A
|
bűnnek előbb-utóbb meglesz a következménye,
ha nem térünk meg belőle, és nem fordulunk vissza az Úrhoz, elhatalmasodik
fölöttünk, pusztít és tönkretesz (2Kir 10,1-36). Így járt Aháb háza, nem vették
komolyan az Úr szavát, nem alázkodtak meg Előtte, pedig annyi lehetőséget
kaptak. Hatalmas dolgokat cselekedett köztük az Úr, mégsem tisztították meg
az országot a Baaltól. Ennek lett a következménye ez a rengeteg vérontás, amit
most látunk. Ha nem figyelünk az Úrra, és nem igazítjuk Hozzá életvitelünket,
és a keresztyének nem élnek az Úr szava szerint, annak mindig megvan a
következménye. Ha beengedjük a gonoszt a
szívünkbe, ha engedünk a világ csábításának, egyszer csak elborítanak minket.
Már nem tudunk szabadulni tőlük, és egyre jobban széthullik az életünk,
megmérgeződnek kapcsolataink.
Nagy kísértés, hogy úgy teszünk, mint Jéhú, aki nagy tisztogatást vitt
végbe, de nem az összes bálványt takarította ki. Csak Baal oltárát rombolta le,
de Jeroboám borjait és a köré épített kultuszt meghagyta. Tehát nem az élő
Istenhez tért vissza, hanem csak az első király hagyományaihoz. Tehát nem
igazán az Urat kereste, csak visszatért egy még régebbi bálványimádáshoz. Nagy veszély ez, hogy nem mindent takarítunk
ki az életünkből - ami kedves, amit ártatlannak ítélünk, vagy régi hagyomány
fűződik hozzá, azt megtartjuk. A gonosz nagyon ravasz, tudja, hogy fészkelheti be
magát a szívünkbe.
Mindent átadtam már az Úrnak, minden kár és szemét a múltból, vagy vannak
ereklyéim, kedvenc dolgaim, amikhez ragaszkodom? Urunk a teljes életünket kéri,
Ő akar a Gazda lenni. A megtérés azt jelenti, hogy Jézusra bízom magam, Ő veszi
át életem fölött a hatalmat.
Jéhú megelégedett a Baal-kultusz felszámolásával, nem akart túlzásba
esni, így elszalasztotta a nép Istenhez való visszavezetését. Ne elégedj meg
fél úttal, menj teljesen vissza az Úr közelébe. Amikor megtisztította a Baaltól
az országot, nem ügyelt arra, hogy teljes szívvel az Úr törvénye szerint éljen.
Csak félszívvel követte az Urat. A bajok akkor kezdődnek, amikor nem a teljes
Írásra alapozzuk az életünket. Kicsemegézzük a nekünk tetsző igéket. Azonban a
Biblia nem sütemény, amiből a mazsolát vagy a kedvenc falatokat
kiszemezgetjük. Az ige kenyér, Urunk
kenyérhez hasonlítja, a kenyeret pedig szeljük, egyik karéjt a másik után. Így
vegyük kézbe a Bibliát, egyik igét olvassuk a másik után, ahogy éppen
következik. Ne hagyjunk ki semmit, mert a nehezebb részek is nekünk szólnak,
általuk is üzen az Úr.
A véres, nehéz események ellenére is kapunk biztató üzenetet, Isten nem
mond le rólunk, keres bennünket. Utánunk jön a mélységekbe, és eljön egész
messzire, csakhogy ránk találva hazavezessen. Fontosak vagyunk számára, akkor
is, ha elmerültünk a bűnökben, vagy nagyon messzi vidékre költöztünk, és vár,
mint az atya a tékozló fiát. Nagyon nagy utat tett meg, amikor Jézusban emberré
lett, ide jött közénk, hogy lássuk, halljuk, megérintsük. Általa mutatkozik be
a számunkra, azt mondja, nézzétek Jézust, ilyen vagyok, itt vagyok. Szemléljük
ma is Urunkat, és kérjük, formáljon bennünket, végezze el, hogy valóban
igyekezzünk úgy élni, ahogyan Ő élt. Olyan alázattal, lehajló szeretettel,
szolgáló lelkülettel forgolódjunk az életben, ahogyan Ő tette. Arra hívattunk
el, hogy komolyan éljük az Ő életét, mert csak úgy érdemes élni, ahogyan Ő élt.
Talán húsba vágónak, nehéznek, kivitelezhetetlennek tartjuk ezt az életformát,
pedig a Szentlélek által lehetséges. Nem az életformával van a baj, mert az
élhető, és kapunk hozzá segítséget. A baj velünk van, nem akarunk úgy élni,
mert az egyszerű, és talán megbélyegeznének érte. Pedig élni úgy jó és úgy
áldásos, ahogyan azt Jézus tette. Ennek az életnek van hatása, ez átformálja
környezetét, itt már nem én vagyok a fontos, hanem a Király és az Ország.
Talán pont ezért nehéz, mert mindig mi akarunk fontosak lenni. Nem kell mást
tenni, mint a Szentlélek Isten segítségével hozzáfogni, csak el kell kezdeni,
aztán megy magától. Vele lehetséges az elindulás.
Pál apostol futóversenyhez hasonlítja a keresztyén életet (1 Kor 9,24-27). Versenypályán
vagyunk, vannak más sportolók is, akik a cél felé igyekeznek. Mindenki azért
fut, hogy elnyerje a díjat. Ezt látnunk kell, ne elégedjünk meg a részvétellel.
Az Úr nem azért emel ki régi életünkből, és ajándékoz meg kegyelmével, hogy
megelégedve hátradőljünk, ennyi elég. Lássuk meg, a megtérés a start, és még
messze a cél. Úgy fussunk, hogy célba
érjünk, hogy nyerjünk. Motivál-e a győzelem? Egyáltalán futóként tekintek-e
magamra, mint aki az Úr országban, a Tőle kapott jutalomért fut? Sokunkat csak
a saját kényelmes élete foglalkoztatja. Mert a versenyre fel kell készülni. A
sportoló is edzésekre jár, mert aki csak az utcáról odaáll a startvonalra, nem
fog nyerni.
Aki versenyezni akar, és ott győzni, az mindent ennek a célnak rendel
alá. Az önmegtartóztató életet él. Nem ehet és ihat akármit, akármikor.
Fegyelmezzük-e magunkat, fontos-e, hogy célba érjünk, és jól küzdjük meg a
távot?
Az apostol megtapasztalta, hogy nagy akadály lehet a test, annyi
nyavalyája, kívánalma van, hogy szinte mindig vele kell foglalkozni. Hol gyenge
és erőtlen, hol túltáplált, hol fájdalmai vannak. Mindez azért, hogy csak
magunkkal foglalkozzunk. Ha a testünk körül forgunk, nem jut idő másokra, nem lesz
sem erőnk, sem időnk lelkeket menteni. Pál azonban nem engedi, hogy a test
uralkodjon felette, tudja, hogy csak edény, a belső ember edénye. A testnek a
lélek, a belső ember szolgálatában kell állni, az a feladata, hogy segítse az
Úrnak való szolgálatunkat. A Lélek fegyelmére van szüksége a testünknek is. Az
apostol engedelmességre szoktatta a testet, hogy ne akadály, hanem segítség
legyen. Bizony, a mi életünkben inkább fordítva van, a test készteti
engedelmességre a belső embert. Nem így
kellene ennek lenni. Nézzünk az ige tükrébe, és lássuk meg őszintén, hogy van
ez nálunk. Ki uralkodik: a test vagy a Lélek? Elég azonban a hívőkre is
rátekinteni, és látjuk a kényelmes életet, a súlyfölösleget, az állandó
betegségekkel való küzdelmet, a túlzott külcsínt. Tegyük mindezt Jézus mellé,
mennyire egyszerűen élt Ő, és kérjük, formáljon minket is ilyen egyszerűvé.
Itt van Isten köztünk, Jertek
őt imádni
1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van
a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall
-ja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s
magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes
lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked!
:/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add
nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/:
Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram,
Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/:
Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel
Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá
szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e
szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése