Szabadság Krisztusban

A

 kétszeres rész csodálatosan működik Elizeus által, de ezt nem a saját javára fordítja, hanem bizonyságtételre (2Kir 4,38-5,14). Általa az Úr hatalmát ragyogtatja fel a nép előtt, és rávezeti őket arra, hogy bízzanak az Úrban. Izráel népének tagjai már nem Istenhez fordultak, és nem Tőle vártak segítséget. Az Úr helyére bálványokat állítottak, azonban meg kell tapasztalniuk, hogy Istent nem lehet pótolni. Ezt jó lenne nekünk is meglátnunk, az Urat semmivel sem pótolhatjuk, mert ha megpróbáljuk, annak rossz következménye lesz. Itt is éhínséget szenvednek, de általa rá kell döbbenniük, hogy Isten nélkül és Rajta kívül nincs segítség. Hiába fordultak a termékenységistenekhez, az esőistenekhez, nem tudtak segíteni.

A prófétatanítványokat sem kerüli el az ínséges időszak, és nem is menekülnek el más országba. Ők vállalják a néppel együtt a szenvedést, mert tudják, Isten itt is velük van. Ez a lényeg, minden élethelyzetben vállalni és felmutatni az Urat. Gyakran pont az a bizonyságtétel, amikor ugyanabban a helyzetben, amiben mások menekülnek, mi az Úrral helyt állunk.

Elizeus sem vonja ki magát a tanítványi közösségből, velük van, tanítja őket.  Most is tanításra kerül sor. Meg kell látniuk, hogy az Úrral mindenféle helyzet megoldható, minden baj orvosolható. A tanítványok bepánikoltak, nem találtak megoldást, amikor ehetetlen lett az étel. Elizeus az Úrra figyelve ismét feltalálta magát. A lisztet használta fel az étel fogyaszthatóvá tételére. Az Úrra figyelve gyakran ilyen egyszerű megoldásokat kapunk. Nem mindig a sok pénz, a nagy befektetés a megoldás.

A liszt az Úr Jézusra mutat, amíg Nélküle éljük életünket, a halál útján járunk. A legjobbnak tűnő dolgok is halált hordoznak magukban, ám ha Ő belekerül a lényünkbe, fogyaszthatóvá válik az élet. Ami addig halállal fenyegetett, Jézus által élhető lesz. Sőt, a kevés is elég. Annyira elég, hogy marad is tartalék, marad, amiből holnap is lehet enni. Ez az Úr matekja, a kevésből ad sokat. Így építi fel az életünket. Nem mindjárt lesz sok, hanem a keveset áldja meg, hogy mindenki számára elég legyen. Kevéssel kezdi, a meglevőt veszi kézbe, azt, amire mi csak legyintünk, nem elég ez semmire.

A következő történet pedig a határon túlra viszi el az Úr nevét, az ellenség missziója megy végbe. Mert nem a fegyver, a háború a megoldás, hanem a másik ember megváltoztatása. Az élő Isten mindig az embert alakítja át. A mi megváltozásunkon keresztül tesz bizonyságot hatalmáról.

A rang, a hatalom, a vagyon sem jelent boldogságot és megoldást. Van, amit ezek sem tudnak megadni, orvosolni. Naamánt nem óvta meg a vagyona a betegségtől. Azt is látjuk, hogy nem mindig az a lényeg, hogy a betegségtől óvjuk magunkat, mert Isten gyakran ezen keresztül éri el a szívünket. Nem a hadvezér talált rá Istenre, hanem a leprás élte át, hogy szüksége van segítségre. Amíg minden rendben, addig nem tartunk igényt Isten segítségére. A bajban keressük a megoldást, és van, hogy ekkor sem Őhozzá megyünk tudatosan. Naamán sem az Urat kereste, de Isten ennek ellenére elindult felé.

Egy rabszolgaleány volt az eszköz, rajta keresztül érkezett Isten felől üzenet Naamánhoz. Az Úr mindenütt tud üzenetet küldeni általunk, bárhol lehetünk az eszközei. A leányka hittel küldi ezt az embert, nem csak kipróbálásra, hanem bizonyos, hogy ha elmegy a prófétához, meg fog gyógyulni. Hiszem-e így, hogy ha eljutok Jézushoz, meg fogok gyógyulni? Látom-e, hogy a Belé vetett hit segíthet rajtam?

Naamán nem a címre megy. A királya intézkedik, és úgy gondolják, meg lehet vásárolni a gyógyulást. Azonban gyógyulást, szabadulást, új életet nem lehet pénzen szerezni, ezt kegyelemből kapjuk. Meg kell tanulni elfogadni. Naamán nehezen tanul, előbb megharagszik, mert a próféta nem az ő elképzelései szerint cselekszik. Nem veszi figyelembe a rangját, csak ad egy parancsot. Egy katona, különösen egy főparancsnok, nincs ahhoz szokva, hogy neki mondják meg, mit tegyen. Most ezt meg kell tanulnia, Isten előtt ő is csak egy szolga. Az Úr előtt nem lehetnek igényeim, a gyógyulás hitből érkezik, és csak akkor, ha engedelmesen teszem, amit mond. Végig kell csinálni Isten programját. Nem lehet hatnál megállni, mert nem lesz eredmény. Hétszer kell alámerülni, és amikor ezt megteszi, megtisztul. Tiszta lesz. Az lesz igazán tiszta, akit az Úr vére által megtisztít.

Pál apostol érettséget vár a tanítványoktól, azt akarja, hogy problémáikat ők maguk oldják meg, és ne vigyék ki a világ elé (1Kor 6,1-20). Ez a megoldás más, mint ami általánosan elfogadott, ez a sérelem elszenvedésén alapszik. Inkább tűrjek el a testvéremtől kárt, mintsem a világ elé vigyem. Milyen szomorú, hogy képtelenek vagyunk magunk megoldani gondjainkat. Az a legszomorúbb, hogy egymás közt is vannak konfliktusok. Pedig az Úr Jézus arra irányította övéit, hogy mindig szolgának tartsák magukat. Egyik tanítvány sem különb, értékesebb a másiknál.

Az apostol arra is rámutat, vigyázzunk a világ dolgaival, mert könnyen rabokká válunk. Nem minden használ, ami népszerű, amit mások is használnak. De nemcsak erre kell figyelnünk, hanem arra is, hogy könnyen rabjaivá válunk a dolgoknak. Pál azt kéri, ne váljunk rabokká. Hogyan kerülhetjük el a rabbá válást? Csakis úgy, ha Krisztus van a szívünkben, ha Benne elrejtőzünk. Ő ajándékoz meg fegyelemmel, önuralommal és győzelemmel önmagunk és vágyaink felett. Krisztusban lehetünk szabadok. A tanítványi élet szabad élet.

 Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege

1. Semmit ne bánkódjál, Krisztus szent serege, Mert nem árthat néked senki gyűlölsége, Noha e világnak rajtad dühössége, De nem hágy szégyenben Krisztus ő Felsége.

2. Királyi nemzet vagy, noha te kicsiny vagy, Az Atya Istennél bizony te kedves vagy; Ő szent Fia által már te is fia vagy, Minden dicsőségben, higgyed, hogy részes vagy.

3. Hogyha te igazán a Krisztusban bízol, Higgyed, hogy lélekben Istennél gyarapszol, Ha Krisztus véréből igaz hittel iszol: Higgyed, hogy örökké meg nem szomjúhozol.

4. Akármint halásszon az ördög utánad, Az ő tagjaiban dühösködjék rajtad, Mind tőrrel, fegyverrel siessen utánad, Ha Krisztusban bízol, higgyed, az sem árthat.

5. Rajtad semmit sem fog a pogány ellenség, Noha nehéz néked a rettenetesség; Bátor koncra hányjon a hitlen ellenség: Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység.

6. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor saját juhocskáját; Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját.

7. Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket, A te szent igéddel neveljed hitünket És te Szentlelkeddel bírjad életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged.

8. Igaz fogadásod és minden beszéded, Nyilván vagyon immár minden dicsőséged; Ne hagyd elpusztulni e kicsiny sereget, Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet!

9. Ne nézzed, Úr Isten, e világ vakságát, Te nagy jóvoltodról háládatlanságát, A te igéd ellen ily nagy káromlását: Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát.

10. Vedd el már mirólunk a sok ellenséget, Vedd ki miközülünk a sok gyűlölséget; Essenek szégyenbe minden ellenségink, Kik dicsőségedet tagadják s nevetik.

11. Senkiben nem bízik az anyaszentegyház, Hanem csak tebenned, ki minket oltalmazsz, És igazságoddal mindenkoron táplálsz, Te szent sebeiddel minket megvigasztalsz.

12. Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten, Ki vagy egy szentségben és három személyben. Ne hagyj elrettennünk keserűségünkben, Halálunk óráján ne essünk kétségben!

Isten áldásával.