A
|
z Úr Izráel
kezébe adta Kánaán királyát, Debóra és Bárák ezt nagyon jól tudja, ezért nem
magukat dicsérik, hanem az Úrnak énekelnek (Bír 5,1-31). A győzelmet Isten
ajándékozta nekik, nem maguknak tulajdonítják, és így hálával van tele a
szívük. Lássuk meg mi is, hogy győzelmeink mögött az Úr kegyelme áll, Ő könyörül meg
rajtunk és visz előre ott is, ahol úgy láttuk, esélytelenek vagyunk. A hívő
ember esélye a kegyelem, ez az egyetlen esély, csak az Úr segíthet rajtunk.
Amikor pedig átéljük, megtapasztaljuk a segítséget, adjunk hálát. Aki Jézussal
találkozik, bűnbocsánatot nyer, vagy gyógyulást, szabadítást kap, az mindig
hálás. A hála kifejezésre juttatja: nem az én művem, és nem is az én érdemem.
Debóra hálás és hálára buzdít, azért is, mert meglátták Izráel vezetői a
bajt, és készek voltak önként harcra kelni, az Úr nevében. Itt is előjött, hogy
önként kelt harcra a nép, Isten nem kényszerít, kijelenti magát, ígéretet ad - előtted megyek -, de nekem kell ezt az ígéretet megragadni, nekem kell elindulni.
Az Úr szól: kövess engem, de elindulok-e? Ő soha nem alkalmaz erőszakot, elmondja,
mit kínál, feltárja előttünk országát, de én döntöm el, hogy megmozdulok és
elindulok-e az Úr nyomában.
Debóra nem szégyell az Úrnak énekelni, meri vállalni Istent. Hányszor nem
merjük mások előtt vállalni az Úr nevét. Mindenkinek hálásak vagyunk, csak épp
az Urat hagyjuk ki. Debóra azért tapasztalta meg az Úr segítségét, mert fölismerte, mi a probléma, rájött, mi hiányzik. Nem az Úr ösvényén járt a nép korábban. Egy-egy győzelem után újra elfordultak Istentől, nem figyeltek szavára, nem
volt, aki Isten Lelke által vezette volna őket. Debóra az Úrhoz fordult, majd Isten Lelke által bátran a nép élére állt.
Vegyük észre mi is, hogy az Úr jelenléte hiányzik az életünkből. A Vele való élő
kapcsolat maradt ki. A vereségek, kudarcok mögött gyakran ez húzódik meg,
Istent kihagytuk, sőt, sokszor mi is úgy vagyunk, mint Izráel, új isteneket
választunk. Nem bűnbánatot tartunk, nem
magunkba nézve keressük, mi az oka nyomorúságainknak, hanem a környezetre
figyelünk. Általában ez azt eredményezi, hogy átvesszük a világ bálványait és szokásait.
De az új istenek nem segítenek, inkább még jobban tönkretesznek. Nem új
istenekre, hanem megtérésre van szükség. Végre őszinte bűnbánattal kiáltsunk
Hozzá. A szívből jövő kiáltást meghallja az Úr.
Nem mindenki indult a harcba. Voltak, akik fontolgatták: megéri, nem éri meg?
Egyéni érdekeiket és kényelmüket tartották szem előtt. Nem akartak az országért
harcolni, nem akarták Isten hatalmát megtapasztalni. A mai élet is kényelmessé tesz, inkább
hallgatjuk a pásztorfurulyát, vagyis őrizzük megszerzett kényelmünket és
jólétünket. Hányan azt nézik megéri-e az Úr népéhez tartozni. Vannak, akik ma is
időznek, megvárják, amíg más elvégzi a nehezét, és ők majd akkor jönnek, ha nem
jár áldozattal az Istenhez való tartozás.
Azt is látjuk, hogy bárkit fel tud használni az Úr országa munkájában. Jáél,
ez az egyszerű asszony, csak az Úrra figyelt, és bátran megtette, amit meg
kellett tennie. A magunk helyén járjunk nyitott szemmel, és mindig Isten
országát keressük elsőként, az országért éljünk, és akkor mindig tudni fogjuk, mit kér az Úr.
Akik az Urat szeretik, tündökölnek, mint a felkelő nap. Egyre ragyogóbbá
válik a hitük és az életük. Ez a ragyogás mindig Istenből árad és Róla beszél. A
kérdés mindig az, hogy szeretem-e az Urat? Szeretni Őt önmagáért, ez a lényeg.
Debóra és Bárák szívéből a szeretet hálaéneke fakad fel. Ismerik Istent, és ezért szeretik, tudják, hogy Rá
lehet számítani. Amikor pedig megtapasztalják hatalmát, átélik szabadítását,
még jobban szeretik.
Péter rámutat, hogy Isten országában rend van, így az Ő polgárai is rendben
élnek, és a rendet sugározzák magukból (1Pét 2,13-17). Ez azt jelenti, hogy a
társadalomban is rendezett életet élnek. A tanítványok tudják, hogy ebben a földi
világban képviseljük az Úr Jézust, az Ő országát és ennek az országnak a
rendjét. Így azért munkálkodnak, hogy rend legyen ott, ahol élnek.
A tanítványok engedelmesek, vagyis országuk rendjébe beleilleszkednek.
Isten gyermekei nem felforgatók, az evangélium változtatja meg az embereket és
általuk a társadalmat is. Azonban ez a változás nem erőszakos, a szívek
újjáformálása által megy végbe. A hívő ember engedelmessége mindig az ige
tükrében megy végbe, amikor olyat várnak el tőlük, ami az igével, az Úr
akaratával ellentétes, akkor Istennek engednek. Jó példa erre, amikor Pétert és
Jánost hallgatásra akarták kötelezni, amikor azt kérték, hogy ne beszéljenek az Úr Jézusról,
akkor ennek nem engedtek. Így szóltak: „Istennek kell inkább
engedelmeskednünk, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). Tehát mindig Istennek
kell engedni, akkor is, ha ez következményekkel jár. A tanítványok bátran és
örömmel vállalták az Úrért való szenvedést is.
Isten gyermekei szabadok a jó cselekvésére, akkor is, ha a környezet mást
tart jónak. A szabadság azt jelenti, hogy képes vagyok az ige szerint élni, szabad Isten szavát komolyan venni. Szabad bűnnek mondanom azt,
amit Ő bűnnek mond, és amire azt mondja, jó, azt képes
leszek én is jónak nevezni. Az Úr
szabaddá tesz arra is, hogy képesek legyünk a rosszra, a világ csábítására
nemet mondani. Amíg a bűn útján járunk, gyakran képtelenek vagyunk nemet
mondani. Olyan erős a bűn, hogy amit mond, azt tenni kell. Krisztus azonban
szabadsággal ajándékoz meg, tudok nemet mondani. Képessé válok kimondani: nekem
erre nincs szükségem.
Arra kell vigyázni, nehogy csapdába ejtsen a gonosz, és azt súgja a
szívünkbe, ha meg vagyunk váltva, akkor mindegy, hogyan élünk, akkor a bűnt is cselekedhetjük.
Péter rámutat, hogy nem így van. Nem élhetünk akárhogy, a tanítvány életének az Úr
Jézus Lényét, életét kell tükröznie. A mi életünk által Jézust kellene
meglátnia a világnak.
Áldjad, én lelkem, a dicsőség
1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal
együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét
áldják!
2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon
hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád:
Áldását mindenben érzed.
3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon,
tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva
védett.
4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég
harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle
mit várhat.
5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem,
és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad
örökké! Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése