Szavak nélkül is

A

z Úr cselekszik, elhívja Gedeont, és alkalmassá teszi a szolgálatra (Bír 6,33-40). Gedeon pedig átéli a személyes találkozást az Úrral. Eddig csak a régi történeteket hallotta, de nem igazán hitt nekik, mert a jelenlegi helyzetből indult ki. Ő is Istent okolta, Ő tehet róla, amiért a bujdokolni és nyomorogni kell. Ám az Úr most megjelent számára, meghallotta az elhívást, és az áldozat elfogadása után békesség költözik a szívébe. Az Úrtól van a békesség, mégpedig a Vele való életrendezés által. Látom bűneimet, de átélem az Úr kegyelmét, és békesség árad a szívembe. Ez a békesség növekszik, amikor engedelmes vagyok, amikor azt teszem, amit az Úr mond. Az oltárépítés azt jelezte, Gedeon igent mond az Úrnak, és ennek nyomán békessége van. Most már biztosan tudja, hogy igaz az ige, valóság mindaz, amit hallott: Isten él.

Az Úr valóságának személyes megtapasztalása erőt ad, Gedeon megbízatást kap, a Baal oltárát le kell rombolni - itt kezdődik az új. A régit, a hamis isteneket el kell távolítani, nem mehet azonnal sereget gyűjteni, előbb a hitét kell megvallani, azt, hogy megismerte Izráel élő Istenét. Most tudja meg, mi a probléma, rádöbbenti az Úr, hogy mindennek a hűtlenség az oka, és előbb Hozzá kell visszatérni. Ennek a visszatérésnek megvan a külső formája, és ez a bálványtól való elszakadás. Isten mindig a szívünket kéri, a szív átadása pedig engedelmességet hoz magával.

Így kezdődik ez a mi életünkben is, előbb a saját szívemben, a saját életteremben kell rendezni a dolgokat, onnan kell eltávolítani a bálványt. Addig nem lehet továbblépni, amíg én nem szabadulok meg a bálványaimtól. Gedeonnak is otthon kell elkezdeni, otthon kell előbb bizonyságot tennie. Meg kell vallania, hogy ki az Ő Istene, ki az, aki elhívta.

A bizonyságtétel, hitünk megvallása veszélyes is lehet. Gedeont azonnal támadják. Milyen érdekes, amikor a Baalhoz fordult el, se a családja, sem senki nem nehezményezte, de amikor visszatér Istenhez, szóvá teszik. Hányszor így van ez ma is. Amikor az Urat komolyan vesszük, engedelmeskedünk Neki, támadás ér. Miért? Mert a gonosz képtelen elviselni, hogy elveszít egy embert. Másrészt a bálványimádás mindig üzlet, féltik az üzletet, a jó megélhetést, ezért inkább Gedeontól akarnak megszabadulni. Inkább elviselik Midjánt. De az is megtörténik, hogy a szabadulás kell, de Isten nem. Pedig Isten a Szabadító, Nélküle nem jutunk előbbre. Ő nem csupán meg akar szabadítani az ellenségtől, hanem azt akarja, hogy Övé legyen az életünk, Neki éljünk.

Gedeonnak van félelem a szívében, nem könnyű megtenni, amit az Úr kér, de mégis megteszi. És az Úr megoltalmazza őt. Ezt követően a sereg összegyűjtésére kerül sor. De mielőtt megfújná a kürtöt, az Úr felruházza Lelkével. Isten Lelke tölti be, veszi birtokba Gedeont, Általa válik képessé előállni és megfújni a kürtöt. Tehát nem a maga szakállára cselekszik, hanem Isten Lelke vezeti. Tulajdonképpen a Lélek a parancsnok, és Gedeon Neki enged. Hasonló ez, mint ami pünkösdkor történt, a Lélek betölti, és ő Általa erőt kap, és kész és képes vállalni a rábízott feladatot. Isten Lelke tesz alkalmassá a szolgálatra.

Amikor felsorakoznak az ellenséggel szemben, Gedeon jelet kér, és ez sokszor arra indítja az Úr tanítványait, hogy kövessék Gedeon példáját, és kérjenek jelet egy-egy nehéz döntés idején. Kiteszem a „gyapjút”, és megtudom, mi az Úr akarata. Azonban az összefüggésekből láthatjuk, hogy ez nem helyes, hiszen Gedeon már tudja, mi Isten akarata, egyáltalán nincs erre szüksége. Inkább nem akarja vállalni, tudja, mi bízatott rá, de talán megijedt a nagyszámú ellenségtől, és szívesen átruházná másra a sereg vezetését. Az Úr nem modern gyapjúkitételek által mutatja meg akaratát, hanem a Vele való élő kapcsolatban, a rendszeres igeolvasás által. Olvasom Isten igéjét, imádkozom és figyelek, és egyszer csak egy ige kigyullad előttem, mint a csipkebokor Mózes előtt, és világossá válik, mit akar Isten. És amikor ezt elfogadom, békesség támad a szívemben. A mély tengerek békességét élem át, körülöttem talán zúg a tenger, de bennem béke van, mert tudom, mi az Úr terve, és én ezt örömmel elfogadtam. Tehát mindig az igében keressük az Úr válaszait, akkor is, ha itt Gedeonnak megerősítésül mégis megadta, amit kért. Ám a jel soha nem ad igazi békességet, nem ad megnyugvást, mindig másik után vágyunk. Az igazi megnyugvás és béke az Úr ajándéka.

Az Úr nyomdokain való járás a házasságban is megvalósul (1Pét 3,1-7). Azt kéri az apostol, hogy otthon is éljük meg az új életet. Ahogy Gedeont hazaküldte az Úr, úgy a mai tanítvány elsőrendű szolgálati helye is az otthona. De itt sem elsősorban az azonnali szóbeli meggyőzés a feladat, hanem a megélt ige bizonyságtételén van a hangsúly. Éljük meg, amit hiszünk. Hitünk szavak általi megvallása fontos, de nem biztos, hogy azonnal hitelt adnak neki. A krisztusi életünket látva azonban egy idő után olvadhat a jég. Krisztust követve mássá lesz a saját életünk, és ez látszódni fog. A Szentlélek jelenléte meglátszódik, észrevehető.

Hogyan veszik észre a krisztusi életet? Felfigyelnek istenfélő és tiszta életünkre, meglátják a minőségi változást. Tehát ez a cél, hogy a megváltozott, a minőségileg jobbá lett életünket vegyék észre. Mert amíg nem látszik meg az életvitelünkön a hitünk, hiába beszélünk.

A feleségek magaviselete és öltözködése is megváltozott, azokhoz képest, akik nem lettek Jézus követői. Most már nem elsősorban a külsővel, hanem a belsővel akarták magukra felhívni a figyelmet. A szív elrejtett embere, tehát az új ember csendessége, szelídsége tette őket a férjük felé vonzóvá. Ma is fontos, hogy a belső értékekre tegyük a hangsúlyt, mert a test minden szépsége elmúlik, de e belső szépség megmarad. Pál így írja: „Ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra” (2Kor 4,16).

A Krisztus tanítványa másképp tekint a feleségére, meglátja benne az embert, az igazi értéket. Most már nemcsak a testét látja, hanem a belső embert, és úgy érték a számára. Amikor felismerjük egymásban Isten munkáját, meglátjuk az új embert, tisztelni fogjuk egymást, mert felismerjük, hogy az Úr számára a férfi és a nő is egyformán érték, mindkettőért meghalt az Úr Jézus a kereszten. Krisztusban találhatunk igazán egymásra, és már nem egymás ellen harcolunk, hanem együtt követjük Jézust. Az a kegyelem, amikor együtt követi a férj és a feleség az Úr Jézust. És ebben a követésben az imádkozás által erősödik a hitük s válnak eggyé, az Úr szolgálatában.

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.