Teljes szívvel

A

 király komolyan vette az Úr üzenetét, amit Hulda prófétanő által kapott (2Kir 23,1-37). A megtalált szövetség könyve, az ige megrendítette őt, és az Úr üzenete nyomán felismerte, a néppel is meg kell ismertetni Isten szavát. Az az első, hogy mindenki hallja, amit Isten mondott, amit rájuk bízott. Maga a király olvasta fel a nép előtt az igét. Olyan jó látni, hogy ennek a királynak a legfontosabb az Úr szava. Nem is bízza másra a felolvasását. Öröm van a szívében, hálás, amiért az Úr ismét a kezükbe adta azt a könyvet, amit ők félretettek, befalaztak, ami már nem jelentett számukra semmit. Adjunk hálát az Úrnak az igéért, köszönjük meg, hogy esetleg hosszú félretétel után adta újra a kezünkbe. Hányan úgy kezdjük el olvasni, hogy korábban nem jelentett számunkra semmit.

Azonban nemcsak meghallgatták az Úr szavát, hanem szövetséget kötöttek az Úr színe előtt, vagyis elkötelezték magukat az Úr követése, parancsolatainak megcselekvése mellett. Tehát ők valóban komolyan vették az Úr szavát, rádöbbentek, hogy ez az igazi élet. Nagy kegyelem, hogy Isten népe lehetnek, óriási kiváltság volt az, amit Izráel népe kapott, ők egyedül Isten tulajdon népe lehettek. Ők voltak azok, akik megismerhették Őt és törvényt kaptak Tőle, ami segítette őket az élet útján. Ebbe a törvénybe lehetett kapaszkodni és ez oltalmazta őket a körülöttük lévő veszélytől. És ők ezt a törvényt félretették, de Isten ennek ellenére sem mondott le róluk. Most pedig új esélyt kaptak, és ők ezt megragadják. Ragadd meg az esélyt, és szánd életed az Úr követésére. Azért jött el a földre, hogy követésére szólítson fel. Jöjj, kövess engem, mondta sokaknak. Milyen kevesen halljuk meg, és még kevesebben látjuk, hogy érdemes Őt követni, sőt, egyedül Őt érdemes követni. Annyi hang szól, és mind azt akarja, hogy egyedül csak rá figyeljünk. Ebben a hangkavalkádban halld meg az Úr szavát: jöjj, kövess engem.

Az odaszentelés, az elkötelezettség nagyon komoly, teljes szívükből és teljes lelkükből készek megtartani és teljesíteni az igét. Jósiás kiadta a parancsot: teljes gőzzel előre. Nem félszívvel, nem csak hobbiból, pihenésképpen, vagy a szép ünnepi alkalom kedvéért kötötték a szövetséget, hanem elhatározták, hogy az Úrnak akarnak ezentúl élni, és egész lényüket Neki szentelik.

Gondolhatjuk magunkban, szép-szép, de mondani mindent lehet. Az ünnepi pillanat és hangulat elmúlik, és aztán minden marad a régiben. Azonban látjuk, hogy ebben az esetben ez nem így van. Mert hozzáfognak mindannak az eltávolításához, ami a bálványimádás bármilyen formájához is a kötődik. Mindent leromboltak és eltakarítottak, ami a bálványkultuszokhoz tartozott vagy rájuk emlékeztetett. Semmit nem hagytak meg emlékként, mert minden veszélyes; ha bármit is meghagynak, fenn áll a veszélye, hogy visszaesnek bűneikbe. A megtérés mindig ilyen megtisztulással indul. Mindent ki kell takarítani, ami a régi bűnös élethez tartozik. Nem tarthatjuk meg a régi élet emlékeit, az üvegeket, vagy bármit, mert veszélyforrássá válhatnak. Tehát nem formalitás volt ez, nemcsak egy ünnepély, hanem komoly odaszánás, aminek következményei voltak. Mégpedig egy felelős élet, vállalták a megtisztulással járó problémákat, azt, hogy nem értik meg őket, és azt, hogy lesznek, akiknek nem tetszik, amit tesznek. Mégis vállalják az Úr útját. Vállaljuk mi is, ne adjuk fel, menjünk rajta végig.

Jósiás teljes megtisztítást vitt végbe, és erre van szükségünk nekünk is. Teljesen megszabadulni bálványainktól, az életünket megnyomorító szokásoktól. Vissza kell térnünk az igéhez, a krisztusi életformáshoz. Ezt követően páskaünnepet tartottak, vagyis hálát adtak az Úrnak a szabadításért. Mert nagy szabadítás volt, amikor kijöttek Egyiptomból, de ez sem kisebb. Sőt, a bálványkultuszból, a szenvedélyek rabságából még nehezebb kijönni, mint egy idegen országból. És most az Úr ebből a rabságból hozta ki őket. Szívükben vágta el a vonzódást a bűn iránt. Kérjük Urunkat, adjon nekünk is ilyen szabadítást, és ha megtörténik, legyünk hálásak, dicsérjük Őt, örüljünk kegyelmének és a Tőle kapott szabadságnak.

Jósiás után azonban hamar visszatérnek a régi útra, fiai már nem az ő példáját követik. Úgy gondolják, a politikai szövetség ad megoldást. Azonban Isten népén soha nem egy másik nép, soha nem a pogánysággal való szövetség segít, hanem egyedül az Úr. Mi a titok? Az Úr népe maradjon hűséges Istenéhez, cselekedje akaratát, az Úr pedig majd megteszi a maga dolgát. Ne féljünk bízni Istenben, ne gondoljuk, hogy csak akkor jutunk előbbre, vagy maradunk meg, ha mi is igazodunk, ha mi is azt tesszük, amit mások. Van más út, ez pedig az Úrba vetett bizalom, az imádság útja. Ezt pedig ez az ige erősíti: „a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre” (Mt 6,32).

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül - ezt kiáltja diadalmasan a kételkedők felé az apostol (1Kor 15,12-34). Igen, bárki bármit mond, Jézus feltámadt és él. Ez az evangélium lényege, ez az igazi tartalom, amit hirdetnünk kell. Enélkül üres a hitünk. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor ne gondoljuk, hogy Pál vállalta volna azt a sok veszedelmet. Megvallja, naponként a halállal néznek szembe. Rabbiként nyugalmas életet élhetett volna, nem egy eszméért váltott, hanem az élő Krisztusért. Igen, Jézus él, olyan jó, hogy ezt személyesen meg lehet tapasztalni. Ha segítségül hívjuk életünk mélypontján, megtapasztaljuk, hogy könyörül, megszabadít és újjá formál. Csak egy élő személy képes egy ember életét megváltoztatni.

Pál kijózanít, mert ha nem támadt fel Krisztus, semmit sem ér a hitünk. Hiszen pont ez a lényege. Ő nem szép vallást és szokást hirdetett, hanem az élő Krisztust. Milyen Krisztusod van? Élő, Aki győzött a halál és a bűn felett? Csak ilyen Jézusban érdemes hinni. Mert egy halott Isten nem ér semmit. Ahogyan a kitömött kutya sem tud megvédeni, ugyanúgy a halott megváltó sem segíthet rajtunk. Azonban Jézus sok ember életében megbizonyította, hogy Ő él. Nekem élő Krisztusom van, megtapasztaltam saját életemben, hogy Ő valóban feltámadt. Neked is élő Urad van?

Mivel Krisztus feltámadott, elkövetkezik majd az övéinek a feltámadása is. Milyen csodás ígéret és reménység, senki nem kínál ehhez foghatót. A világ vallásai sem kínálnak feltámadást, csak egyedül az Élet Ura, Krisztus. Mikor megy ez végbe? Az Ő eljövetelekor. Nem tudunk dátumot, de egyre közelebb van a pillanat. Ezt követően jön a vég. Isten lezárja a történelmet, az Úr átadja az uralmat az Atyának, és Ő lesz minden mindenekben. Csodálatos is lesz ez, az Atyával lehetünk együtt örökre. Örökké tartó öröm és béke lesz Isten gyermekeinek a része, oda nem hatol be semmi, ami a bűntől, a gonosztól származik.

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott

1. Krisztus feltámadott, Kit halál el ragadott; Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja, Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Alleluja!

Isten áldásával.