Egy kis só

E

lizeus átvette Illés helyét, és immáron a lélek kétszeres részével indul előre. Tudja, szükség is lesz a többletenergiára, az Úr hatalmas jelenlétére. Isten hatalmas munkájára, erőteljes bizonyságtételére van szükség, mert a nép eltávolodott Istentől, mindent átjárt már a pogányság. Így azután beteg a lélek, beteg az élet. Azonban a prófétánál van az orvosság. Isten embere viszi a gyógyító szérumot. Azért küldi az Úr, hogy megmutassa, gyógyulhat az élet, meg lehet tisztulni, újat lehet kezdeni. Isten mindig a gyógyulás mellett van, így azután csak rajtunk múlik, akarunk-e igazán kigyógyulni bűneinkből?

Elizeus Jerikóba érkezik, most már egyedül kell helytállnia, neki kell Isten hatalmát bemutatni és igéjének érvényt szerezni. És Elizeus megállja a helyét, nem ijed meg a felelősségtől, nem fut el előle, mert tudja, az Úr vele van. Eljön az idő, amikor magunk maradunk, egyedül kell tovább menni, egyedül kell helyt állni, de ne féljünk, mert az Úr mindig övéivel van. Ha Ő küld, akkor soha nem marad el tőlünk.

A jerikóiak hozzá fordulnak problémájukkal, talán ez az utolsó próbálkozásuk. A pogány istenségek nem segítettek, nem voltak képesek a vizet ihatóvá, a földet termővé tenni, ezért most Elizeussal próbálkoznak. És ez nagy lehetőség, súlyos felelősség, mert most az emberek megtudhatják: az Úr az Isten. Világossá válhat előttük, hogy rossz úton járnak, és vissza kell térni Istenhez. A próféta nem menekül el, mert ismeri azt, Akit képvisel. Tudja, hogy Ő él. Már Illés mellett megvallotta hitét. Számára Isten élő Úr, és ez azt jelenti, hogy tud cselekedni, Előtte nincs akadály. És ha hittel tekintünk Rá, ha bízunk Benne, akkor ezek a számunkra akadályt jelentő dolgok is elrendeződnek. Mert Elizeus nem a problémára, hanem Istenre néz.

Elizeus azonnal feltalálja magát, mivel mindig Istenre tekint, rájön, hogy a megoldás nagyon egyszerű, csak egy kis sóra van szükség. A megoldás gyakran egyszerűbb, mint azt mi képzeljük. Gyakran túlbonyolítjuk a dolgokat, idegesen kapkodunk, de aki elcsendesedik, az meglátja, kéznél van a segítség. A jerikóiak sok mindent megpróbáltak, de nem jutott eszükbe a só. Miért? Mert túl egyszerűnek tűnt. Ez nem tudományos, nem igényel orvost, sorban állást, nem kell érte sokat fizetni. Vagy talán azért nem gondoltak rá, mert a só Istenre utal.  Nekik megvoltak a saját népszerű bálványaik, ők már modernek, Isten nem kell.  Végül azonban mégis Isten emberénél kötnek ki. Így vagyunk mi is, ha igazi változást, szabadulást akarunk, mindig Istennél kötünk ki, mert más nem segít.

Tehát Elizeus sót hozat. Hogyan utal ez az Úrra? Jézus mondta, ti vagytok a föld sója. Tehát a só a gyülekezet, Isten népének a szimbóluma. Így tehát a gyülekezeten keresztül eljutunk annak Urához is. Elizeus ezzel azt üzeni, hát miért nem fordultok Istenhez, miért nem Tőle kértek segítséget? Ő közel van, mindig megtalálható. Miért nem fordulsz azonnal Istenhez? Hogyhogy nem jut eszünkbe a só? Bármi probléma van, vigyük azt a mi Urunk elé. A só azt jelzi, vidd Istenhez a problémát, keresd Őt, mert Ő tud segíteni.

A sót bele kell tenni az ételbe, és ízessé teszi azt. Bele kell vinni Jézust az életedbe, és ízt ad neki, fogyaszthatóvá teszi. De a só tartósít is, megóv a romlástól. Ezért van szükségünk az Úrra, az Ő igéjére, mert az konzervál, megőrzi életünket a romlástól. A só mellé hit is járult, a próféta hitte, hogy az Úr meggyógyítja a vizet. Ő kimondta a hit szavát, és meggyógyult a víz. Mondjuk ki mindig hittel az igét, és akkor lesz gyógyulás, szabadulás, új élet.

Azonban vannak, akik nem hálásak, akik nem a meggyógyult víznek örülnek, hanem gúnyt űznek Isten emberéből. Számunkra megütközést jelent, amit olvasunk, de ne az Újszövetségen keresztül értelmezzük, hanem azt vegyük észre, hogy Istent gúnyoljak, és ez fáj a prófétának. Nekünk fáj-e, amikor az Urat gyalázzák? Más vallások képviselői is tiltakoznak, ha vezetőjüket előnytelenül mutatják be - mi tiltakozunk-e? A fiatalok Illés elragadtatására céloznak, egyben kifejezik, Elizeus is menjen utána. Vagyis nincs rá szükség, és nem kell az Istene sem. Nem kell Isten, mert ők majd megoldják a dolgokat, majd boldogulnak egyedül is. Pedig pont ezt bizonyították, nem boldogulnak maguk, hiszen a vizet nem tudták ihatóvá változtatni, sem a földet termővé. Ezekre egyedül az Úr képes. Lássuk meg ezen a reggelen, hogy szükségünk van az Úrra, ne küldjük el, hanem inkább hívjuk be mindennapjainkba.

Pál világosan kijelenti, hogy ő Krisztus szolgája és Isten titkainak sáfára (1Kor 4,1-13). Isten titkainak sáfára, vagyis az Úr bízta meg, és ő azt adja tovább, amit az Úrtól kapott. Nem saját véleményét terjeszti, hanem fentről jövő üzenetet ad át nekik. Mindazért, amit tesz, az Úrnak tartozik számadással. Igen, az életünkért az Úrnak tartozunk számadással. Az Ő sáfárai vagyunk, és majd Neki kell elszámolni, hogy amit kaptunk, azzal mit kezdtünk.

Pál szerint Isten nemcsak azt nézi, mit teszünk, hanem az indítékot, a szív szándékát is. Az a fontos, milyen szívvel tesszük dolgainkat, mi motivál. Pál mindent Jézus dicsőségére tesz. Neki nem az emberek véleménye a fontos, hanem az Úr akarata. Nekem mi a fontos? Bizony, hányszor az emberek véleményére adunk.

Az apostol lefekteti az élet fontos alapját, ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva. Vajon ez hogyan érvényesül az életemben? Valóban e szerint a mérce szerint élek? Legyen ez ma a szemünk előtt, mindenben az igéhez, az Úr szavához tartsuk magunkat. Bizony, ez nem is könnyű, mert ehhez alaposan kell ismerni az igét. Azonban Isten Lelke vezetésére hagyatkozva mindig megtudhatjuk, mit is mond az Írás.

Az apostol mindenkit helyretesz, mindenki az Úrtól kapta azt, amit továbbad. Semmink nincs, amit ne úgy kaptunk volna. Minden Isten ajándéka, a bizonyságtétel, a tudás, az új élet, az anyagi lehetőségek, minden. Legyünk mindenért hálásak.

Mind jó, amit Isten tészen

1. Mind jó, amit Isten tészen, Szent az õ akaratja, Õ énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Õ az Isten, Ki ínségben Az övéit megtart -ja, Hát légyen, mint akarja.

2. Mind jó, amit Isten tészen, Õ engemet meg nem csal, :/: De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Õ forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.

3. Mind jó, amit Isten tészen, Õ engem meg nem utál, :/: Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget õ nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.

4. Mind jó, amit Isten tészen, Õ az én idvességem, :/: Õ velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, :/: Amelynek íze szívemnek Nagy-keserûn esnék is, De eltûröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.

6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, :/: Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak õ segítségem.

Isten áldásával.