Az Úr nem hagy cserben

M

ózes megöregedett, felismeri, hogy lejárt az idő, és át kell adni a vezetést Józsué számára (5Móz 31,1-13). Isten szolgája elfogadja az Úr akaratát, nem lázong, hanem kész visszavonulni. Élete nagy célja nem valósulhat meg, nem mehet be az ígéret földjére. Ő is ezt az Úr kezéből fogadja, nincs benne lázongás, bosszúság. Felismeri azt is, hogy eljárt az idő, és nem tud már velük menni, nem képes a fiatalokkal lépést tartani. Jó, ha mi is látjuk, mi az, ami már nem a mi feladatunk, amiben nem tudunk már lépést tartani. Nem kell bizonygatni, hogy igenis, mi is bírjuk, hanem el lehet fogadni, hogy át kell adni a stafétát.

Az Úrra figyelve azt is el lehet fogadni, ha nem minden elképzelésünk valósul meg. Mózes is szeretett volna bemenni az ígéret földjére, de engedetlenség miatt nem mehet be. Jó, amikor elfogadjuk Isten módosításait. Mózes nem maga választja ki az utódját, hanem Isten hívja el Józsuét, őreá bízza a nép további vezetését. Ne féljünk, Isten mindig megtalálja a Neki engedelmes, megfelelő eszközt. Ő mindig gondoskodik munkája célba juttatásáról. Isten ügye nem emberfüggő. Az evangélium is már kétezer esztendeje szól, régen nincsenek itt az apostolok, mégis hirdettetik az ige, születnek újjá emberek. Az ige Isten szava, Ő küldi azt számunkra, és általa munkálkodik is. Isten országában nincs pótolhatatlan személy.

Nem Mózestől vagy Józsuétól függ a nép további sorsa, hanem Istentől, a Neki való engedelmességüktől. Maga az Úr megy előttük. Ez a lényeg, ha Mózes már nem is jár előttük, de Isten jelen van, Ő áll Izráel élére. Lássuk meg mi ezt: az Úr vonul előttünk. Már a napokban is láttuk, hogy Ő a jó Pásztor, és Ő előtte jár a juhoknak, vezeti őket. Milyen gyakran elfeledjük ezt. Ezért félelem van a szívünkben, úgy gondoljuk, magunk vagyunk. Isten hűséges gyermekei soha nincsenek maguk. Lehet, hogy néha lehetetlennek tűnik az előttünk álló feladat, de soha ne erre, hanem mindig a Pásztorra figyeljünk. Ő ma is előttünk megy, a legnehezebb helyeken is Ő vonul elöl, elsőként lép a folyóba, és így mindig a nyomait követhetjük.

Mózes mind a népet, mind Józsuét bátorítja. Segíti az utódját és népét is. Legyetek erősek és bátrak. Igen, erre is szükség van, nem könnyű Isten gyermekeként élni. Sok akadállyal találjuk szembe magunkat az úton, sátán mindent megtesz, hogy eltántorítson, de legyünk erősek. Erre most azt feleljük, hogyan legyek erős, amikor nincs erőm, olyan gyengének érzem magam. Ne a magunk erejére, és ne is arra figyeljünk, amit érzünk, hanem egyedül az Úrra. Ő azt üzeni, erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek. Igen, ha Neki szolgálunk, azt végezzük, amivel megbízott, erőt kapunk, vagyis képessé válunk megtenni azt, amire képtelennek tartottuk magunkat. Ézsaiásnál ezt ígéri: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézs 40,29-31).

Ne félj hát, és ne rettegj, üzeni mára is az Úr. Amíg Ő megy előttünk, amíg figyelünk Rá, nem kell rettegni semmilyen félelmesnek tűnő eseménytől.  Miért? Mert az uraknak Ura van velünk, Ő a mi erőforrásunk, így energiatartalékunk kimeríthetetlen. Isten gyermekeinek energiatartaléka kimeríthetetlen, mindig van hová fordulni, ezért ne féljünk, hanem bízzunk az Úrban. Ő nem hagy cserben, és nem hagy magunkra. Ő nem azért hívott el, hogy magunkra hagyjon, csak mi ne váljunk el tőle.

Folytatódik a látomás, lélekben bejárja János az új világot, az új teremtést, látja mindazt, amit Isten készít (Jel 21,9-27). Ezzel igénk felhívja figyelmünket a lelki látásra, szükséges félrevonulni és elcsendesedni mindennap. Ezáltal lélekben Isten munkájába nyerhetünk bepillantást. Jó látni az Úr győzelmét, és ezt, ahogy nem a bűné, hanem az új teremtésé a jövő. Mindennap szükséges lélekben is látni a dolgokat, mert ha csak a testi érzékszerveinkre hagyatkozunk, elcsüggedünk.  Gyakran tűnik úgy, hogy a gonosz áll győzelemre, de lélekben, az ige által minden másképp látszik. Meglátjuk az ige erejét, felismerjük, hogy Urunk ma is ad győzelmet, ad szabadítást a gonosz hatalma alól.

Új távlatot is nyerünk az Úrtól kapott látás által. Felragyog előttünk a mennyei Jeruzsálem. Ez a város Isten dicsőségével van tele. Ő a középpont, Lénye tart fenn mindeneket. Ott nincs szükség templomra, sem napra, sem holdra, mert az Isten és a Bárány világítja meg. Legyen ma is a Bárány a mi napunk. Engedjük, hogy igéje által beragyogja életünket. Azt a várost nem kell bezárni, biztonságban lesz minden. Csodálatos világot ajándékoz az Úr az övéinek. Mennyit is jelent, ha nincs bűn, így azután már senki nem jelent veszélyt a másikra. Ahol az Úr jelen van és mindent betölt, ott nem kell bezárkózni. Ha új életet kezdünk Jézussal, már nyitottak leszünk Isten felé és a testvérek felé. Mert az Úr megtisztítja a szívünket, leplezetlenül állunk az Atya elé, mert a vér minden bűnünket eltörölte.  

Minden kincsünket vigyük Elé, és adjuk Neki. Ne ragaszkodjunk semmihez, ne szorongassunk semmit, mert ha letesszük földi kincseinket, Ő új és el nem avuló értéket ad nekünk. Az üdvösség semmihez sem fogható kincs, Jézus által lehet a miénk.

Azonban ne feledjük, nem megy be mindenki a városba. Nem minden ember megy be a végén, hanem csak azok, akik földi életük idején beírattak az élet könyvébe. Ha be vagyok írva, ott leszek. Honnan tudjuk? Mert ezt mondja az ige, és Isten nem csap be. A könyvbe pedig a megtérő bűnösök nevei kerülnek, Isten kegyelme által.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.