Isten ereje

A

háb megalázta magát az Úr előtt, csöndesen járt, zsákruhát öltött, vagyis egy kicsit csendben volt és befelé fordult (1Kir 22,1-28). Az Úr pedig elhalasztotta azt a veszedelmet, amit korábbi tettei miatt kijelentett. Azonban csak három esztendeig tartott a változás, ekkor ismét harcolni akart. Meg akarta mutatni haderejét, katonai képességeit, hatalmát. Ismét maga tervezett. Nem fordult az Úrhoz, nem kérdezte meg Őt. Miért? Mert tudta, hogy Isten nem a harcok által ad sikert, nem aranyban, ezüstben, jólétben, sikerben adja áldását, hanem személyes jelenléte által.

Jósáfát is nála tartózkodott, így Aháb megkérdezte, elmegy-e vele a harcba, támogatja-e őt. Jósafát azonnal rávágta, hogy megy ő is, hiszen amikor egy rokon, egy barát kér tőlünk segítséget, azt nem illik visszautasítani. Segíteni kell neki, biztos ezt akarja az Úr. Azonban alighogy kimondta ígéretét, rádöbbent, ez nem biztos, hogy egyezik Isten akaratával. Az Úr gyermekének meg kell tanulnia időt kérni, nem azonnal dönteni, hanem előtte igyekeznünk kell megkérdezni, mit akar az Úr. Ma gyakran azonnal kérik tőlünk a választ nagyon nehéz és fontos kérdésekben, de ne feleljünk azonnal, ne vágjuk rá, megteszem, elfogadom, megveszem. Ne tegyünk így, kérjünk időt, várjunk és vigyük az Úr elé. Mindig beszéljünk meg mindent Gazdánkkal.

Aháb hajlik erre, de a prófétái udvari próféták, mindig azt mondják, amit a király akar hallani. Miért? Mert ebből élnek. Számukra a prófétaság munka, amit megfizet a király, de nem az Úrtól való szolgálat. Hogy tekintek én a magam szolgálatára? Valóban az Úrnak szolgálok, és az Ő akaratát tolmácsolom, vagy az embereknek akarok megfelelni? Nagy kísértés, hogy azt mondjuk mi is, amit hallani szeretnének. Jót mondunk, mert annyi rossz történik, oly sok rossz hír van, hát a templomban, az istentiszteleten halljanak jót. Igen, jót kell mondanunk, de ez nem más, mint Isten jó híre, az evangélium, ami nem egyezik a mi elvárásainkkal.

Jósáfát más prófétát hívat, és így elküldenek Mikájehúért, akiről Aháb rossz véleménnyel van, mert soha nem mond számára jót. A követ, aki érte megy, mondja is neki, te is mondd ugyanazt, mint többi, és akkor minden rendben lesz. Azonban az Úr szolgája nem a saját előnyére figyel, nem az vezérli, én jól kijöjjek belőle, hanem az igazság. Számára mindig az Úr üzenetének célba juttatása a fontos. Az a lényeg, mindenki megtudja, mi Isten akarata. Nem tesz kivételt, bátran a király elé tárja Isten üzenetét. Fontos, hogy ma is merjük így vállalni, amit az Úr a szívünkre helyez, ne hallgassunk a gonoszra, aki tőlünk is azt kéri, mondjuk ugyanazt, mint többi. Kicsit benne van az is, hogy könnyebb azt mondani, amit a többi, könnyebb átvenni más gondolatait, lehúzni egy igehirdetést, mint magunk gyötrődni és keresni az Úr üzenetét. Pedig az a feladatunk, hogy megtusakodjunk az ige üzenetéért, azért a jó hírért, amit általunk akar közölni az Úr. De a saját magunkra szóló igéért is tusakodni kell. Gyakran megelégszünk más gondolataival.

Mikájehú elmondja, amit rábízott az Úr, és ez rosszat jelent Aháb számára. Bár még mindig van lehetőség ezt elkerülni, hiszen ha megtér, és komolyan veszi Isten akaratát, másképp alakulhatnak az események. Ez a lehetőség mindig él, mert azért szól az Úr, hogy vegyük komolyan, amit üzen. Azonban a hamis próféták sem adják fel, Cidkijjá megsértődött, és azt mondta: talán csak veled beszél az Úr? Így szokott minket is a sátán elbizonytalanítani. Ne gondold, hogy csak veled beszél az ÚR, vagy csak te vagy hívő. Én ugyanolyan hívő vagyok, én is elvégeztem a teológiát, miért emeled magad fölénk, ki vagy te? Ne bizonytalanodjunk el, hanem alázatos és szelíd szívvel képviseljük, cselekedjük mindazt, amit az Úr feltárt előttünk az igéből.

Ne ijedjünk meg a következményektől, mert akik nem akarnak Istenhez térni, csak a saját igazukat keresik, ellenségesen, támadólag lépnek fel. Azonban ne feledjük, hogy a próféták is végigjárták ezt az utat, és maga a mi Urunk Jézus Krisztus is. Őt is elutasították, megvetették, bántalmazták, és végül megölték. Így azután nézzünk fel Rá mindig, Ő ad erőt a keskeny úton való járáshoz.

Az apostol rámutat, hogy a keresztyén igehirdetés és bizonyságtétel lényege és középpontja a kereszt (1Kor 1,18-31). Minden ott dőlt el. Ott aratott győzelmet az Úr Jézus a bűn felett. A kereszt csatatér, mégpedig egy Jézus által győztesen megvívott csata helye. Vannak, akiknek bolondságnak hat, de ők elvesznek. Igen, akik nem veszik komolyan, hogy Isten a kereszten rendezte bűneinket és Általa van megváltásunk, elvesznek. Miért? Mert a kereszt Jézus által készített híd, amely összeköt minket az Atyával, ha ezt elutasítjuk, csak egy szakadék tátong előttünk. A kereszt az Úr mentőöve, és aki ezt elutasítja, nem tud megmenekülni. Olyan jó azonban, hogy még itt van ez az öv, még bele lehet kapaszkodni, és az Úr biztos kezekkel ment ki, az örök életre.

Bárki bármit mond, Isten a bolondságnak tűnő igehirdetés által menti az embert. Az igehirdetést nem lehet kikerülni, és semmivel sem lehet pótolni. Jó, ha ezt ma komolyan vesszük. Nagyon igyekszünk az igehirdetést helyettesíteni, különféle látvány- és élményelemekkel pótolni, de ne feledjük amit az ige üzen. Isten az igehirdetés bolondsága által üdvözíti a hívőket.

Azonban nem elég az igehirdetés, hanem lényeges annak tartalma. Lényeges, hogy kiről szól. Mert lehet gyönyörű szép beszédeket mondani, amelyek tetszenek a fülnek és megfelelnek a modern retorika követelményeinek, de kimarad belőlük a megfeszített Krisztus. Pál azonban Őt hirdeti. Miért? Mert megtapasztalta, hogy Ő Isten ereje. Igen, a megfeszített Krisztus Isten ereje. Tehát saját tapasztalatból beszél, Ő is megtapasztalta, hogy a megfeszített Úr által kap bűnbocsánatot és új életet. Csak Ő képes újjáformálni az életünket. Az igehirdetés csakis hit által működik. Hit által tapasztaljuk meg az igében Isten életet formáló erejét és győzelmét a bűn és a sátán felett. Szükséges hinni, hogy ma is erő van az igehirdetésben. Erő van a Krisztusról, mint megfeszítettről, a kereszten győzelmet arató Úrról szóló igehirdetésben.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.