Nincs más segítség

A

 fejezet végén azt olvassuk, így kellett fogságba mennie Júdának (2Kir 25,1-30). Megdöbbentő ez a "kellett" - tényleg kellett, nem volt más megoldás? Az Úr tényleg azt akarta, hogy népét elhurcolják, a magának kiválasztott várost pedig lerombolják? Igen, így kellett lennie. Miért? Mert nem vették komolyan az úr szavát. A korabeli próféták írásaiból tudjuk, hogy az Úr jóval mindezek előtt szólt, elmondta, ha nem térnek vissza Hozzá, fogságba fognak menni, de nem hallgattak rájuk. Isten mindig szól, de olyan kevesen veszik komolyan, úgy gondolják, mehetnek a saját fejük után, nem lesz semmi probléma. Minden gondot megoldanak, aztán, ez úgyis a mi életünk, és ne szóljon ebbe bele senki, még Isten sem.

Olyan szomorú látni, amikor így gondolkodnak emberek, elfelejtik, hogy az Úrtól kaptuk ajándékba az életünket, és azért vagyunk még mindig ebben a világban, mert az Ő kegyelme hordoz és oltalmaz. Izráel népe elveszítette az alázatot, gőgössé váltak, magukban és szent helyeik védelmében bíztak. Úgy gondolták, mivel ők Isten választott népe, az Úr nem engedi, hogy az ellenség bevonuljon Jeruzsálembe, elfoglalja azt, és hogy lerombolja a templomot. Azonban az Úr mindig jelezte, nem lehet elbújni amögé, hogy ők Isten népe, mert ha ez a mindennapok valóságában nem lesz igaz, nem látszik meg, el fognak veszni.

Hányan élnek ma is abban a tévedésben, hogy meg vannak keresztelve, konfirmáltak, beletartoznak valamelyik keresztyén felekezetbe, és az elég. Mennyire el van tévedve a mai Európa népe is, amikor azt gondolja, elég a keresztyén kultúra, elég a régi hagyományokra emlékezni, és Isten megoltalmaz. Mai igénkből láthatjuk: mindez nem elég. Az Úr azt várja, hogy őszintén és teljes szívünkből térjünk meg. Végre igazodjunk az igéhez, és kezdjünk el úgy élni, ahogyan azt Ő kéri, és ahogy Jézusban bemutatta számunkra. Amíg a pénz és a hatalom az istenünk, és amíg ezekért mindent megteszünk, amíg magunkat helyezzük előtérbe, hivalkodók vagyunk, és nem az Isten iránti szeretet motivál minket a tetteinkben, hanem az, lássa mindenki, mit tettünk, ne várjunk javulást. Európa népének, és közte nekünk is, el kell hagynunk bálványainkat, mert ha nem, minden elpusztulhat. Kiáltsunk bűnbánattal az Úrhoz. Nincs más segítség, csak a kegyelem.

Két évig áll a babiloni sereg Jeruzsálem falai alatt, és ez idő alatt nem látjuk, hogy az Urat hívnák segítségül. Az ellenség terve a kiéheztetés. Júda népe azonban két év alatt magában, a falakban és a templomban bízott. Nem tartottak bűnbánatot, és nem hívták segítségül az Úr nevét. Sőt, tudjuk, nem hallgattak arra az üzenetre sem, hogy a megmaradás útja az, ha megadják magukat. A király sem a népet védi, hanem saját életét. Milyen messze is van Cidkijjá magatartása az Úr Jézus viselkedésétől. Jézus a tanítványait engedte menekülni, Ő pedig maradt és elindult a keresztre. Jézus nem menekül, Ő nem a maga életét menti, hanem az övéiét. Mi se a saját életünk mentésére koncentráljunk a nehéz időkben, hanem mentsünk másokat. Az tud mást menteni, aki átélte, hogy Őt már örök életre mentette meg az Úr. Ne ringassuk magunkat abban, hogy a formalitás, a langyosság elég. Nem, többre, élő, Krisztust követő hitre van szükség.

Az Úr azonban hűtlen népét sem hagyja magára, Jójákin király megtapasztalja, hogy az Úr a fogságban is vele van. Mert mindaz, ami vele történik, hogy megváltozik a helyzete, kegyelem, és Isten jelenlétére utal. Ezzel jelzi az Úr a foglyok számára, ne féljetek, mert itt is veletek vagyok. Ha eddig nem bíztatok bennem, most forduljatok Hozzám. Az Úr megmutatja, hogy Előtte Babilon palotái sincsenek zárva. Isten hatalma nem korlátozott, Ő nincs Jeruzsálemhez kötve, mert Övé a föld és annak teljessége. Ő mindenütt jelen van, és Számára nincs lehetetlen.

Az üdvözleteket írja már az apostol, vagyis levele végére ért (1Kor 16,1-24). Sok mindent elmondott a számukra, de most már zárja sorait. Igen, zárja sorait, mert a korinthusiaknak kell a mindennapokban tovább írni a levelet, a krisztusi élet levelét. Sőt, az Ő életük válik levéllé mások számára. Mert az Úr levelei mi vagyunk. Az életünkön keresztül ír, vagyis üzen az Úr a környezetünknek. Mit látnak általunk? Meglátják-e a Megváltót?

Ők írják tovább életükkel a levelet, és ebbe majd beleíródik a Jeruzsálemben élő testvérek megsegítése, Timóteus félelem nélküli ott tartózkodása, Pál apostol várása. Röviden a további életük a hitben való megállásról fog szólni. Az apostol hangsúlyozza is, álljanak meg a hitben, legyenek erősek. Tehát a krisztusi tanítványság hosszú távú, egy életre, sőt, egy örök életre szóló program. Ezért nem könnyű, hiszen a gyülekezet nem egy politikai párt vagy egy kulturális értékeket őrző közösség, aminek addig vagyunk a tagjai, amíg az megéri, amíg a társadalom is támogatja. Az egyház Krisztus serege ebben a világban, és mint sereg, harcol a bűn, a gonosz ellen. Ezért nem könnyű benne mindvégig megállni. Az ördög mindent megtesz, hogy elbuktasson. Rá akar beszélni, ne vegyük komolyan hitünket, lazítsunk, ne éljünk úgy, ahogy az ige mondja, ne akarjunk másoktól különbözni. Aki hallgat az ördögre, elbukik.

Megmaradni csak úgy lehet, ha megmaradunk a kegyelemben. Meg lehet maradni benne, mert a kegyelem itt van. Az Úr kegyelme ma is elérhető, megragadható, hiszen Isten népe mindig kegyelemből él. A kegyelem megragad, és elvégzi, hogy megszeretjük az Urat. Igen, aki megtapasztalja a kegyelmet, vagyis a halálos ítélet elengedését, és megtudja, mindez azért lehetséges, mert Jézus azt magára vállalta, szeretni fogja az Urat. Jézus és az Atya szeretetét nem lehet megparancsolni, de aki átéli, hogy az Úr már előbb szerette őt, igen, már akkor szeretett és adta értünk magát, amikor még a bűnben éltünk, az maga is viszontszereti. Adjunk hálát az Úrnak kegyelméért és szeretetéért.

Nem szeret senki

1. Nem szeret senki, senki igazán, Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

2. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

3. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

4. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.

Isten áldásával.