Egy másik csak

E

zékiás királyt látjuk már Júda trónján ülni, ő azt tette, amit helyesnek lát az Úr, mégpedig egészen úgy tett, mint őse, Dávid (2Krón 18,1-37). És itt egy kis többletet találunk elődeivel szemben, jó pár király pozitív minősítést nyert, azonban náluk még azt olvashattuk, csak az áldozóhalmok nem szűntek meg. Ezékiás azonban kiiktatta ezt a csakot, ő egészen az Úr akarata szerint cselekedett. Tehát lehet az Úr útján járni teljes szívvel, el lehet távolítani az áldozóhalmokat, vagyis mindazt, amit nem tart helyesnek az Úr. Ezékiás nem állt meg félúton, nemcsak annyit tett, ami még kényelmes, hanem hozzányúlt a kellemetlen ügyekhez is. Még egy csakkal találkozunk az életében: „csak az Úrban, Izráel Istenében bízott”. Bár rólunk is ezt jegyeznék fel, csak az Úrban bízott teljes szívvel. De valóban csak Benne bízunk, csak Őreá figyelünk, és egyedül az Ő szava a döntő a számunkra?

Még a templomba is bement, hogy eltávolítson onnan egy szentként tisztelt tárgyat. Bátran eltávolította a rézkígyót is, mert felismerte, Isten helyére nem kerülhet semmi. Azt is meglátjuk, mennyire bálványgyár a mi szívünk, mindenből kész istent gyártani. Olyan szomorú, hogy az Úr szabadítására emlékeztető kígyó a Szabadító helyére kerül. Vizsgáljuk meg életünket, és nézzük meg, mi az, ami kitaszította az Urat a szívünkből. Lépjünk fel ellene teljes határozottsággal, ne féljünk a bálványoktól megszabadulni. Urunk ad erőt hozzá, legyőzi félelmeinket.

Ezékiás a bálványokkal eredményesen vette fel a harcot, bátran és megalkuvás nélkül cselekedett, legyünk mi is ilyen bátrak, amikor az Úr nevében kell cselekedni, amikor Hozzá kell hűnek lenni. Aztán egy újabb próbával találja magát szemben, mert a hívők is próbákat állnak ki. Ez a próba olyan terület, amiben az elődök gyakran elbuktak. Az ellenség fenyegetése idején legtöbbször egy másik országtól vártak segítséget, Ezékiás azonban egyedül az Úr nevében bízva veszi fel a küzdelmet az Arámokkal szemben.

Szanhérib, Asszíria királya lelki hadviselést folytatott a város védőivel. Mindent megpróbált, hogy gyengítse hitüket és elbizonytalanítsa őket. A sátán mindent megtesz, hogy elveszítsük az Úrba vetett bizalmunkat. De ne hallgassunk rá. Próbálkozik, ahogy csak tud, hazudik és megtéveszt. Arra hivatkozik, hogy a többi népeket sem védték meg vele szemben isteneik. Soha ne feledjük, hogy a mi Istenünk az egyedüli Isten. Mert nincs más Isten a Biblia Istenén kívül. Nincs más név az ég alatt, egyedül a Jézus neve, aki által üdvözülhetünk. Azt is el akarja hitetni Szanhérib, hogy ő a nagy király, nála nincs hatalmasabb. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz, minden földi vezetőnél és hatalomnál hatalmasabb a mi Urunk. Ő a királyok Királya és az uraknak Ura.

Amikor ezek a trükkök nem válnak be, a király újabbhoz folyamodik, arra hivatkozik, hogy nem az Úr tudta nélkül vonult Jeruzsálem ellen, és az Ő tudtával készül azt lerombolni. Sőt, azt mondja, hogy egyenesen az Úr parancsolta meg, hogy rombolja le az országot. De ez nem igaz, Isten nem parancsol ilyet az ellenségnek, ha népe hallgat rá. És Ezékiás hallgat az Úrra. Isten nem leli kedvét a pusztításban, de próbát, azt ad. Jó, ha felismerjük a gonosz trükkjeit, és elutasítjuk azokat.

Pál apostol úgy beszél a gyülekezetről, amely egy test (1Kor 12,12-31). Bár sok tagja van, de egy test. De ebben a testben minden tag fontos. Egyik tag nem értékelheti magát többre a másiknál, mert mindenki a maga helyén fontos és nélkülözhetetlen szerepet tölt be. Jó, ha felismerjük és elfogadjuk helyünket, azt, amilyen tag vagyok, és bátran megéljük azt.

Gyakran kisebbrendűségi érzés szorongatja a tagokat. Miért? Mert a másikhoz szabják az életüket, vagy értéktelennek tartják a saját szolgálatukat, lelki ajándékukat. Azonban soha nem a másikhoz kell szabni az életünket, hanem felismerni, hogy ez az én ajándékom, és én ezt az Úrtól kaptam. Nem olyannak kell lennem, mint a másik, hanem az Úrtól kapott ajándékomat kell megélnem.

A tagnak és a testnek is Krisztus az Ura, így azután Rá figyelve egymásra is oda tudunk figyelni. Nem a verseny a feladatunk, hanem egymás segítése. A tagoknak ki kell segíteni egymást. Isten országában nem kaphat szerepet a rivalizálás, a másik legyőzése. Nem legyőznünk kell egymást, hanem támogatni a szolgálatban és a gonosz elleni küzdelemben.

A lelki ajándékok akkor igazán értékesek, ha általuk az Úr nevét dicsőítjük, és egymás felé szolgálunk. Ezt követően megmutatja a legkiválóbb utat. Ez az út nem más, mint a szeretet. Ezen az úton kell Jézus tanítványainak járni. Ez a szeretet azonban sokkal másabb és gazdagabb, mint amit mi értünk rajta.

BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Benned bízom egyedül,

Kit kegyelmed árja hordoz,

Az bizton üdvözül.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

2.  

Mint a pásztor gyenge bárányt,

Úgy vezet folyvást kezed,

S annak, aki Rád tekint csak,

Elesni nem lehet.

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

3.  

Gondot is viselsz Te rólam,

Hordod minden terhemet,

Hogyne bízna szívem Abban,

Ki engem úgy szeret!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

4.  

Bízom Benned, Uram Jézus,

Add, hogy mindig így legyen,

Bízzam Benned, bármi érjen,

És bízzam szüntelen!

Bízom Benned, Uram Jézus,

Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,

Én bízom Benned, Uram Jézus,

Igéd biztat reá.

Isten áldásával.