Élő, friss hit

I

zráel életének és Istennel való kapcsolatának fontos eleme a személyes tapasztalat (5Móz 29,1-28). Nem elmélet a hitük, hanem élő valóság. A Kánaán határán táborozó, honfoglalásra készülő népnek személyes megtapasztalása van Istenről. Nem mások elmondására épül a hitük, hanem a mögöttük lévő időszakban megtapasztalták Őt. Szólt hozzájuk, és szemük előtt cselekedte a tíz csapást. Ezek jelek voltak, amelyek a fáraónak és a zsidó népnek is szóltak. Ezeket látva el kellett gondolkodni, ki is az Isten. A csapások nem önmagukért vannak, mert Isten nem pusztít, nem is kíván hatalma demonstrálása által megfélemlíteni, hanem bizonyságot tesz Önmagáról. A csapások is azt jelezték, nincs más Isten. A fáraónak el kellett volna ismerni, hogy ő nem isten, Izráel népe pedig megbátorodhatott, mert ilyen Istenhez tartozni jó, és nincs okuk félelemre, mert hatalmasan tud cselekedni. Bármilyen akadállyal kerülnek is szembe, elég ezeket a jeleket felidézni, és megbátorodnak, mert Isten számára nem létezik akadály.

Ma is hitünk lényege a személyes tapasztalat. Nem elég ismereteket elsajátítani, hanem kapcsolatba kell kerülnünk az Úr Jézus Krisztussal. Ezért hívogat Ő ma is. Azt akarja, hogy hangját meghallva induljunk el követni. Jézus követésében pedig átalakul az életünk. Megtapasztaljuk, hogy Ő élő Úr, és ma is ugyanaz, Aki a bibliai időkben. Ő nem múlt, hanem jelen és jövő. A mában átélhetjük hatalmát. Igen, van hatalma kivezetni a bűn rabszolgaságából, mert Ő szabadító Isten. Milyen csodálatos is, amikor ezt megtapasztaljuk, leoldja azokat a bilincseket, amelyeket a világ ránk rakott. És ezeket csak egyedül Ő képes leoldani.

Az Úr megtapasztalása azonban nem csupán a múltra korlátozódik, Ő a jelenben is itt van övéivel. Izráel népe nemcsak a szabaduláskor, hanem a pusztában is megtapasztalta Isten jelenlétét és segítségét. Vezette őket negyven éven át, és közben mindenük megvolt. Kaptak mannát, húst és vizet, ruházatuk is bírta az utat. Ellenségeik fölött győzelmet arattak, mindezt az Úr jelenléte által, Isten ajándékaiként élhették meg.

Ma sem a múltra való emlékezés jelenti a hívő életet, nem nosztalgiaest a gyülekezet alkalma, mi volt régen, hanem csodálatos bizonyságtétel a mai tapasztalatokról. A hívő ember bizonyság arról, ami van, el tudja mondai az Úr mai csodáit. Isten gyermekének friss és élő az Úrral való kapcsolata, nem azt mondja, mi volt tegnap, hanem vall a máról. Megvallja, mit tett velem ma az Úr, továbbadja azt, amit ma kapott Tőle. De vajon ilyen friss a mi hitünk? Tényleg az Úr mai tetteiről beszélünk, vagy csak a múltat emlegetjük? Ha nincs mai bizonyosság, megszakadt a kapcsolat, hisz Ő ma akar beszélni velünk, ma akar vezetni, és ma cselekszik értünk. Isten népe ma éli és viszi az örömhírt. Ahol csak emlékek vannak, ott nem élő a hit, nem élő valóság Isten. Mert mire megyünk a tegnap csodáival, ha ma nem élhetjük át? Mire megyünk olyan hittel, amelynek ma nincs ereje, amiben nem élhetem át az Úr segítségét, szabadítását, gondoskodását? Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Isten élő Úr, ma is cselekszik.

Ő kijelentette magát igéjében, és amit elénk tárt önmagáról, az életről, az pont elég. Erre lehet építeni, ebből kaphatunk erőt és reménységet a szolgálathoz. Ne azt keressük, ami még nincs kijelentve, hanem a kijelentett dolgokat igyekezzünk mindjobban megismerni.

Mai igénkből meglátjuk, hogy az ember magától nem változik (Jel 20,7-15). Marad, aki volt. Sátán az elbocsátása után ismét Isten ellen lázad, és az ember ebben partner, ez nagyon megdöbbentő. A sátán nélküli időszakban sem változik meg, úgy látszik, nem tud a gonosz nélkül élni. Mintha bosszút akarna állni Istenen a sátán a korábbi fogva tartásért. Az embert még mindig meg lehet téveszteni, még mindig felül a hamis propagandának, elhiszi, hogy Isten minden rossznak az oka. Olyan jó lenne, ha nem a hamis híreknek adnánk igazat, hanem végre Istenhez fordulnánk sátánnal szemben. Egyedül az Úr tud rajtunk segíteni, ma még kegyelmét kínálja, Jézussal az élet felé haladhatunk. Nem segít rajtunk a tudásunk sem, egyedül a bűnbánat. Forduljunk alázattal Urunkhoz, kérjük bocsánatát eddigi hűtlenségünkért, és azért, hogy Őt okoltuk a rosszért. Isten mindent megtett értünk, rajtunk áll, hogy komolyan vesszük-e ezt, és Rábízzuk-e életünket. Ő kínálja számunkra Országát, amelyben kiteljesedhet az életünk. Hiszen Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővelkedjünk.

A lehetőség lezárult, megjelenik a nagy fehér trón, a történet véget ér. Mindenki földi története véget ér, most már az élet könyvéé a szó. Aki be van írva az élet könyvébe, életre jut, aki nincs beírva, a tűz tavába kerül. A beírás most folyik. Egyedül Jézus tud írni az élet könyvébe. Fontos, hogy nem a földi anyakönyveket másolják át, hanem a megtérők kerülnek oda. Azok, akik bűneiket felismerték, magukat halálra méltónak látták, mint az egyik lator, de kérik az Úr kegyelmét. A kegyelem Jézus érdeméért van. Aki ezt elfogadja, az Úr vérével bejegyzésre kerül az élet könyvébe. Kegyelemből van üdvösségünk, a hit által, és ez Isten ajándéka.

Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall -ja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.