Magas léc

A

 pogány népeket Izráel fiainak kellett volna kiűzni, de mivel nem tették, ott maradtak (Bír 3,1-4,16). Mert Isten nem teszi meg helyettük azt, amit rájuk bízott, amit nekik kellett megtenni. Az ottmaradt népek által megpróbálja őket az Úr. Megvizsgálja, hisznek-e teljes szívvel Benne, és Ráépítik-e a jelenüket és jövőjüket. Olyan generációk viszik tovább az életet, akik maguk nem élték át a honfoglalás időszakát. Nem látták, mit tesz értük Isten, nem voltak részesei csodáinak, hatalmának. Az ottmaradt népek elleni harcok által lehetőség nyílik arra, hogy ők is megtapasztalják Istent. Nem elég csak hallani Róla, át kell élni kegyelmét, meg kell tapasztalni életünkben elvégzett munkáját.

A próba azt is jelzi, hogy a pogányok általi elnyomatás idején fog kiderülni, mi van a szívükben, kitől várnak segítséget. Életünk próbái, a bennük való megnyilvánulás mindig bizonyságtétel. Arról beszél, hogyan élem meg azt a helyzetet, kiben bízok? Ilyen helyzetekben még inkább kereshetjük az Urat, és ha Őt hívjuk segítségül, akkor az bizonyságot tesz arról, hogy nem csupán a templomban, hanem az élet dolgaiban is Istenre bízom magamat. Isten felkészíti népét, azt akarja, hogy a következő generációk is tanuljanak meg harcolni. Mert az életben a harcot is meg kell tanulni, a küzdelmet. A hitben való élet is harc, van ellenség, aki el akar tompítani, küzdeni kell ellene. Pál apostol Krisztus katonájának mondja a tanítványokat, a katona pedig ért a harchoz. Mi már nem fegyverrel, hanem Isten igéjével küzdhetünk a gonosz, a kísértő ellen. A világ belopakodik a gyülekezetekbe is, elfelejtjük használni az igét. Amikor csendesedik az üldözés, hamis biztonságba ringatjuk magunkat, és egy-egy próba megtanít arra, hogy soha ne magunkban bízzunk, hanem mindig az Úrban. Hívjuk Őt mindenkor segítségül. Urunk azt is megvizsgálja, hogy engedelmeskedünk-e Neki. Az ige szavához igazodunk-e, merjük-e vállalni akaratát akkor is, amikor oly kevesen élnek az ige szerint?

Az elmulasztott engedelmesség miatt egyre nagyobb nyomorúságba kerültek, az idegen népek megerősödtek és föléjük kerekedtek. Mindezt az összeolvadás, a keveredés által érték el. Izráel összeházasodott a pogányokkal, és így egyre többen átvették a pogány kultuszokat és szokásokat. Istenről elfelejtkeztek. Ez igazi mélypont, az élő Istent elfeledték, a Szabadítóra már nem emlékeztek. Pedig Neki köszönhették néppé lételüket és hazájukat. Minden az Ő ajándéka. Milyen hamar elfeledjük Istent. Különösen, amikor jól mennek a dolgok, amikor nagyon jól érezzük magunkat a világban, az élő Istenről elfeledkezünk. Minek fordulnánk Istenhez, amikor mindent megkapunk a világtól?

Ám az Úr nem mond le róluk, fel akarja őket és minket is rázni. Ehhez még nagyobb nyomorúságot használ fel. Ha eddig nem ébredeztek, ha nem döbbentek rá, hogy rossz úton járnak, akkor még nagyobb elnyomás alakul ki. Ebben a présben kezdenek eszmélni, talán lényük mélyéről feltörnek a régi történetek emlékfoszlányai, és végre kiáltanak, de most már az Úrhoz. 

Mi se adjuk fel az evangélium továbbadását, merjük elmondani mindazt, amit az Úr Jézus hatalmából megismertünk, adjuk tovább a bibliai és a saját történeteket is, mert eljön az idő, amikor ezek felszínre törnek. Egyszer majd a megtanult aranymondás nyomán támad reménység a szívekben, és döbbennek rá, hogy van Isten az égben, Aki tud segíteni.

A szívből jövő kiáltást meghallja az Úr, és ad számukra szabadítót, olyan személyeket, akik engedelmesek és az Ő nevében és Lelke által készek szembefordulni az ellenséggel. A bírák hitben mentek, és hit által vívták meg harcukat. Bizonyosság volt számukra az Úr, tudták, nem a saját erejük, hanem Isten hatalma ad győzelmet.

Pünkösd lévén lássuk meg, hogy a Lélek jelen van, munkálkodik. Aki Istenhez fordul, Rábízza az életét, az ma is megtapasztalja, hogy a Lélek betölti. Az Úr lelke volt rajta, olvassuk, pünkösd után már bennünk van a Lélek. Azonban ahogy a bírák engedték Isten Lelkét megnyilvánulni, engedték, hogy a Lélek vezesse őket, úgy bízzuk mi is magunkat a Lélekre. Ő azért érkezik, hogy átvegye a vezetést.

Izráel fiai azonban a szabadulás megtapasztalása után ismét gonoszul cselekszenek, a bálványokhoz fordulnak, és átveszik a népek szokásait. Ez többször ismétlődik, csak a nagy bajban fordulnak az Úrhoz, amikor túl vannak rajta, elfelejtik, sőt, tudatosan elfordulnak Tőle. Félreteszik a Bibliát, nem az Úr sátrába járnak istentiszteletre. Mennyire hasonlítunk mi is hozzájuk, a bajban Istenhez fordulunk, mert rádöbbenünk, hogy a bálványaink nem segíthetnek rajtunk. De miért nem ismerjük fel,  a szabadításban, hogy a bajok elmúltával is Istenre van szükségünk. Lássuk meg, hogy aki a nyomorúságban megsegített, Arra,a problémamentes időszakban is lehet támaszkodni.

Újra és újra azt olvassuk, gonoszul cselekedtek az Úr szemében. Ez fontos, mert a világ, tehát a kortársak, a környezet nem látta rossznak az életüket. Azt mondták, mindenki így él, mi sem maradhatunk el a világtól, ez a fejlődés. Azonban Isten nem igazodik a világhoz, és amit tegnap rossznak ítélt, az ma is rossz. A bűn ma is bűn, nem fog megváltozni. Isten sem igazodik a világ elvárásához. Az egyházak lehet, hogy igazodnak, de Isten nem, az Ő szava mindig ugyanaz, ezért biztos pont a számunkra.

Jábin nagyon megerősödött, sok nyomorúságot okozott Isten népe számára, a félelem szorongatta a szívüket, de amikor az Úrhoz kiáltottak segítségért, végre nem maguk akarták megoldani, akkor Isten újabb bírát adott nekik. Ez a bíra Debóra. Mindez jelzi, ha egy nő figyel az Úrra, és kész Neki szolgálni, Isten elfogadja a szolgálatot, és eszközeként támaszkodik rá. A félelmetes, legyőzhetetlennek látszó vezér, Sisera is legyőzhető. Hogyan? Úgy, hogy a Hozzá kiáltó, Neki engedelmes eszköz ígéretet kap: kezedbe adom. Ebbe az ígéretbe kapaszkodva indulhat Debóra és Bárák a csatába. Mindig az Úr ígéreteire építsünk, bízzunk bennük.

Tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amit Jézus Krisztus hoz nektek megjelenésekor, írja Péter apostol (1Pét 1,13-25). Miben reménykedem? A kegyelemben? Hiszem is, hogy az Úr kegyelme elég, mert ez azt jelenti, bűneim meg vannak bocsátva? Átéltem már azt a csodálatos pillanatot, amikor a kereszt tövében megvallottam bűneimet, és az Úr így szólt: én sem ítéllek el, menj el és többé ne vétkezz? Mindez azt jelzi, nem a magam érdemeiben, jóságában, vallásos tetteiben kell bíznom, hanem egyedül az Úr Jézus áldozatában. És az tökéletes.

Jézus vére által megvásárolt, az Övé vagyok. Nem értéktelen pénzt adott értem, hanem a saját életét, és ez soha nem veszít értékéből, így a tartozás rendezve van, szabad vagyok. Azzal is jó szembesülni, hogy hiábavaló életet öröklünk, és ezt is örökítjük. Hiábavaló életet örökölnek tőlünk a gyermekeink. Mert nem a hit, hanem a bűn adódik tovább. Így nekünk is és az utódainknak is az Úr kegyelmére van szükségünk.

Az ige megmarad, az egyetlen maradandó ebben a világban az Úr szava. És ez a szó ma is erőtől duzzad, energia van benne, ami képes újjászülni. Nincs ma sem más, csak az ige, ami képes az ember szívét újjáformálni. Az újjászületés megváltozott életet jelent. A hívő ember már nem a világhoz, korábbi vágyaihoz és kívánságaihoz igazodik, hanem az Úrhoz. Az igazodási pont már nem a barátok, a környezet szokásai, hanem az ige. Most már igyekszem Jézusra figyelni, Ő a tájékozódási pont, azt figyelem, hogyan élt Ő. Mit mond most a számomra, mit akar, hogy cselekedjek? Most már a léc magasan van: szentek legyetek. Mi se tegyük lejjebb, ne is bújjunk át alatta, hanem tartsuk szem előtt, hogy az Úr is szent.

Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

Isten áldásával.