Ingyen

K

ét júdai királyról és Jórám izráeli uralkodóról olvasunk most, a két ország élete összefonódott (2Kir 8,7-29). Nemcsak azért, mert testvérnép voltak, hanem azért is, mert Aháb és Jósafát családja rokonságba került egymással. De ez a rokonság Júdára nem volt jó hatással, mert Aháb és fiai a bálványok útját járták. Ha az élet fejlődött is uralmuk alatt, az Úrral való kapcsolatuk szinte teljesen megszakadt.  Mivel Aháb lánya bekerült Júdába, vele jöttek a pogány szokások is. Itt is nyomon követhető, hogy nem a hívő dinasztia gyakorolt hatást a nem hívőre, hanem fordítva. Pedig Jórám júdai király előtt jó példa volt. Apja az Urat követte, és így értékelték az életét: „azt tette, amit helyesnek lát az Úr”. Azonban ő nem az apja életútját követte, hanem Izráel királyainak az útján járt. Jó példa volt előtte, de ő nem ezt választotta, hanem az istentelen apósának az útját. Aháb élete, országának irányvonala volt számára a vonzó. Ebből is látnunk kell, hogy a világ mindig hatást fejt ki, vigyáznunk kell, mert még a hitben nevelkedetteket is elfordíthatja az Úr útjáról.

Azt is látjuk, hogy a hívő családban való nevelkedés sem ad automatikus védelmet. Jórám és a fia számára nem Jósáfát élete volt a vonzó, hanem az Úr által megítélt Aháb-dinasztia. Pedig Jórám tudta, hogy apjának fontos az Úr igéjének a megkérdezése, ő igyekezett mindig előbb Istent kérdezni. Nagy szerepet kaptak ebben az Úr prófétái. A fia azonban nem ezen az úton járt. Ő nem kérdezte meg Istent, hanem az eszére és a vágyaira hallgatott. Pedig ebben az időszakban még jelen van az Úr áldott eszköze, Elizeus próféta, vagyis van kihez fordulni, van kitől tanácsot kérni, mégsem teszik. Inkább Aháb házához húznak. Ahazjá már szövetségre lép Izráellel. Mint rokonok támogatják egymást, azonban a segítség nem azt jelenti, hogy a bűnben támogatom a másikat.

Olyan szomorú látni, hogy ez a két júdai király megfertőződött a bálványimádástól, ők hozták be Júdába a bálványokat, ahelyett, hogy Isten ismeretét vitték volna Izráelbe. Nekik kellett volna "megfertőzni" az Úrba vetett hittel Izráelt, az a lehetőség adódott előttük, hogy megismertessék Izráellel őseik Istenét. Bizonyságot tehettek volna az Úr nagy tetteiről, és együtt erősödhettek volna Elizeus szolgálatai által. Viszem-e magammal a Megváltót, amerre megyek, vagy inkább én veszem át mások életvitelét, szokásait? Urunk azzal bízott meg minket, hogy a világ világosságaként ragyogjunk, amerre járunk. Terjesszük ismeretének világosságát, mert a bűnös világnak az Ő fényére van szüksége.

A próféta vitte Isten akaratát, fáradhatatlanul ment előre az igével, még Damaszkuszba is eljutott, az arámok fővárosába. A király tőle érdeklődik jövője felől. Az Úr olyan hatalmasan munkálkodott Elizeus által, hogy a pogány király is meghallotta az Úr nevét. Többször megtapasztalta személyesen is, ahogyan Isten megsegítette népét. Maga is részese lehetett a nagy menekülésnek, amikor az Úr megfutamította az arám sereget Samária falai alatt. Benhadad tudta, hogy a próféta által az Úr szól, hogy ő élő kapcsolatban van Istennel.

Jó, ha mi is úgy vesszük kézbe az igét, hogy az Úr szól általa, ha bátran odafordulunk és kérdezzük Urunk akaratát. Azt is jó látni, hogy ez a pogány király is kész a prófétához fordulni. Legyünk mi is készek segítséget kérni az Úr eszközeitől. Ne féljünk tanácsot kérni, elmondani, ami a szívünkben van. A próféta látta, mi fog történni, az Úr kijelentette, ki lesz a következő király, és sírt, amikor megtudta, mik fognak népével történni. Sírt, mert tudta, mindez azért lesz, mert Izráel nem tér vissza Urához, Istenéhez. Ne menjünk el mi sem érzéketlenül népünk bűnei mellett, tartsunk bűnbánatot, és kérjük, könyörüljön rajtunk az Úr. Adja meg, hogy az ige, amit hallunk, célt érjen. Mennyi lehetőségünk volt az utóbbi években az Urat megismerni. Oly sok igehirdetőt és igehirdetést halhattunk, de van-e eredménye? Odavittük-e életünket az Úr elé, és tesszük-e amit mond?

Pál apostolt bírálják, támadják, és ő bizonyságtételt mond válaszul (1Kor 9,1-18). Mint mindig, most is egyedül az Úrra néz, semmi sem fontosabb számára az Úrnál és az evangélium hirdetésénél. Megtudjuk, hogy neki Jézus a középpont, és soha nem helyez semmit az evangélium célba juttatása elé. Milyen csodálatos is lehetett, amikor leírja, láttam Jézust. Voltak, akik azzal támadták, ő nem volt tanítvány, nem látta Jézust. És most visszaemlékezik a damaszkuszi útra, és megvallja: igenis, látta. Mert a Feltámadott megállította, amikor vesztébe rohant, amikor gyűlölet hajtotta, és új irányba állította. Olyan jó, amikor van mire emlékezni, amikor nemcsak igéket idézgetünk, vagy alkalmakról nosztalgiázunk, hanem el tudjuk mondani azt, amikor átéltük, hogy megjelent életünkben az Úr. Nagyszerű dolog a személyes bizonyságtétel, és ezt az életvitel pecsételi meg. Az Úrnak végzett szolgálat hitelesíti az új életet.

Az Úr tanítványainak, az evangélium szolgáinak megvan a reménysége, hogy az Úr gondoskodik róluk. Az aggódás így már nem pálya. Végezzük, ami ránk bízatott, vessük a magot reménységgel, a többit pedig bízzuk Rá. A reménység azt is jelenti, bízom abban, hogy az elvetett mag kikel, vagyis lesz eredménye a munkának, mert az Úr ma is munkálkodik.

Pál le tud mondani jogairól, mert az a lényeges, hogy semmiféle akadályt ne gördítsen az evangélium elé. Ha akadályt jelentene, hogy mások gondoskodnak róla, akkor inkább lemond róla. Mondhatnánk azt is, nem fogad el fizetést, csakhogy az ige terjedjen, emberek hitre jussanak.

Az evangélium ingyenes. Olyan jó ezt olvasni, nem kell megvásárolni, Isten ajándékba adja. Az evangélium által ingyen érkezik meg életünkbe a kegyelem. Nagy dolog ez ma, hiszen nincs már szinte semmi, amiért ne kellene fizetni. Semmit nem tudunk pénz nélkül elrendezni, és erre Isten azt üzeni, jöjj Hozzám, és adok neked élő vizet, adok táplálékot ingyen. Gyere akkor is, ha szegény elesett vagy, Tőlem kapsz tápláló, éltető eledelt. Csak a kezed kell kinyújtani. Hányszor költünk sokat életünket romboló dolgokra; jöjj az Úrhoz, jöjj, vár reád, és kegyelme gazdagságát kínálja.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.