Rólam szól

A

z Úr egy komoly és Neki engedelmeskedő királyt ajándékozott népének (2Kir 12,1-22). Kisgyermekként mentették ki Ataljá királynő karmai közül, és Jójádá főpap oltalma alá került. Itt nevelkedett és megismerte Izráel Istenét. Megtanulta, mi az, ami az Úr szemében helyes, és azt cselekedte. Olyan jó látni, hogy a sötét időszakban is hoz elő az Úr olyan személyt, aki Őrá figyel. Fontos, hogy már gyermekkorában megismerkedett Jóás Isten törvényével. Megszerette az Urat, és királyságát az Ő szolgálatának szentelte.

Fontos értékelés: egész életében azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Tehát ez nemcsak hirtelen fellángolás, hanem komoly döntés. Jóás az Úrnak adta a szívét, és az Ő útja mellett döntött. Ezen van a hangsúly, egész életemben Őt szolgálni és azt tenni, amit mond. A tanítványság nem néhány kellemes pillanat, hanem egy egész életre szóló elköteleződés és program. Egy egész élet is kevés ennek a programnak a megvalósításához, de lehetséges az Úr ereje által minél többet kihozni belőle. Pál apostol és a többi tanítványok is sok mindent megéltek belőle, de csak akkor lehetséges, ha egész szívünket beletesszük. Fél szívvel nem lehetséges.

Jósiás meglátta, hogy templom meg van rongálódva, és felismerte, hogy ezt kell először megjavítani. Az adományokat összegyűjtötte, ehhez feltalálta és bevezette a perselyt. Itt találkozunk először a templomi persellyel. Jóás számára fontos volt az Úr háza, az istentisztelet helye. Fontos-e számomra? Fontos-e az a hely, ahol az Úrral találkozhatok, ahol gyógyulhatok, növekedhetek és erősödhetek? 

Pál apostol azt kéri, hogy nézzünk bele az ige tükrébe, és lássuk meg, amit mutat, halljuk meg, amit mond (1Kor 10,14-22). Mert az ige mindig annak szól, aki olvassa és aki hallgatja. Így tehát mindig személyesen hozzám szól. Nem másról beszél velem az Úr, hanem mindig az én életemről, ezért amikor kézbe veszem a Bibliát, mindig az legyen a kérdésem: Mit mond nekem az én Uram? Gyakran eltévedünk, és másnak olvassuk vagy hallgatjuk, többnyire annak, aki épp nincs jelen. Ha így teszünk, elsiklunk a lényeg felett, és mi nem fogunk épülni. Beleesünk abba hibába, amit már olvastunk a napokban, hogy mást tanítunk, de magunkat nem tanítjuk. Fontos, hogy ne mással foglalkozzam, hanem magammal, azzal, hogy én éljem az igét, én világítsak, én legyek só ebben a világban. Azért nem kell ma a keresztyénség, mert mindig másokkal vagyunk elfoglalva, és közben a saját életünk sem különbözik azokétól, akiket bírálunk.

Azt kéri az apostol, hogy kerüljük a bálványimádást, vagyis tudatosan ne vegyünk részt a bálványimádásban. Aki Krisztusé, az szabad, felette már nincs hatalma a gonosznak, már nem vonzza a bűn, így tehát ha mégis odakerülünk, az saját döntés. Talán nem merjük felvállalni a hitünket, meg akarunk felelni másoknak, vagy egyszerűen nem akarunk különbözni a munkatársainktól, barátainktól. Pál arra mutat rá, ne féljünk vállalni Krisztust, ne féljünk nemet mondani a bűn útjára, mert az Úr ad új barátokat, testvéreket, akiknek szintén Ő az életük, Ő a fontos.

Másrészt nem mindegy, milyen élettel és szívvel állunk meg a kenyér megtörésekor. Aki megtapasztalta az Úr vérének erejét, az nem vágyik már az Isten nélküli társaságba. Aki szereti Jézust, vigyáz, hogy ne szennyezze be magát. Azonban ha valaki elbukik, van talpraállás. Az úrasztala előtt megbánthatjuk vétkeinket, aki őszinte bűnbánattal jön, az feloldozást nyer. Hiszen az Úr magára vette bűneinket. Azonban a kegyelemmel nem lehet visszaélni.

Aki megtapasztalta az Úr kegyelmét, annak már nincs helye a bálványkultuszban, az ott már nem fogja magát jól érezni. Azonban azt látni kell, hogy Krisztus követése, nevének vállalása a világ megvetésével jár. Ha nem megyünk velük oda, ahová korábban jártunk, megtörténhet, hogy elpártolnak mellőlünk, de az Úr mindig velünk marad. A legnehezebb helyzetekben sem hagy magunkra.

Vegyük komolyan, hogy két Úrnak szolgálni nem lehet, aki Krisztus mellett kötelezte el magát, nem lehet a gonosz pártján is. Mert aki kétfelé akar sántikálni, elbotlik. Aki kétfelé kandikál, az haragra ingerli az Urat, hiszen Ő világosan bemutatkozott. Jézusban kijelentette magát a számunkra. Megláthatjuk, hogy Ő a bűnösök barátja, mindent megtesz a szabadulásukért. Saját életünkben is megmutatta a hatalmát, és aki ennek ellenére ragaszkodik a bálványokhoz is, az meg fogja tapasztalni, hogy a bálványok nem tudnak rajta segíteni.

Az áldott Orvos erre jár

1. 

Az áldott Orvos erre jár,

A drága Főpap, Jézus.

Igéje szól, szívünkbe száll,

Egyetlen üdvünk Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

2. 

Ki minden vétket megbocsát,

S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja a menny ajtaját,

S vezérel minket Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

3. 

Ti gyermekek, kicsik, nagyok,

Tiétek is lett Jézus,

Csak útjain haladjatok,

És véletek lesz Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

4. 

S ha egykor égbe térhetünk,

Miénk örökre Jézus,

Trónjánál zendül énekünk

E drága névről: Jézus!

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.