Erőforrás

E

gyre sötétebb dolgok történnek Júdában, Áház király teljesen eltávolodik az Úrtól (2Kir 16,1-20). Nem apja hitét és életvezetését követi, hanem Izráel királyainak az útján jár. Olyan megdöbbentő, hogy jó példát lát otthon, de nem ez van rá hatással, hanem Izráel királyainak az élete és a pogány népek szokása. Szomorú látni, amikor a hívő családban nevelkedett emberek nem a hit útját követik, hanem letérnek arról, és inkább a világ szokásaihoz igazodnak. Mindez jelzi, a hit nem örökölhető, mindenkinek magának kell az Úr mellett döntenie.  A szívembe nekem kell Jézust behívni, meg kell látni, nekem is szükségem van a megtérésre és a naponkénti élő kapcsolatra.

Amikor nem Istenre figyelünk, hanem a bálványainkra, vagy az Isten nélküli barátainkra, egyre mélyebbre csúszhatunk. A gonosz nem elégszik meg a kisujjunkkal, az egész kezünket akarja. Teljesen le akar húzni a mélybe. Ezt tette Áház királlyal is, képes volt a fiát is bemutatni égőáldozatul. Mennyire megsötétedett a szíve, mert tudnia kellett volna, hogy az Úr előtt ez utálatos szokás. Ő nem kér ilyet, számára drága az élet, Ő azt kéri, kezébe tegyük gyermekeink életét, mert ott vannak jó helyen, ott vannak biztonságban.

Jézus Krisztus Atyja, a mi Atyánk nem tőlünk kéri áldozatul gyermekeinket, hanem inkább a saját Fiát adta oda értünk a kereszten. Ő olyan Isten, Aki ad, nem elvesz tőlünk, hanem inkább önmagát adja nekünk. Ma is, amikor az igét olvassuk, Vele találkozhatunk, mert Számára a kapcsolat a fontos. Ő nem adományokat kér, hanem a szívünket, időnket, erőnket, mert velünk akar lenni. Álljunk meg most és boruljunk Elé, szánjunk Rá időt, és aztán fordítsunk egymásra is több időt.

A sötétség egyre jobban betöltötte Áház király szívét, nem Istentől kér segítséget, hanem Asszíria királyától. A templom kincseit is kész odaadni, egész országával kész meghódolni. Nem is gondol arra, hogy ezzel veszélybe sodorja Isten népét, mert a politikai szövetségek, a pogány népekkel való szövetségek mindig a romlást készítik elő. Izráel elindult a romlás útján. Meg lehetne még állni, ha Istenhez kiáltanának, hiszen az Úr annyiszor megsegítette őket, vannak tapasztalataik, amelyekből erőt és reménységet meríthetnének, ők azonban nem Istenben, hanem az asszír királyban bíznak. Tőle várják a szabadítást. Te kiben bízol? Kitől várod a szabadítást? Az Úrhoz fordulsz problémáiddal, vagy te is emberi szövetségeket keresel? Jó kapcsolatokra építesz és a pénz támogatására? Fordulj most őszintén az Úr felé, kérd Őt, könyörüljön rajtad. Mindezt hittel kérd, hidd, hogy nincs még veszve semmi, mert az Úr számára semmi sem lehetetlen.

Amikor Asszíria legyőzi az arámokat, Áház júdai király teljesen behódol a pogány uralkodónak. Teljesen lenyűgözi, amit Damaszkuszban lát, és elhatározza, ő is olyan oltárt épít, amilyet abban a városban látott. Olyan jó, amikor nem a világ gazdagsága, hatalma nyűgözi le a szívünket, hanem Krisztus gazdagsága. Ez már a mélységek mélysége, az Úr által kapott minta alapján készült a jeruzsálemi templom és minden berendezése, az oltár is, erre a király az Úr oltárát elvitette onnan. Borzasztó ez, nagy mélység, amikor az Urat kitessékeljük az életünkből. Áház nem az Úr nevét dicsőítette, a világhoz akart igazodni, és a világ a maga ragyogásával hatalmába kerítette a szívét. Ne engedjünk a világ csábításának, ne akarjam a pogány szokásokat követni, hanem figyeljek Jézusra. Ő azért jött a világba, hogy mint jó Pásztor előttünk járjon. Ő az élet útján akar vezetni. Őhozzá szabad hasonlítani, Jézus életformáját lehet követni. Ő nem használ ki, nem igáz le. Az Úr Jézus maga szolgált nekünk, hiszen azért jött, hogy Ő szolgáljon, és az életét adja váltságul sokakért. Ma még vissza lehet térni Hozzá, ha valamiben eltértünk az Ő akaratától, meg lehet bánni, és Ő visszafogad. Lássuk meg, miben tértünk el az igétől, és igazodjunk Hozzá.

Önvizsgálatra szólít fel minket az apostol, vizsgáljuk meg, hogy az úrvacsora és az Úrral való kapcsolat nem vált-e már rutinjellegűvé (1Kor 11,27-34). Mert nagy veszély, hogy megszoktuk már az úrvacsorai alkalmakat is, odaállunk az úrasztala elé, de nincs már ott a szívünkben az a megrendülés, hogy az Úr előtt állunk. Fontos, hogy mindig ezzel az indulattal vegyem kézbe az igét, menjek gyülekezetbe, hogy most az Úr elé fogok állni. Ezt az időt Vele fogom tölteni. Ha így jövök, lesz bennem tisztelet és alázat, akkor áldást kapok.

Az Úr asztala elé pedig mindig megrendülve járuljak, mert a szent jegyek az Úr irántam való szeretetéről tesznek vallást. Azt üzenik, íme, így szeret az Úr, életét adta érted. És te mit teszel Érte? Igen, az Úr életét adta értem, bűnös emberért, de én mi teszek? Odaszenteltem már magamat, vagy csak megszokásból élek a jegyekkel? 

Az Úr asztala előtt való megállás olyan, mintha valóságosan a kereszt alatt állnánk, megrendülve láthatjuk, itt van az Úr, azért halt meg, hogy megszabaduljak bűneimtől. Mert az úrasztala előtt le lehet tenni mindent bűnt, sérelmet, bántást. Az úrasztala a lelki sérülések gyógyulásának a helye, a múltban és a jelenben kapott sérelmeket is letehetjük, és átéljük, az Úr vére mindezt eltörli. Megszabadított, megtisztított élettel mehetek tovább.

Én hogyan állok az úrasztala elé? Leteszek mindent, és otthagyom a múltat, a bántást, a haragot, és megbocsátott élettel megyek tovább? Ez azt is jelenti, hogy most már másképp megyek az életbe, kész vagyok én is elengedni a bűnt, mert nekem is elengedett az Úr.

Az úrvacsorai közösség erőforrás lehet a számunkra. Tulajdonképpen az Úr azért adta, hogy belőle erőt merítsünk és megújuljon általa az életünk. Amikor az életünket és gyülekezeteinket erőtleneknek látjuk, vizsgáljuk meg, nem az úrvacsora gyakorlatunkkal van-e a baj.

Jó olvasni, hogy az Úr neveli az övéit, mert nem akarja, hogy elvesszünk. Az Úr meg akar menteni, és ennek érdekében szükséges a fenyítés is. Mondhatjuk, sajnos, fenyítésre van szükségünk, mert olyan könnyen letérünk a keskeny útról, olyan könnyen lelkileg letespedünk és megszokásba süppedünk. Kérjük a Szentlélek Istent, újítsa meg szívünket és tegye elevenné az Úrral való kapcsolatunkat. Az Úr dinamikus tanítvánnyá akar minket formálni.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.