Isten véleménye

E

zékiást a fia, Manassé követte a trónon, de csak a trónon (2Kir 21,1-26). Az életformáját, az Úr útján való járást már nem vitte tovább. Ennek a hívő királynak a fia már nem követte apja hitét. Ő nem kereste az Úr akaratát, és nem a templomba igyekezett, amikor kérdései támadtak vagy ellenség fenyegette az országot. Az Úr szemében gonoszul cselekedett, az ige így értékeli. Kortársainak valószínűleg más volt a véleménye, mert az emberek gyakran azokat magasztalják, akikről az Úr rossz véleménnyel van. Nem az a lényeg, hogy mit mondanak rólunk, hanem mindig az a fontos, Isten hogyan látja az életemet, mi az Ő véleménye. Érdekel-e az Ő véleménye, fontos-e, Ő mit mond rólam?  Hogyan tudjuk meg Isten véleményét? Ha beletekintünk az igébe, mert ezen keresztül szól hozzánk.

Manasséról azt mondja az ige, hogy gonoszul cselekedett az Úr szemében. A társadalom mércéje szerint nem volt gonosz, de az ige mégis így beszél róla. Miért? Mert ismerte az Úr akaratát, tudta, Isten mit kíván. Ismerte a törvényt és az Úr által igényelt istentiszteleti rendet is. Tudta, mi az, ami megáll az Úr előtt, és mi az, ami nem. Azért is tudta, mert látta apja reformjait, átélte, amint Ezékiás megtisztította a templomot és az országot a bálványoktól, az áldozóhalmoktól, még a rézkígyót is eltávolította, mert bálvánnyá lett. Manassé azonban mindezt visszaállította, még a fiát is bemutatta égőáldozatul. Tehát az Úr előtt legutálatosabb dolgot is megtette, hiszen Isten nem kéri gyermekek feláldozását, csak a bálványok, a bűn veszi áldozatul az ember életét. Isten a maga Fiát adta áldozatul, hogy minket megmentsen, hogy ne essünk a gonosz áldozatául.

Tehát Manassé gonoszsága abban nyilvánult meg, hogy tudta, mindez nem Isten akarata, ismerte az igét is, de ő tudatosan vitte végbe mindezt. Szándékosan ellene fordult az Úrnak és bosszantotta Őt. Ez a gonoszság. Amikor megismerem Isten akaratát, és mégsem cselekszem azt, és szándékosan a bálványokhoz fordulok. Az Úr Jeruzsálemet és Izráelt választotta, itt volt jelen. Mégpedig azért, hogy népe életén keresztül majd más népek felé is kiáradjon jelenléte, igéje, és vonzó legyen az Ő országa. Isten az övéi életén keresztül akar másokat elérni. De ez nem mindig valósul meg, mert gyakran taszító az életünk. Olyan szomorú, hogy Manassé még a pogányoknál is pogányabbul élt és cselekedett.

Hosszú időt kapott a trónon ez a király, talán még ott is van a szívünkben: gonoszul cselekszik az Úr szemében, mégis eddig uralkodhat? Mintha azt erősítené, hogy aki nem az Úr útján jár, az még jobban boldogul az életben, annak jobban meglesz mindene. A hosszú évtizedek a kegyelem évei, azért kapta őket Manassé, hogy felismerje, bűnben van, és megtérjen belőle. A Krónikák könyvéből megtudjuk, hogy ez be is következett, Manassé vasra verve, fogolyként döbbent rá bűneire és arra, hogy rossz úton járt. Idegen földön, börtönben adta át a szívét Istennek és kezdett új életet. Mert a bálványimádás legmélyebb vermeiből is van visszaút. Az Úr olyan csodálatos, olyan nagyszerűen működik, és annyira szereti a bűnös embert, hogy türelmes szeretettel mindent megtesz, hogy felébredjen. Te felébredtél-e már hosszú és mély álmodból? Látod-e bűneidet, és ragyog-e előtted a kegyelem? Ha igen, hívd Őt segítségül, mert van még számodra is bocsánat.

A gyülekezet Isten képviselője ebben a világban (1Kor 14,26-40). Mintegy transzparensek vagyunk. Így azután minden, ami a gyülekezetben végbemegy, Isten országáról tesz bizonyságot. Az ott látottak alapján alkot a világ véleményt az egyházról és Istenről is. Ezért nem mindegy, milyen a gyülekezetek élete. Az apostol hangsúlyozza, Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene. A gyülekezetből Isten országa rendjének és békességének kell áradnia. Mert ahol az Úr jelen van, ott béke és rend található. Az Úr Jézus élete is ezt a békességet és rendet vetíti elénk. A legnagyobb viharok, életveszélyes helyzetek és a megszállottak tombolása idején is békessége volt. Miért? Mert az Atyával volt közösségben, Isten világának békessége a zűrzavarban is jelen volt a szívében. A világ rendetlensége és félelme nem hatolt be Jézus lényébe, mert ott Isten országának békessége uralkodott. 

Az istentisztelet alkalma az épülést, a lélekben való növekedést segíti elő. Arra adatott, hogy egyre jobban megismerjük Urunkat, megtanuljuk a krisztusi életformát, és bátorítást nyerjünk. Az istentiszteleti alkalmak nem önmegvalósító műhelyek, nem az a rendeltetésük, hogy némelyek ajándékaik révén kimagasodjanak, mások pedig elcsüggedjenek. Az istentiszteletek középpontja az Úr Jézus, Ő az Ura és gazdája mindenkinek. A tagok pedig azzal a bizonyossággal lehetnek jelen, hogy egyformán értékes az életük. Bármilyen kegyelmi ajándékot kaptak is, az érték, mert az Úrtól van. És ezt nem kell szégyellni, nincs különbség, mert mindenkinek ugyanaz az Ura. Ő értékeli a legapróbb szolgálatot is. Mert ami szívből jön, az dicsőíti Urunkat. A szolgálat pont azért szolgálat, mert belülről fakad, és a megtapasztalt kegyelem iránti hála motiválja. Kegyelmi ajándékainkkal dicsőítsük Urunkat és építsük a gyülekezetet. Mert minden azért adatik, hogy épüljön általa a közösség. Amikor ékesen és jó rendben mennek a dolgaink, akkor bizonyságtétellé válunk. Mert arra van szükség, hogy Isten rendje szerint folyjon az élet. A világban nagy zűrzavar uralkodik, mindenki azt csinál, amit jónak lát, azonban ez pusztító felfogás, és látjuk már a következményeit. Jó, ha a gyülekezetek fel tudják mutatni Isten országa értékeit. Jó, ha láttatjuk, van még rend, lehet még Isten akarata szerint élni, lehet az igéhez igazodni.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van,

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyében formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág,

Bár mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

Ne félj, tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul.

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.