A Bárány menyegzője

C

sodálatos ígéreteket olvasunk, mindezek nagy lendületet adtak Izráel számára (5Mózes 28,1-26). Erőt adtak az ország birtokbavételéhez, és értelmet nyújtottak a jövő számára. Érdemes volt figyelni az Úrra, követni tanácsait, megcselekedni, amit mond, mert van ígéret az áldásra. Tulajdonképpen azt látjuk, Isten a nép teljesítményét jutalmazza. Ha hűségesek, komolyan veszik a törvényt, Isten áldása kíséri őket. Az élet minden területére kiterjed az Úr áldása, hiszen ennek az is a célja, hogy mindenki előtt világossá váljon, jó az Úrhoz tartozni, jó Neki szolgálni. Meg kell látni a különbséget az Istennek engedelmeskedő és a Neki engedetlen élet között. Felragyog ezekben az áldásígéretekben az élő Isten és a bálványok közti különbség. Isten meg tudja áldani övéi életét. Mivel Ő élő valóság, személy, tud gondoskodni, képes megvédeni, szabadítást adni és vezetni népét az új életben.

Az áldásos élet forrása az ige ismerete és a neki való engedelmesség. A mindent átfogó igeismeret a szorgalmas tanulmányozásból ered. Ha szorgalmasan hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára - ez azt jelzi, szükséges szorgalmasan kutatni az igét. Nem elég csak hébe-hóba felütni, a rendszeres igehallgatás sem elég, hanem naponkénti önálló tanulmányozásra is szükség van. Mint ahogy nem elég csak a munkahelyen megebédelni, az otthoni reggelire és vacsorára is szükség van a növekedéshez és a megfelelő erőnléthez. Ugyanígy a lelki táplálkozásban is fontos a rendszeres igetanulmányozás, mert csak így válhatunk egyre erősebbekké a hitben, és így tudunk ellenállni a lelki fertőzésnek. Az ige teszi világossá előttünk Isten akaratát. A megismert akaratot pedig cselekedjük meg. Az Úr Jézus is azért jött a világba, hogy az Atya akaratát cselekedje. Nem önmagát akarta megvalósítani, hanem megcselekedte azt, amit az Atya kért Tőle. Jézus engedelmes volt, mindhalálig, a keresztfa haláláig.

Mi már az ószövetségi igéket az Úr Jézus Lényén keresztül olvashatjuk, meglátjuk így benne mindazt, ami számunkra üzenet. Mert mi már nem úgy vagyunk Isten népe, mint Izráel. Nem egy ország népe alkotja Isten népét, hanem az egész világon mindazoknak a közössége, akik Jézus Krisztusban hisznek, és elfogadták az Ő értünk bemutatott áldozatát. Az élet maga az Úr, és Rajta keresztül léphetünk be Isten országába. Ezáltal az áldások is másként jelentkeznek. Jézus tanítványai Isten országát keresik és építi ezen a földön, nem itt rendezkednek be tartós életre, hanem a mennyben van polgárjogunk, oda tartunk. Mindez azt is magával hozhatja, hogy világi értelemben nem leszünk gazdagok, nem a jólét felé haladunk. Tehát Isten gyermekei számára az áldást maga az Úr Jézus Krisztus jelenti, az Ő megismerése. Pál apostol számára Krisztus semmihez nem hasonlítható kincs, korábbi életének értékei, nyereségei szemétnek tűntek fel Krisztus gazdagsága mellet. Ő gazdag volt Krisztusban, mégis üldözték, megverték, hajótörést szenvedett, volt, amikor éhezett. Ennek ellenére áldott életet élt. Azt Úr áldása volt rajta, és ez az áldás nem vagyona növekedésében, hanem gyülekezetek létrejöttében, emberek megtérésében nyilvánult meg. Mi jelenti számunkra az áldást? Mennyire csak anyagiakban tudunk gondolkozni. Az áldás legtöbbször a munkában való jó előmenetelt, szép családot, anyagi növekedést, jólétet, a mai világ legújabb termékeinek megvásárlását, kényelmes életet jelent. Azonban ha valóban ez az áldott élet, milyen volt az Úr élete? Ő szenvedett, és a kereszten fejezte be földi szolgálatát. Nem hagyott maga után gyönyörű házat, amit aztán az örökösök jó pénzért elherdáltak, esetleg összevesztek rajta. Nem hagyott hátra gyermekeket, nem ért meg hosszú kort. Azt kellene mondanunk, nem volt áldás az életén. Azonban nem így van, Ő a legáldottabb, mert elvégezte, amit rábízott az Atya. Nem magát, hanem minket mentett. Vajon én elvégzem-e, amit Isten rám bízott? Őróla azt mondta a mennyei szózat, ez az én szerelmes Fiam, Akiben gyönyörködöm.

A nagy parázna levettetése után, a sok földi nyomorúság, próba után, amiken a gyülekezetnek keresztül kellett menni, a menny levegőjéből szívhat egy nagyot János apostol (Jel 19,1-10). Mennyire más világ az Isten világa, mint a miénk. Béke, öröm, dicsőítés és harmóniája árad belőle. Ott megvan, ami innen hiányzik. Ott a középpontban Isten található, a jelenlévő sokaság pedig dicsőíti Őt. Ennek a dicsőítésnek a forrása Isten megtapasztalt szabadító munkája. A nagy parázna elítélése örömöt és felszabadulást hoz Isten gyermekei számára. Ők örülnek és Istent dicsérik, a világ pedig siratta ezt a paráznát. Nagy különbség ez, ami a világ számára veszteség, az a tanítványok számára az új élet kezdete. Mindez az esemény azt mutatja, valóban az Úr kezében van minden hatalom. Jó felfelé tekinteni, jó látni a megnyílt mennyet, mert így láthatjuk azt a valóságot, amit a fenevad, a világ igyekszik eltakarni. Ezek azt akarják, hogy reménytelennek, kiszolgáltatottnak lássuk magunkat. Mert bár itt a földön sok szenvedésen át vezetett az út, de az Úr a győztes.

Igazi öröm töltheti be a szívünket, mert láthatjuk a célba érkezett egyházat. Az Úr menyasszonya felkészült, és így eljött a Bárány menyegzője. Milyen csodálatos, hogy a sok hívogatás után eljön a menyegző ideje. De vajon ott leszek-e? Elfogadtam-e a meghívást, vagy elutasítottam, mondván, most nem alkalmas az idő.  Vegyük komolyan, mert az Úr ma még hív, jöjjetek a menyegzőre, mert immár minden kész. Ne halogassuk a menetelt, adjuk át Neki az életünket, és lépjünk be a vacsorára.  Ne feledjük, nem akárki hív, az uraknak Ura és a királyoknak Királya. Ha egy földi uralkodó meghívna, halogatás nélkül mennénk, életünk eseményének tartanánk. Minden földi uralkodónál nagyobb, az élő Isten hív. Tartsd megtiszteltetésnek, kegyelemnek, és élj vele.

Aztán az sem mindegy, hogyan jelenek meg, mert csak menyegzői ruhában, fehér gyolcsban mehetek. Ezt az Úr adja, amikor megtisztít vére által. De jelenti az a megújult életet is. A fehér ruha az új élet szimbóluma, új ruha, új, megtisztult, megszentelt élet.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.

Isten áldásával.