Az Úr meg tud szabadítani

J

eftére leszállt az Úr Lelke, és az ammóniak ellen vezette (Bír 11,29-40). Isten lelke tette képessé az ellenség elleni harcra. Hiába volt nagy erejű, ez még önmagában kevés, ez még csak emberi erőforrások mozgósítása. Isten országában mindig a Lélek vezet. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. És akik Isten fiai, azokat mindenben a Lélek vezeti, mert kérik Őt, és engedik is, hogy vezesse őket. Ne menjünk mi se addig, amíg a Lélek be nem tölt, és nem indít. Az Úr Jézus is akkor cselekedett, amikor a Lélek indította gyógyításra és más tettekre. A Lélek vezetésére való hagyatkozás bizalmat jelent. Megbízom Istenben, de azt is jelzi, hogy nem bízom magamban, mert magamban nem bízhatom.

Isten Lelke megszállta Jeftét, beöltötte lényét, és kész volt vezetni őt. Ám még sem volt teljesen bizonyos a dolgában, fogadalma ezt fejezi ki. Még fogadalmat tett - ha kezembe adod - nem hitte előre teljesen, hogy Isten győzelmet ad, pedig ezért hívta el, hogy legyőzze az ammonitákat. Amennyiben igazán ismeri az Urat, tudja, hogy ha Isten elhívta, övé lesz a győzelem, és ha áldozni akar, már előre bemutathatja a hálaáldozatot. Meg tudom-e előre köszönni Istennek, amit kértem, mert tudom, meg is adja?

Jefte fogadalmában megjelenik az őszinteség, kész mindent az Úrnak adni. Semmit nem von vissza Tőle, nincs az az érték, amit ne mutatna be áldozatul.  Azonban nem ismeri igazán az Urat, mert ha ismerné, tudná, hogy Isten nem kíván emberáldozatot, ez utálatos Előtte. Isten nem vár elhamarkodott fogadalmat, ígéretet, Ő mindig az engedelmességünket igényli. Tegyük azt, amit mond. Azt is várja, hogy ismerjük meg Őt és akaratát igazán, ne feltételezzük, hogy bálványokhoz hasonló. Ő nem bálvány, Ő élő személy, Valóság. Ha ismerjük, akkor mindent hitből teszünk.

Jefte győzelmet kap az Úrtól, szavát állja, és ez nagy dolog. Hányszor megfeledkezünk a bajban tett ígéreteinkről. Pedig mi általában nem nagy dolgot ígérünk, csak mindig olyat, ami nem kerül sokba. De azt sem tartjuk meg.

Jefte kész volt bemutatni az áldozatot, nem felejtette el, hogy Istentől kapta a győzelmet. De amikor meglátta a lányát elsőként kijönni a házból, tudnia kellett volna, hogy nem a lányát kell feláldozni, hanem valami más értéket. Ábrahám hittel ment a Mórijja hegyére Izsákkal, tudta, hogy Isten majd gondoskodik áldozatról, és visszakapja fiát. Jefte szívében nem volt ez a hit. Két hónap állt rendelkezésére, és nem kérdezte Istent, mi is az akarata. Ha figyel felfelé, meglátja, hogy Isten nem embert akar áldozatul. Sok bajnak Isten nem ismerése a forrása, vallásunkat talán ismerjük, de nem Istent. Ő nem fogható senkihez, és Őt áldozatokkal, ajándékokkal nem lehet befolyásolni, Ő a szívünket kéri. Mi pedig már tudjuk, hogy az Úr Fiát adta oda értünk.

Jefte lánya kész életét adni az Úrért. Van-e bennem ilyen odaszánás, kész vagyok-e teljesen az Úrnak adni életemet? Fontosabb-e Ő számomra a kényelemnél, a modern élet minden lehetőségénél? Tudnék-e nehéz körülményeket is vállalni Isten nevéért?

Péter beszél a gyülekezetet fenyegető hamis prófétákról, ezek mindig az emberek szája íze szerint beszélnek, azt mondják, amit a nép hallani akar (1Pét 2,1-22). Elsősorban azt hirdetik, hogy a hit számít, és nem az, hogyan élünk. Az Úr azonban új életet ajándékoz a Benne hívőknek, és fontos, hogyan élünk. A keresztyén hitben az elmélet egyezik a gyakorlattal, az életformával. Azt akarja, hogy úgy éljünk, ahogyan Jézus élt. Ha a tanítványok, a gyülekezet élete nem különbözik a világától, hanem átveszi annak bűnös és erkölcstelen szokásait, ítélet alá kerül, amint a Noé-korabeli emberek és Sodoma.

Sodomában is csak Lót menekült meg családjával együtt. Miért csak ő? Mert ő nem vette át a sodomaiak szokásait, hanem szenvedett tőlük. Ő nem tartotta jónak, ahogyan azok élnek, és tudta, hogy Isten előtt bűnös a sodomai életforma. Azonban a kicsapongástól való tartózkodás nehézzé tette az életét. Ha nem követjük a világot, az szenvedéssel jár. De Urunk is szenvedett értünk a kereszten.

Lót szenvedett kortársai bűnös életétől. Számunkra is szenvedés? Szenvedek a bűntől, vagy gyönyörködöm benne, esetleg egyet is értek vele? Aki az Úr gyermeke, az szenved és tartózkodik a bűn minden formájától, mert tudja, ez teszi tönkre az Úrral való kapcsolatunkat és az életünket. Látjuk azt is, hogy a bűn Jézus életébe került.

Az apostol határozottan kijelenti, hogy az Úr meg tudja szabadítani a kegyeseket a kísértésből. Igen, Ő szabadító Isten. Megszabadít a bűnből, ha kiáltok. Aki látja, miben él, és mennyire nincs hatalma a bűn felett, mert rabjává vált, de segítségért kiált az Úrhoz, az megtapasztalja a szabadítást. De az Úr nemcsak megszabadít, hanem meg is őriz, a kísértéstől is, tehát megszabadít a bűn utáni vágyakozástól is. Majd megőriz a keskeny úton. Urunknak van hatalma megszabadítani és a szabadításban megőrizni.

A világ azt hirdeti, hogy a kicsapongó élet a szabadság, ám arról nem beszél, hogy rabság lesz belőle. A szenvedélyek rabbá tesznek, ami szabadságot kínál, nagyon hamar rabtartóvá lép elő. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, figyeljünk mindig az Úrra, mert az Ő megismerése ad szabadulást. Az Úr akaratának, az igének ismerete pedig a jó úton vezet, amely életre tart.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.