Isteni természet részei

S

zinte hullámvasúton ülnek Izráel fiai, nem erősödtek meg a hitben, nem éltek az Úr szava szerint, így azután hol fent vannak, hol lent (Bír 10,1-18). Föl akkor kerülnek, amikor egy bíra által átélik Isten szabadítását. Ennek a tapasztalatából és erejéből egy darabig elvannak, de nagyon hamar ismét mélyre zuhannak. Mi ennek az oka? Abban keresendő, hogy a szabadítást ugyan megtapasztalják egy-egy idegen nép szorongatásából, de nem számolják fel bálványaikat. Nem szakítanak gyökeresen a bálványkultusszal, mert az ellenségtől való szabadulásra, a békére ugyan vágytak, de nem adták szívüket Istennek.

Tehát a problémát az okozta, hogy belülről, a szívükben semmit sem változtak. Az életminőség javult, amikor letört az iga, és szabadok lettek. Kijöhettek a barlangokból, nem kellett félteni a termést, biztonságban volt a család, az élet. És ennyivel meg is elégedtek, így azután ennél többre nem vágytak, belülről nem változtak. Nem jutottak bűnbánatra, nem látták meg bűneiket, mint ahogy bizony, ma sem igazán látjuk. Valahogy nincs igazán nagy változás a mi életünkben sem. Nincs, mert csak az életszínvonal-változásra figyelünk. A külső körülmények alakítása lefoglal bennünket, és nem figyelünk a szívünkre, és nem ápoljuk az Istennel való kapcsolatot.

Istent kihagytuk, úgy véltük, Nélküle is boldogulunk, és még akkor sem látjuk a valós helyzetet, amikor egyre rosszabb lesz az életünk. Nem szembesülünk vétkeinkkel, hanem megyünk tovább a világ útján. Nagyon modern világ vette őket körül, a bálványok, modern istenek nagy választékával szembesültek, és ők nyitottak voltak. Nem akartak elmaradni a környezettől. Ma is ilyen széles paletta áll előttünk, a világ kínálja bálványait, sok mindennel magához láncolja a szívünket, mi pedig örülünk, nem térünk el, nem maradunk el a világtól. Pedig Urunk pont azt akarja, hogy legyen különbség népe és a világ élete között. Isten gyermekeinek nem kell a világhoz igazodni, van zsinórmértékünk: az Isten igéje. Azonban, ha nem használjuk, nincs mihez mérni, vagy hamis mércét alkalmazunk. Mérce nélkül tévútra kerülünk, a bálványok is megfelelnek, a minőség, az élet alatti életforma is kielégítő. Amikor letérünk az Úr útjáról, a gonosz él a lehetőséggel, és átveszi az irányítást felettünk. Nem akartak Istennek szolgálni hálás szívvel és örömmel, hát szolgálták az ammóniakat. De ez a szolgálat már nem szívből fakadt, nem örömteli volt, hanem kényszer idézte elő. Muszáj volt szolgálni őket, nem volt más választásuk, mert uralmuk alá kerültek. Aki nem szolgál az Úr Jézusnak, mert azt terhesnek érzi, rabszolgájává válik a világnak, és majd különféle szenvedélyeknek fog hódolni.

Tehetetlen állapotukban jut ismét eszükbe Isten. Mindig a mélységben éljük át, hogy nem segít rajtunk senki, csak Ő. Most kiáltanak, rádöbbennek, hogy vétkeztek, mert elhagyták az Urat. Mindig úgy gondoljuk, a mi dolgunk, hogyan élünk, de ha baj van, Isten pattanjon, azonnal könyörüljön rajtunk és mentsen meg. Ha jön a rabság vagy egy betegség, azt várjuk, Isten gyorsan cselekedjen. Most azonban nem cselekszik azonnal, rádöbbenti őket: hányszor megtapasztalták már szabadítását, mégsem tértek meg, mégsem élnek Isten akarata szerint. Kiáltsatok a magatok választotta istenekhez, kérjétek azok segítségét. Ők azonban már tudják, hiába fordulnak a bálványokhoz, azok képtelenek segíteni.

Mennyire tudnak könyörögni, most az egyszer szabadíts meg, milyen kétségbeesetten tudunk kiáltani, mert világos, hogy Isten segítsége nélkül nem boldogulunk. Hamarabb is Hozzá fordulhatnánk, de amíg nincs baj, megyünk a világ nyomában. Jó látni, hogy Isten megkönyörül hűtlen népén, de ehhez a bálványok eltávolítására is szükség volt. Isten megkönyörül, de ennek a feltétele, hogy végre szabaduljunk meg a bálványainktól, és egyedül Őbelé vessük bizalmunkat.

Újabb levelünk érkezett az Úr Jézustól, ennek a kézbesítője is Péter apostol (2Pét 1,1-11). Ő, aki megtapasztalta, hogy Jézus Krisztus által kinyílik a kegyelem ajtaja a pogányok előtt is. Mindenki ugyanazt a drága hitet kapja. Zsidók és görögök egyformán kegyelemből kapnak örök életet. Mindegy, hol élünk, milyen a bőrünk színe, Isten országa a Jézus Krisztusba vetett hit által tárul fel előttünk. Egyedül Jézus neve által van szabadulásunk a bűn hatalmából. Isten kegyelme az Úr Jézus által érkezik meg hozzánk. Nincs más, csak egyedül Jézus, Őt nem lehet kikerülni, mert ha így teszünk, nem érkezünk meg Istenhez.

Az első és legfontosabb az Úr Jézus megismerése. Minél jobban megismerjük Jézust, annál jobban feltárul előttünk Isten világa. Minden áldás Őbenne érkezett el hozzánk. Aki jól akar élni, és vágyakozik az örök életre, Őt keresse, mert Ő az élet. A Jézusba vetett hit által tapasztaljuk meg bűneink bocsánatát, és kezdünk el egy új életet.

Azonban az új életben növekedni kell, nem elég újjászületni, hanem az igével való táplálkozás által növekednünk kell. Az élet növekedik, a gyermek, miután megszületik, növekedésnek indul. A család biztosítja számára a növekedés feltételeit. Így Isten is biztosítja a növekedés feltételeit, mindennel megajándékozott a Szentlélek által, ami az új, a krisztusi élethez szükséges. 

Jézus ismerete által tapasztaljuk meg hitünk növekedését, de ez nem külsőségekben, hanem minőségben nyilvánul meg. Isteni természet részeseivé válunk. Ez a csodálatos, új természetet kapunk Urunktól. És erre nagyon szükségünk van, mert az örökölt természetünk bűnös természet. Az Úr Jézustól azonban új természetet kapunk, és ebben kell növekedni. Ez a természet belső változásokat hoz. Most már az Úr akaratához igyekszünk igazodni, az ige lesz a táplálék és a vezérfonal is. A belső növekedés azt jelenti, hogy mindenben az Urat kérdezem, igéjét hívom segítségül. Az isteni természetet már nem a világ kívánsága vezérli, hanem az Úr szava után vágyakozik, most már az igére fogunk éhezni és szomjazni.

Az új természetnek vannak megnyilvánulásai, ennek alapja a szeretet, és erre épülnek a további jellemzők. Most már megjelenik a Lélek gyümölcse, ezt fogja teremni az életünk. Mindezeket nekünk is fejleszteni kell. Hogyan? Krisztusra figyelve és Neki engedelmeskedve. Mert mindezek nem belőlünk, hanem az Úrból fakadnak. A gyümölcsök csak akkor jelennek meg az életünkben, ha megmaradunk szőlővesszőként a tőkén. A szőlőtőke pedig a mi Urunk, Jézus Krisztus.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.