A szeretet soha nem fogy el

A

z asszírok bekerítették Jeruzsálemet, és lelki hadviselést folytattak a falakon belül élőkkel szemben (2Kir 19,1-37). A terv az emberek kiéheztetése volt, és közben igyekeztek gyengíteni hitüket, reménytelennek feltüntetni Istenbe vetett bizalmukat. A király ebben a helyzetben sem veszíti el lélekjelenlétét, és nem is maga próbál segíteni magán, hanem bemegy az Úr házába. Mielőtt bármit is mondana vagy tenne, bemegy az Úr házába. Ez számunkra is útmutatás. Mielőtt egy-egy helyzetet lereagálunk, vagy döntést hozunk, vigyük az Úr elé.

Ezt követően Ézsaiás prófétához küld követeket a király, és kéri, hogy könyörögjön a megmaradtakért. Ebből megtudjuk, hogy voltak, akik már nem bíztak a királyban, akik életük mentése érdekében az asszírokhoz pártoltak. Ezékiás azokért kéri a prófétát, akik megmaradtak. Mert voltak, akik nem hallgattak az ellenségre. Mert lehet nem hallgatni rá. A király kéri, hogy értük könyörögjön a próféta, hogy továbbra is megmaradjanak a hitben. Szükség van az egymásért való közbenjárásra, mert a megmaradás sem tőlünk függ, az Úr tud megtartani. A mi erőnk hamar elfogy, de az Úr meg tud tartani a nehéz időkben is.

A próféta Isten üzenetét tolmácsolja a király számára. Ennek a lényege, hogy ne ijedjen meg a szidalmazó beszédektől. Isten gyermekének nem kell megijedni a gonosz fenyegetéseitől, félelem helyett bizalom lehet a szívében. Mert ebben a helyzetben is van az Úrnak megoldása. Ha kevesen hisznek is benne, eljön a szabadulás.

Az asszír király még levelet is küld Ezékiás számára, ami által el akarja bizonytalanítani. Azt szeretné elérni az ellenség, hogy Júda királya megijedjen, és elhiggye, hogy Isten képtelen rajtuk segíteni. A gonosz gyakran így támad, azt akarja, ne higgyünk Isten hatalmában, be akarja szuggerálni, Isten nem tud rajtunk segíteni. Ezékiás azonban nem figyel a levélre, hanem beviszi a templomba, és az Úr elé teríti azt. Van, amivel nem kell foglalkozni, hanem egyenesen Urunk elé kell vinni. A sérelmeket, bántásokat is vigyük az Úr elé.

Ezékiás a templomban megvallja hitét. Hiszi, hogy a legyőzött országok istenei nem istenek voltak, hanem csak emberi alkotások. Így tehát ezek veresége nem jelent semmit. Isten gyermekei nem a környező népekre, hanem egyedül az Úrra figyelnek. Ne engedjük magunkat megfélemlíteni, hanem bízzunk az Úr hatalmában.

Pál apostol legkiválóbb útja a szeretet, vagyis az agapé útja (1Kor 13,1-13). Ezen az úton járt Jézus, hiszen ebben a himnuszban Őt ábrázolja. Mert Jézusnak nem a külsejét, hanem a Lényét festi meg. Mert Jézus Lénye az agapé. Benne Isten agapé szeretete van jelen, és ha Őt befogadjuk, akkor bennünk is az agapé fog munkálkodni. Az agapé szeretet az annak ellenére való szeretet. Ez azt jelenti, hogy az Úr szereti az embert annak ellenére, hogy nem méltó rá. És ez csodálatos hír. Ezt láttuk Jézus életében, a méltatlanokhoz vitte az Atya szeretetét és kegyelmét. Lehajolt a lepráshoz, megérintette, megbocsátott a paráznának, a vámszedőnek. Mindezt akkor tette, amikor ők még a bűn útján jártak. Jézus szeretete formálta újjá ezeket az embereket. Az agapé nem azt látta, aminek látszottak, hanem a szennyes külső alatt felismerte az igazi értéket. Mert Jézus a leprásban, a bénában, a tékozlóban és minden bűnösben meglátta az embert. Igen, embert látott bennük, beteg, sérült embert, de szeretete és kegyelme által helyreállította őket.

Pál apostol szépen ábrázolja, milyen is az ember, ha a szeretet, vagyis Jézus hiányzik az életéből. Akkor üresek és tartalmatlanok vagyunk. Életünk értékét nem elsősorban a produktumaink adják, hanem a bennünk élő agapé.

Jézus Lénye hosszútűrő, ezt abban látjuk, hogy még mindig tart a kegyelmi idő. Ennyi hűtlenség és szeretetével való szembefordulás, a sok-sok bűn ellenére is még mindig ad időt a megtérésre. A megtérés pedig elhozza számunkra a megváltozást, átéljük, hogy már mi is tudunk szeretni. Tudunk másképp élni, mint eddig, mert az agapé nem azt várja, hogy őt szeressék, hanem ő szeret.

Pál elmondja, hogy az agapé soha nem fogy el. Ez is jó hír a számunkra, mert saját szeretetünk bizony olyan hamar kifogy. Isten agapéja azonban kifogyhatatlan. Rengeteg tartalékkal rendelkezik, és ha Jézust befogadjuk az életünkbe, mi is megtapasztaljuk, hogy ebből a kifogyhatatlan kincsből meríthetünk. Szükségünk is van erre, hiszen gyakran tapasztaljuk emberi szeretetünk készleteinek apadását. Milyen gyakran mondjuk, szeretlek, de ugyanilyen gyakran és könnyen azt is kimondjuk, hogy már nem tudunk szeretni. Azonban nem erről van szó, hanem arról, hogy nem akarunk szeretni. Mert ha akarunk mégis szeretni, akkor az Úr agapéja által lehetségessé válik. Az Úrból merítve megújulhat a szeretetünk. Ne mondjunk, hogy nem tudunk szeretni, és ne is csak azt várjuk, hogy majd mások szeretnek, hanem kezdjük el mi a szeretet továbbadását. Mert az igazi, a krisztusi szeretet nem elvár, hanem ő akar adni. A szeretet lényege az adás.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.