Csak egy korsó olaj

A

z Úr hatalmasan munkálkodik Elizeuson keresztül, ő pedig megy, és és mindenki számára nyilvánvalóvá teszi: van Isten Izráelben (2Kir 4,1-36). Tulajdonképpen Elizeus szolgálata visszafordító tevékenység. Azon fáradozik, hogy az emberek felismerjék, Isten szereti és hívogatja őket. Izráel népe eltért Istentől, a különféle bálványkultuszok jelentették számukra az istentiszteletet, és már nem Ábrahám, Izsák és Jákób Istenét keresték és szolgálták. Azonban az elfordult nemzedékről sem mond le az Úr, így azután Elizeus személye által felkeresi őket.

Egy prófétatanítvány özvegye ismeri fel, hogy kiszolgáltatott helyzetében Elizeushoz kell fordulni. Tudja, hogy ő Istent képviseli. Az asszony hiszi, hogy nincs még veszve az ügye, még lehet valamit tenni. De azzal is tisztában van, hogy egyedül Isten tud cselekedni. Amikor a prófétához megy, Istent keresi, Tőle várja a segítséget. Ennek az asszonynak anyagi gondjai voltak, a gyermekei is veszélybe kerültek, mert nem tudta az adósságot rendezni. És ő az anyagi problémát is az Úr elé viszi. Meg van győződve arról, hogy Istennek erre is gondja van. Vigyük mi is anyagi gondjainkat is az Úr elé, tegyük az Ő kezébe, és ne magunk okoskodjuk ki, hogyan oldjuk meg.

Elizeus nem pénzt ad, nem egy bankhoz utasítja az asszonyt, hanem abból indul ki, ami van. Mije van? Csak egy korsó olaja. Az adósság mellett, bizony, nem sok. És mégis elég lesz. Mert mindig a meglevőből kell kiindulni, és ha hittel az Úrra bízom, majd teszem, amit mond, elég lesz. Bőségesen elég lesz. Azonban egy hitpróbára is sor kerül, üres edényeket kell kérni, lehetőleg minél többet. Úgy kell kérni az edényeket, hogy nincs semmije. És az asszony bátran kér, nem foglalkozik azzal, ki mit mond, csak legyen minél több edénye. Mi is tegyük, amit mond az Úr. Vigyük az edényt, a szívünket, mert azt tölti fel olajjal, Lélekkel.  Vigyük azt, amink van, hittel, és az Úr megszaporítja.

Amíg van edény, addig folyik az olaj, amikor elfogy az edény, nem folyik több olaj. De ami folyt, az elég, nemcsak az adósság rendezéséhez, de a további élethez is. Mert az Úr bőséggel ad, nem csak az adósság rendezésére, hanem az élet folytatásához is. Az asszony így tudja meg, hogy van Istene, nincs egyedül, van Kire számítani. Mert a bálványokra soha nem lehet számítani, cselekvésképtelenek, de az Úr hatalmas.

Súnémba is viszi az Urat Elizeus, bármerre megfordul, az emberek felismerik, hogy nem csak egy ember van jelen, hanem általa az Isten. Nem mindenütt fogadják szeretettel az Úr prófétáját. Korábban láttuk, hogy Bételben kicsúfolták, ez az asszony azonban tiszteli és befogadja. Külön szobát építettek és rendeztek be a számára, ezzel kifejezték, szeretik az Urat. Ez figyelemreméltó, hiszen nem volt gyermekük, mégsem lázadtak, mégsem gyalázták Istent, és nem fordultak a termékenységbálványokhoz.

Elizeus szeretné honorálni az asszony figyelmességét, és amikor megtudja, hogy nincs gyermeke, így szól: „Egy év múlva fiút ölelsz.” Először is, micsoda hittel jelenti ki ezt a próféta. Mer az Úr nevében ilyen ígéretet mondani. Miért? Mert tudja, hogy Isten az Úr, Neki valóságos hatalma van, nem úgy, mint a bálványoknak. Merünk-e hitben nagy dolgokat kérni az Úrtól? Hisszük-e, hogy nem kell bálványokhoz fordulni, mert Ő mindenek felett Úr? Isten a Teremtő, Számára minden lehetséges. Kérj Tőle hittel életet, új életet. Az asszony lezárta már ezt a témát, nem számított arra, hogy gyermeke szülessen. Azonban meg kell látnia az Úr hatalmát. Gyermeket vár. Adja az Úr, hogy ahol már nem várunk előrelépést, megtapasztaljuk Urunk munkáját. Hányszor lemondunk magunkról és a másikról is, de soha ne mondjuk, hogy már nem lehetséges, mert hit által a lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk. Az Úr képes megtenni azt, amit lehetetlennek tartottunk.

Azonban Isten tovább akarja vezetni ezt az asszonyt, és meg is teszi. Nem könnyű a továbbvezető út, mert meghal a fia, de ezen keresztül szembesül Isten halál feletti hatalmával. Megtudja, Isten Úr a halál fölött. Ilyen hatalmas Istene van. Mi pedig, ha Jézusra nézünk, még dicsőségesebben látjuk Urunk tündöklő hatalmát. A Fiút hozta ki a holtak hazájából, hogy Általa majd minket is feltámasszon. Csodálatos reménység, még a halál sem választhat el Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban megjelent.

Pál apostol azt próbálja megértetni, hogy a keresztyén gyülekezet nem egy új vallás, hanem az Úrtól kapott új életforma (1Kor 5,1-13). A gyülekezet egy teljesen új közösség, ahol már nem a korábbi normák érvényesek, hanem Isten országának a rendje. Ez a rend különbözik attól, ahogy azok élnek, akik Krisztust még nem ismerték meg. Korinthusban azonban nemhogy tisztább lett volna az életük, nemhogy Isten országa ragyogott volna keresztül rajtuk, olyan bűn volt jelen, amit még a nem hívők is elítéltek. Pál azért emel szót, hogy ők ezt megtűrik. Bekoszolódott a gyülekezet lámpaüvege, nem ragyog át a fény. Pedig ők a világ világossága, de hogyan lobogjon a fény, ha jelen van egy olyan bűn, amire még a világ is azt mondja: de még ilyet. Mi a teendő? Meg kell tisztítani a kormos üveget. Vizsgáljuk meg a szívünket, milyen állapotban van a lámpaüveg? Ha kormos, takarítsuk meg!

A gyülekezet rosszul reagálta le ezt az esetet, nem megszomorodtak, nem fájt nekik a bűn, hanem azt mondták, nem történt semmi. Azonban ahol ott a Krisztus, ott a bűn felett szomorúság megy végbe. Krisztus nem örül a bűnnek. Ez nem azt jelenti, hogy nem vétkezünk, hanem azt, hogy ha elestünk, már nem érezzük jól benne magunkat.

Az Úr Jézus a húsvéti Bárány, aki a bűneinkért áldoztatott fel. Ez azt jelenti: van kiút! Igen, lehet rendezni, mert a Bárány a bűnökért áldoztatott fel. Aki látja a bűneit és kéri az Úr bocsánatát, az a Bárány véréért életet kap. Ne legyintsünk a bűnre, hanem rendezzük. A gyülekezetnek a saját életét kell rendberakni, mert a világ hűtlen az Úrhoz, a világból nem tudunk eltávozni, itt kell élni. De lehet nemet mondani a világ életmódjára. Aki megismerte Isten országa kínálatát, az nem vágyik a világba. Azonban aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen, mert a világ mindent megtesz azért, hogy visszacsábítson magához. Azonban tekintsünk az Úrra, ne feledjük, hogy csodálatos kincset, örökkévaló értéket kaptunk Benne. Az örök élet jobban ragyog minden földi kincsnél.

Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.