L
|
ejárt az idő,
Izráel nem tért meg bűneiből és nem fordult az Úrhoz, ezért fogságba került (2Kir
17,1-41). Eltávolította őket színe elől az Úr. Olyan megdöbbentő ez,
eltávolította őket színe elől az Úr. Mennyi időt kaptak, hányszor szólt
hozzájuk prófétái által. Sok nehéz helyzetben megtapasztalták segítségét,
mégsem tértek meg, nem tartották meg az Úr igéjét. Más utakat választottak,
pogány szokásokat követtek. Hogyan is állunk mi, miként látja a mi életünket az
Úr? Az Ő útján járunk, vagy mi is idegen szokásokat követünk? Jó megvizsgálni
szokásainkat is, hiszen nem minden szokás áll meg az Úr előtt, és ami az ige
fényében bűn az Úr előtt, azt változtassuk meg és hagyjuk el.
Izráel fiai leleményesek voltak az engedetlenségben, az Úr
bosszantásában. Különféle dolgokat találtak ki az ige helyett. Ezek az
embereknek tetszettek, modernek, látványosak és szórakoztatóak voltak, azonban
Isten nem hagyta jóvá őket. Hányszor mi is kitalálunk mindenfélét, csak ne
kelljen az igére figyelni. Ezek az emberek előtt jó ötletnek tűnnek, a
bölcsesség és a képzettség látszatát keltik, de nem adnak életet. Mennyi mindennel
próbálja az ember megszerezni Isten tetszését, sőt, mindent megtesz, hogy
istennek tüntesse fel magát és örök életet szerezzen. Pedig Isten kegyelméből
kínálja az örök életet, ami hit által lehet a miénk. Az emberi bölcsesség
helyett a bolondságnak látszó igehirdetést használja fel a lelkek megmentésére.
A hittel fogadott ige végzi el szívünkben az életformáló munkát.
Hányszor vagyunk büszkék keménynyakúságunkra, pedig az ige szerint nem
büszkeség, nem pozitívum ez, hanem engedetlenség az Úrral szemben. Azt jelenti
ez, hogy nem hallgatok arra, amit az Úr mond. Így volt Izráel is, nem hallgattak
a próféták szavaira. Továbbra is emberi erőre építettek, politikai szövetségben
bíztak. Még mindig nem döbbentek Rá, hogy elég az Úr kegyelme. Igen, elég a kegyelem,
elég egyedül, nincs másra szükség. Mert Istennek nincs szüksége segítségre,
mindent meg tud maga oldani. Amikor Egyiptomból kihozta, majd a tengeren
átvezette őket, nem kért segítséget egyetlen államtól sem. Az Úrnak ma sincs szüksége segítségre, az Úr
Jézus által úgy áll elénk, mint Aki minden helyzetnek Ura. Mi vagyunk az Úr segítségére utalva. Amikor a tanítványok szívét a halálfélelem szorongatja, és
nem tudják, mihez kezdjenek a háborgó tengeren, Jézus nyugodt és határozott.
Egy szó, és lecsillapodik a vihar, és elcsendesedik a haragvó tenger. Ma is az Ő
szavára csendesednek le az indulatok. Ő képes megoldást adni, amikor mi már
kifogytunk a megoldásokból.
Az engedetlenség következménye is meglett. A népet elhurcolták, és
idegeneket telepítettek a helyükre, akik bár érdeklődtek az Úr tisztelete iránt,
lényegében megmaradtak ősi szokásaik, bálványaik mellett. Félték bár az Urat,
de tisztelték bálványaikat is. Ilyen a mi életünkben is található,
kettősségben élünk, két úrnak szolgálunk. Pedig Urunk azt mondta, ne
szolgáljunk kétfelé, mert szívből szeretni csak egyet lehet. Kit szeretek? Az
Urat vagy a saját szokásaimat, bálványaimat? Az Úr ad szabadítást, kérjük,
tisztítson meg bennünket, hogy egész szívvel szeressük és imádjuk Őt.
Pál apostol visszatekint a gyülekezet tagjainak arra az időszakára,
amikor pogányok voltak (1Kor 12,1-11). Rámutat, olyan erők vonzották az
életüket, aminek nem tudtak ellenállni. A bűn nagyon erős, és nagy hatást
gyakorol ránk. Olyan vonzást fejt ki, hogy képtelenek vagyunk ellenállni neki.
Nem tudjuk megmagyarázni, miért is cselekszünk úgy, csak tapasztaljuk, hogy képtelenek vagyunk letenni a poharat, vagy felállni a számítógép elől. Valami
erősen kényszerít, hogy tegyük azt, ami rossz, ami szétrombolja életünket,
kapcsolatainkat. Gyakran már csak a romokat látva döbbenünk rá arra, hogy rabok vagyunk.
Az ige azonban rámutat, van megoldás. Azért jött Jézus, hogy ezeket a
kötelékeket elvágja és megszabadítson. Ő meg tudja törni a bűn vonzását, mivel
az Ő ereje erősebb.
Csodálatos üzenetet kapunk: Jézus Úr. Igen, Ő Úr, királyok Királya és uraknak Ura, így azutáni minden Neki engedelmeskedik. Hatalma van a bűn
felett. Aki ezt megtapasztalja, aki átéli szabadítását, az szintén Úrként
tiszteli. Amikor Úrnak szólítjuk, annak tartalma van, mégpedig a megtapasztalás.
Saját életemben tapasztalom meg győzelmét. Aki megtapasztalta Jézus hatalmát a személyes életében, az szívből hívja
Úrnak, és engedelmeskedik Neki. Az Úr azt jelenti, Ő szól, és én teszem, amit
mond.
Mint Úr kegyelmi ajándékokat oszt szét. Ezek a mi munkaeszközeink, amiket
arra kapunk, hogy használjunk velük. A kegyelmi ajándékok nem öncélúak, hanem
Isten országa építésére szolgálnak. Azért kapjuk, hogy szolgáljunk velük. A
kegyelmi ajándékok által Isten életet átformáló, gyógyító ereje nyilvánul
meg. A kegyelmi ajándékok jelenítik meg
az Úr erejét, általuk tapasztaljuk meg életünkben való munkásságát, mert Isten élő Úr, Ő ma is az, aki tegnap volt. Isteni ereje ma is hozzáférhető, arra van
szükség, hogy forduljunk Hozzá, keressük Őt naponta. Ereje és hatalma igéjén keresztül nyilvánul
meg. Ha hittel vesszük kézbe, megtapasztaljuk az ige gyógyító erejét. A
kapernaumi százados hitte, elég az Úrnak egy szót szólni, és meggyógyul a
szolgája. Hidd te is: elég az Úrnak egy szó, és rendbe jön az életed.
Úr lesz a Jézus mindenütt
1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a
meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.
2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen
szent neve, Minden napon dicsérete.
3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja
hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!
4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott
megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.
5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének
zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése