Megtisztult élet

A

 pogány hadvezér csodálatos gyógyuláson megy keresztül Izráel Istene által (2Kir 5,15-27). Nemcsak a teste, hanem a lelke is meggyógyult! Honnan tudjuk? Először is vallást tesz erről. Elmondja, hogy megismerte az élő Istent. Nincs más, csak az Úr. Eljutottam-e már ide, nincs máshol Isten, csak a Biblia Istene? Csak az az Isten, Akit az ige kijelent a számunkra, Aki ott bemutatkozik. Naamán nem plusz istennek viszi haza Izráel Istenét, hanem egyedüliként. Most már csak Övé a szíve. Számodra egyedüli Isten-e Jézus Krisztus?

Másodszor pedig abban látjuk a teljes gyógyulást, hogy visszamegy a prófétához, tehát nem haza igyekszik, hanem megy és megköszöni az új életet. De most már nem áll meg a kapuban, hanem bemegy ahhoz, akire korábban megharagudott. A változást ez jelzi, bemegy a próféta házába. Ez azt jelenti, leszállt a hintóról, most már nem valaki, hanem egy kegyelemre szoruló bűnös ember. Leszálltál-e már a trónról? Látod-e, hogy kegyelemre szorulsz, hogy már nem valaki vagy, csak egy bűnös, akinek Jézusra van szüksége?

Naamán megkezdi a tanulást, mert az új életet is tanulni kell. Az első lecke: a gyógyulás, az új élet nem vásárolható meg. Isten országa nem szolgáltatóközpont. Nem mi fizetünk, hanem az Úr Jézus fizette ki bűneink árát a kereszten. A kegyelem ajándék. Ezt tanulgatja Naamán, és ezt kell nekünk is elsajátítani. Elizeus határozottan ragaszkodik ehhez, és nem engedi magát a pénz által meggyőzni. Elizeusnak mindennél hatalmasabb Ura van, az oltalma alatt nem szenved hiányt. A prófétánál nem központi kérdés a honorárium, ingyen kapta, ingyen adja. Elizeus szabad a pénztől, a félelemtől, a hatalomtól. Ő elénekelheti: „Mily jó, ha bűntől már szabad, az Úr szolgája vagy.” Elénekelhetem-e én is úgy, hogy mindez már valóság a számomra?

Nem mindenki szabad, Géházi nem volt az. Az ő szemlélete: ki kell használni a lehetőséget, és a próféta bolond, hogy elengedi a nagy fogást. A Naamán által felkínált javakból bőségesen, kényelmesen megélhetnének. Nem kellene napról napra élni, figyelni, mikor fogy el az élelem. Géházi nem értette a lényeget, pont az a fontos, hogy az Úrra bízom magam. Hiszem, hogy Ő gondoskodik rólam, és nem nekem kell szerezni. Géházi alapdallama a szerzés volt, Elizeusé pedig az Istentől való elfogadás.

Géházi azt gondolta, becsaphatja a prófétát - rosszul ismerte mesterét. Mert az Úr elől nem lehet semmit elrejteni, belelát lényünk mélyébe, és ott van, amikor úgy gondoljuk, egyedül vagyunk. Elizeus látja, hogy nem a szerzés ideje van itt, hanem a szolgálaté, a bizonyságtételé. Minden tettünknek az Úrra kell mutatnia. Azért vagyunk ebben a világban, hogy általunk meglássák az Úr hatalmát. Naamán is megismerte az Urat, a próféta által. Most már hitben élve megy haza. És ez volt a cél. Isten erre használta fel a betegségét. Nem fegyverrel, hanem Naamán szívének meghódításával aratott győzelmet az Úr, és így adott számára békességet. Naamán felismerte, hogy az a lényeg, a szíve az Úré legyen, egyedül az Úré. És ha Övé a szívem, akkor meglátom, mi a helyes, mi az én feladatom, és hol a helyem. Az Úrral hozhatunk jó döntéseket.

Pál apostol megtapasztalta, hogy a legjobb jó Krisztussal lenni, Neki szentelni magunkat, és Rábízni egész életünket (1Kor 7,1-16). Pál számára a nőtlenség nem teher, és nem szenvedés volt. Nem fogait összeszorítva, nem is mások elvárásaihoz igazodva élte meg, hanem örömmel. Ő önként vállalta a családnélküliséget, mert számára Krisztus volt minden mindenekben. Az apostol az Úrnak élt. Jó ezt látni, hogy az egyedüllétet Jézussal meg lehet pozitívan élni. Azonban a saját életmódját nem erőlteti másokra. Tisztában van a test, az ösztönök, a vágyak hatalmával, ezért nem adja parancsba a nőtlenséget, hanem kegyelmi ajándékként éli meg. Így azután ki-ki szabadon ismerheti fel, mi az ő kegyelmi ajándéka. Lehet a nőtlenség, a család nélküli élet is kegyelmi ajándék. Aki ezt kapja, az nem megnyomorodott, megkeseredett, hanem felszabadult és örvendező, teljes életet élő ember, mert tudja, ez az ő ajándéka.

A házasságban is Krisztus van a középpontban. Az összetartó elem az imádság és az egymásra szánt idő. A kísértések, a test uralma úgy törhető meg, ha minél többet egymással van a házaspár, vagyis gondozzák a kapcsolatukat. Nem a pénz, nem a szórakozás, hanem az Úrral és az egymással eltöltött minél több idő erősíti a házasságot.

Isten országában semmi sem kényszer. Mégpedig ami elromlott, azt meg lehet javítani. Pál ezt hangsúlyozza, ki lehet békülni. Miért? Mert Krisztus a békesség Fejedelme.

Itt a hitetlen férj vagy feleség arra utal, hogy mindketten pogányok voltak, hiszen Korinthus pogány város volt, de az egyik megismerte a Megváltót, amikor Pál odament, a másik nem. Ilyen esetre mondja az apostol, hogy ha a hitelen nem akar elválni, elfogadja így a társát és megérti őt, akkor ne váljon el tőle. A házasság Isten ajándéka, benne is munkálkodik az Úr. Hívjuk be az Urat a kapcsolatainkba is.

 Mily jó, ha bűntől már szabad

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Isten áldásával.