Isten országa erő

J

órám, Aháb fia sem változtatott, azon az úton haladt, amelyen ősei (2Kir 3,1-27). Azt tette, amit rossznak lát az Úr. Mennyire tendenciózusan mennek a rossz úton, bár annyi változás azért volt, hogy a Baal szent oszlopait eltávolította.  Külső szemlélő azt mondaná, akkor nagyon is jó király volt, jó dolgokat tett, hiszen Illés pont ezért harcolt, és nem sikerült elérnie Aháb királynál. Azonban ez csak látszat, ez nem teljes megújulás, mert a többi bálványt meghagyta. Nem mert az aranyborjúkhoz nyúlni. Az igazi megfordulás az, amikor leásunk szívünk mélyére, és az ősbűnöket, -bálványokat is eltávolítjuk. Ne őrizgessünk meg semmit, mert az Úr egész életünket igényli.

A Jeroboám vétkéhez való ragaszkodás azt jelenti, nem Istent, nem az élő Urat hívja segítségül, hanem továbbra is magában bízik és a bálványokhoz fordul.  Megtanultam-e már, hogy mindenben az Úrhoz forduljak, és Tőle várjam a segítséget? Amikor Moáb támad, ismét csak a szomszédot, Júdát kéri meg a segítésre. Jósáfát apósa Jórámnak, tehát rokoni alapon fog össze a két ország. Kisegítik egymást. Azt gondolnánk, milyen nagyszerű, rokonok összefognak és közös erővel védik meg érdekeiket. Azonban Isten népének nem az összefogás erejében kell bízni, hanem az Úrban. Jórám Jósáfátot megkérdezte, elmegy-e vele, de nem kérdezte meg az Urat, hogy mitévő legyen. Az előttünk álló küzdelmek, gondok, bajok idején nem mindjárt másokat, hanem a mi Urunkat kérdezzük: mi a terve és mi a teendőnk?

Az összefogás eredménye a bolyongás, víz nélkül. Ez sem véletlen, az Úr jelez, Ő láttatja meg, hogy rossz úton vannak. Mert az Úr mindig jelez, mindig keres minket. A szárazságot, a nehéz időszakot is arra használja fel, hogy meggyőzzön hatalmáról. Jósáfátnak jut eszébe prófétát keresni. Ő gondol arra, hogy meg kellene kérdezni az Urat. Gondolj arra, mielőtt elindulsz, hogy meg kell kérdeznem az Urat. Jósáfát felismerte, hogy Elizeuson keresztül valóban az Úr igéje szól. Milyen jó, amikor meglátszik, hogy általunk az Úr szól.

Az Úr nagy kegyelmű, mert annak ellenére válaszol, hogy eszükbe sem jutott Őt kérdezni. Olyan jó látni az Úr kegyelmét, amikor utánunk jön, és annak ellenére szól, hogy sokáig nem törődtünk Vele. Isten vizet ad népének, mégpedig úgy, hogy nem lesz sem szél, sem eső. Mégis kapnak vizet. Megláthatják az Úr hatalmát, Neki nincs szüksége esőre, mert Úr a természet törvényei és erői felett is. Bár meglátnánk ezt, és teljes bizalommal fordulnánk Hozzá.

Mégis kaptok vizet. Ez úgy megragadott, mert benne van, nem azért kapják, mert megérdemlik, vagy fáradozásaikért, hanem bűneik ellenére. Azt érdemelnék, hogy ne legyen víz, és szenvedjenek vereséget Moábtól, ám az Úr szereti népét, akkor is szereti, ha nem szeretetre méltó. Még Moábot is a kezükbe adja. Isten kegyelme felfoghatatlan és kibeszélhetetlen bőséggel árad felénk. Bővizű forrás a kegyelem, merítsünk belőle, és átjárja kitikkadt életünket.  Ehhez a forráshoz jöhet a legbűnösebb is, mert a kegyelem mégis-kegyelem. Az árát az Úr fizette ki. Moáb hadseregét az Úr tévesztette meg, és ebben a nap és a víz voltak az eszközei. Mert Urunk kezében a természet is eszköz. Milyen egyszerű, kéznél levő eszközök, mi gyakran nem látjuk meg ezeket. Kérjük Urunktól, láttassa meg velünk megoldásait.

A pogányság mélysége is feltárul előttünk: Moáb királya képes a saját fiát feláldozni a sikerért. Izráel népe ezt látva felháborodott. Moáb királyának tettén felháborodtak, az ő bűne megrázó volt számukra, de nem vették észre, hogy ők is ugyanezt tették. Saját bűnük nem rendítette meg őket. Mi is hányszor feláldozzuk gyermekinket, házasságunkat a siker oltárán. Talán észre sem vesszük már, mennyi szenvedés keletkezik törtetésünk nyomán. Most ne mások vétke fölött szörnyedjünk el, hanem nézzünk szembe magunkkal, valljuk meg saját bűneinket, és kérjük Urunk szabadítását.

Pál apostol úgy áll a korinthusi hívők elé, mint Krisztusban atyjuk (1Kor 4,14-21). Mint atya a gyermekeit, úgy szeretgeti és terelgeti őket a keskeny úton. Mint atyjuk, eléjük éli a krisztusi életet, ő nemcsak mondja, így éljetek, hanem előttük jár, és azt kéri, legyenek a követői. Ez fontos, ne elvárjuk mástól a megváltozott életet, hanem mi is éljük, éljük a gyermekeink, a másik ember elé az evangéliumot. Pál azt éli eléjük, ami a maga számára is életet jelent. Megtapasztalta, hogy ez a jó, és akár elfogadták, akár nem, nem változtatott, nem igazodott az elvárásokhoz. Mi is ragaszkodjunk az Úrhoz. Ragaszkodjunk ahhoz, amit megtapasztaltunk az igéből.

Timóteus fogja hitelesíteni Pál életét, elmondja, hogy tőlük távol, amikor nem látják, is úgy él, ahogyan azt nekik tanította. Mert Pál nemcsak mások szeme előtt tanítvány, ő mindig és mindenütt az, mert benne Krisztus él.

Pál sokat tanít, de mégis a hiteles élet a döntő számára. Nem beszédben, hanem erőben nyilvánul meg Isten országa. A bizonyságtétel csak akkor hat, ha hiteles élet van mögötte. Mi teszi hitelessé tanítványságunkat? Ha éljük az igét, ha engedelmeskedünk az Úrnak. Van-e erő szolgálatunkban, életünkben? Jelen van-e a Lélek ereje? Mert a Lélek erőben nyilvánul meg. Ez az erő épít, megújít. A mai tanítványság gyakran olyan erőtlennek tűnik, talán saját életünk is az. Kérjük az Urat, töltsön fel Szent Lelkével, hiszen azt ígérte, amikor a Lélek eljön az életünkbe, erőt kapunk. És ezzel az erővel szolgálhatunk majd ma is.

 Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1. Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vériben van nagy erő.

Vágyol-e győzni a sátán felett?

E vérbe csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézusunk vériben.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

2.Oh, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Az Úr vériben van nagy erő.

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő.

Van erő ...

3. Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Az Úr vériben van nagy erő.

Tisztátalan szívet tisztára mos.

E vérben csodás az erő.

Van erő...

4. Szolgálni vágyol a Jézust talán?

Az Úr vériben van nagy erő.

Csak neki zengeni nap nap után!

E vérben csodás az erő.

Van erő, van csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Isten áldásával.