaz, hív, és nagy ő jó kedve, Ő megőrzi az együgyűeket.

4. Nagy nyavalyámban mikor én valék, Ottan megmenté nyomorult életem. Légy csendességben te azért, én lelkem, Látván kegyelmét szent felségének!

5. Te megmentél a haláltól engem, Szemem sírástól, lábamat eséstül; Az élők földén járok szünetlenül A te színed előtt, én Istenem.

6. Hittem Istenben, mikor így szólék, Én szegény lelkem vala nagy ínségben, És ezt mondám én csüggedezésemben, Hogy hazugok már minden emberek.

7. Mit adjak az Úrnak jótettiért? A hálaadó pohárt én felveszem, És az Úr jótéteményét hirdetem, Szent nevét áldom segítségiért.

8. Fogadásom az egész nép előtt Hálaadással megadom nékie. A híveknek halála, minden higgye, Drágalátos az Úr szeme előtt.

9. Imádlak téged, Idvezítőmet, Ki engem választál szegény szolgádnak; Nékem, szolgáló leányod fiának, Föloldozád minden kötelimet.

10. Áldozom néked hálaadással, Nevedet minden nép előtt hirdetem, És fogadásom, mit előtted tettem, Megállom minden előtt vígsággal.

Isten áldásával.