Építsd a hited!

A

 Bírák könyvében már a Józsué utáni időszakról olvasunk (Bír 1,1-15). Ő Mózestől vette át a nép vezetését, vele foglalták el az ígéret földjét, és telepedett le ki-ki a maga területére. Józsué az Urat figyelte, Isten vele volt, Ő pedig az Úr ígéretére támaszkodott. Azonban letelt az ő ideje is. A népnek nélküle kell tovább folytatni a megkezdett munkát. Józsué meghalt, de a föld birtokba vétele nem állhat meg. Az élet megy tovább, és nekik meg kell tanulniuk Józsué nélkül megoldani a dolgaikat. Úgy látszik, tanultak tőle, megtanulták, hogy amikor tanácstalanok, forduljanak Istenhez, kérdezzék meg, mi a teendő. A hívőnek is meg kell tanulni megállni a maga lábán, a mankókat egy idő után félre kell tenni, és egyedül kell járni. Amikor az Úr Jézus meggyógyította azt a bénát, akit ágyon vittek Hozzá, a gyógyulást követően így bocsátotta el: kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza. De most már egyedül; eddig mások vittek, de most már neked kell egyedül járnod. Egy idő után el kell engednünk a segítők kezét, és egyedül, az Úr Jézus kezét fogva kell tovább haladnunk. Vele kell dolgainkat elrendezni.

Mit tanultak Józsuétól? Megtanulták megkérdezni az Urat. Megmutatta nekik, hogyan intézzék az ő halála után az élet dolgait. Forduljanak Istenhez, és kérdezzék Őt. Mi mit tanultunk? Megtanultuk-e már, hogy mielőtt bármit is tennénk, megkérdezzük Istent? Hogyan kérdezzük? Imádságban, aztán pedig várjuk meg a feleletet. A válasz az igéből érkezik. Ehhez olvasni kell a Bibliát. Természetesen folyamatosan, nem valahol kinyitom, és rámutatok egy helyre, és ami ott van megírva, az az Úr üzenete. A Szentírás nem jóskönyv, hanem Isten élő és ható beszéde, ha olvasom, a Lélek elevenné teszi, hiszen Urunk ismeri életünket, látja gondjainkat, és tudja, mire van szükségünk. Az alap a bizalom. Bízz az Úrban! Hidd, hogy valóban fontos, értékes vagy a Számára, ezért törődik veled, azt akarja, hogy országának gazdagsága és ereje a miénk legyen.

A nép az ígéret birtokában vonulhat harcba: kezébe adtam az országot. Júdát ez erősíti, úgy vonulhat fel, hogy tudja, Isten nekik adta azt a területet, senki nem veheti el tőlük, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell harcolni érte. Az övék, de ettől függetlenül fel kell vonulni, és le kell győzni a  kánaániakat. Isten velük van, ez ígéret, bátorítás, indulj, ne félj, akkor sem, ha Józsué nem megy már elöl. Ha ő nincs is már jelen, de velük van az Úr, Ő megy a sereg élén. Ne függjünk vezetőktől, lelkigondozóktól, igehirdetőktől, hanem egyedül csak az Úrtól. Minden emberi támasz csak egy darabig kísérhet, aztán nekünk kell továbbmennünk, és ha megtanultunk az Úrral járni, nem következik be törés. Mert elhagynak ugyan az emberek, de Ő soha nem marad el tőlünk.

Azt is látjuk igénkből, hogy Júda nem mert egyedül harcba menni, segítséget kért Simeontól, és az Úr megengedte ezt neki. De mindez jelzi, hogy nem bízik teljes szívvel, még ott van benne a félelem. Nem elég neki Isten, a szava és a jelenléte, még kell valami más is. Mennyire emberi, mennyire ilyenek vagyunk mi is, nem elég az Úr szava és jelenléte, mindig valami más megerősítést is akarunk. Pálnak azt üzeni az Úr Jézus, hogy elég neked az én kegyelmem. Igen, elég a kegyelem, ne keres más támaszt, legyen elég az én erőm. Bízz Bennem. Urunk adja meg, hogy megtapasztaljuk, valóban elég lesz az Ő ígérete és ereje. Ne keressünk emberi vigasztalást és támaszt, mert az Úr a mi vigasztalónk, Ő a mi erőforrásunk.

Bármilyen nehéz körülmények vegyék körül Isten népét, lehet épülni, sőt, kell is (Júd 20-25). A hitben is épülni kell, nem elég, ha hitre jutottunk, hanem tovább kell növekedni benne. Törődni kell hitbeli fejlődésünkkel is. Testi fejlődésünkre odafigyelünk, táplálkozunk és mindent megteszünk, hogy fizikailag bírjuk a megterheléseket, de a lelkünkről gyakran megfeledkezünk. Sok mindent építünk, de építjük-e a hitünket, felépítjük-e hitben magunkat? Júdás levele arra szólít fel, hogy figyeljünk lelkünkre, tegyünk meg mindent a hitben való növekedésért.

 Mit tanácsol ennek érdekében? Az első javaslata az, hogy imádkozzunk a Szentlélek által. Az imádkozás fontos, mert általa kerülünk kapcsolatba mennyei Atyánkkal. A kapcsolatot a Szentlélek biztosítja. A Szentlélek közvetíti Isten jelenlétét, erejét a számunkra. Az imádkozás által belekerülök Isten jelenlétének vonzásába, az Ő erőterébe. És közben átélem a személyes kapcsolatot. Az imádkozás beszélgetés, beszélgetni pedig csak élő személlyel lehet. Tehát az imádkozás megerősít, abban a hitemben, hogy az Úr él. Ez fontos, a Krisztusba vetett hit nem legenda, nem valamilyen önerőforrás, hanem egy élő személybe vetett hit. Amikor a hitünket építjük, a Vele való élő kapcsolatot ápoljuk.

A következő: maradjunk meg tudatosan Isten szeretetében. Ne engedjünk idegen hangoknak, hanem erősítsük magunkat azzal a bizonyossággal, hogy Isten szeretet. Ő maga a szeretet, mégpedig agapé szeretet, ez pedig azt jelenti, hogy a bűnöst is szereti. Amennyiben látom vétkeimet, és fáj nekem, hogy az Urat megbántottam, és ezt megbánom, Ő magához fogad. Olyan jó tudni, hogy annak ellenére szeret, hogy nem vagyok szeretetre méltó. Igen, nincs bennem semmi szeretni való, és Ő mégis szeret. Ez vigasztaljon, ne engedjük, hogy bármi lehúzzon, elcsüggesszen, így szeret, ahogyan vagyunk. Izráelről többször is olvassuk, hogy nem volt vonzó alakja, mindenki lenézte, és elment mellette, semmit nem néztek ki belőle, de az Úr mégis megállt mellette, mert szerette. Így áll meg az Úr Jézus ma is a bűnösök, a testi és lelki betegek előtt, és hozza az Ő bocsánatát, gyógyító kegyelmét. Ragaszkodjunk az igéhez mindig, és mindahhoz, ami meg van írva benne, Ő el fog jönni, és az övéi számára életet hoz. Mindazoknak, akik a földi életük során bűnbocsánatban részesültek.

Addig is a lelkek mentéséért buzgólkodhatunk. Vagyis segíthetünk, hogy akik még a bűn útján járnak, vagy eltévelyedtek, azok odataláljanak a kegyelem forrásához. Ne feledjük, hogy a hívőnek is kegyelemből van üdvössége, én is bűnös ember vagyok, megkegyelmezett bűnös ember.

Mindebből következik, hogy továbbra is kegyelemből élünk. Nem mi maradunk meg a hit útján, hanem Ő tart meg. Az Úr tudja megőrizni szívünket a bűntől, és Ő képes célba vezetni.

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Isten áldásával.