Bizonyságtétel Jézusról

I

sten gyermekének lenni nagy kiváltság és nagy felelősség is (5Móz 28,49-69). Kiváltság, mert ez nem magától értetődő, nem beleszületünk ebbe az állapotba, hanem az Úr könyörülő irgalmából lehetünk azok. Mennyire elkóborolunk, a saját utainkat járjuk, de Ő utánunk jön, és visszavisz az atyai házba. Mindezt nem azért teszi, mert másoknál különbek vagyunk, hanem szeretetéből és kegyelméből. Izráel gyakran elfeledkezett erről, nem volt hála és viszontszeretet a szívében. Nem látták kegyelemnek az Úr népéhez való tartozást, büszkék lettek, és így elestek. Mi van  a szívemben? Látom-e méltatlanságom, és meg tudom-e köszönni az Úr Jézusnak mindazt, amit értem tett?

Nagy felelősséget is jelent az Úrhoz való tartozás, mert Őt kell képviselni. Arra hívott el minket, hogy az Ő népeként éljünk. Mint a lámpa, világítsunk, amelynek a fényét mindenki észreveszi a helyiségben. Pál apostol már ragyogó csillagokként ábrázolja a gyülekezet tagjait. Mindez akkor lesz valóság, ha az élet igéjére figyelnek (Fil 2,15-16). Az igéből kapjuk a fényt. Nincs saját fényünk, ízünk, kapjuk, de azért, hogy továbbadjuk, hogy mások élete is kifényesedjen, és új ízt kapjon.

Az igét élni kell, nem tantételt kapunk, hanem életre vezérlő kalauzt: Isten útmutatását, amit a Szentlélek munkássága által leszünk képesek megvalósítani. Izráel is megkapta az Úr szavát, ez egy csodálatos kalauz, amiben az élet minden kérdésére választ nyerhettek, azonban eltértek tőle. Nem az Úr szavával van a probléma, hanem mindig velünk. Azért nem éljük az igét, mert mindig a világra nézünk. A környezethez akarjuk szabni magunkat. Izráel is mindig a népekre figyelt. Királyt is azért akartak, mert olyanok akartak lenni, mint a többi nép.

Számunkra Isten egyetlen mintát adott, a Fiút. Azt kéri, Őt hallgassuk, az Ő nyomdokait kövessük. Jézus élete példa a számunkra, mindenkor és mindenben az Atya szavára figyelt, még a Gecsemáné-kertben is kimondja: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem, ahogy Te, Atyám. Ez fontos, ha valamit másképp gondolok, vagy a várható üldözés, a Vele való szenvedés elriasztana, esetleg a józan ész mást diktálna, akkor is tegyem, amit az Úr mond. 

Izráel életében is megvan a következménye az engedetlenségnek, a bálványokhoz való elfordulásnak. Előre szívükre helyezte az Úr, mi vár rájuk, ha hallgatnak Rá, és mivel kell szembenézni, ha nem engedelmeskednek Neki. Mennyi nyomorúságon, emberi mélységen kellett átmenniük, amikor hiába szólt az Úr. Mennyi próféta hirdette Isten akaratát, szólította fel őket bűnbánatra, de ők nem akarták meglátni bűneiket. Látom-e bűneimet, hallom-e az Úr üzenetét? És mindezt komolyan veszem-e? Mert nem elég hallani, hanem meg is kell azt hallani és cselekedni.

Egy rendkívüli eseményt lát az apostol, olyat, amire mind várunk, amit úgy szeretnénk: hogy ne legyen jelen a sátán a világban (Jel 20,1-6). Isten a gonosz jelenléte nélkül teremtette meg a földet, de mi beengedtük, megnyitottuk előtte a szívünket, és azóta teljesen uralma alá kerültünk. Itt látja János azt az időt, amikor megkötöztetik a sátán, azért, hogy ne tudja megtéveszteni az embereket. Sátán mindent megtesz, hogy megtévesszen, becsapjon, és így távol tartson Krisztustól. El akarja érni, hogy az emberek ne Jézusban lássák a megváltót. Ne az Úr kegyelmét keressék, hanem Őt kihagyva akarják megszerezni az örök életet. Azonban Jézust megkerülve nem jutunk életre, mert Ő az út.

 Még nincs megkötözve a gonosz, sőt nagyon aktív, minden értéket szét akar dobálni, egyre mélyebbre igyekszik a bűnbe taszítani az embert. Azonban jelen van az Úr, ne engedjük megtéveszteni magunkat, ne hallgassunk sziszegésére, hanem figyeljünk Jézusra.

Nem a sátán az Úr, hanem Isten; amikor eljön az idő, nem tehet semmit, képtelen megakadályozni, hogy megkötözzék, bezárják. Nem oda megy, ahová akar, és nem azt teszi, amit akar. Hiába próbálja mindenhatóként feltüntetni magát, korlátolt a hatalma, mert Jézus győzedelmeskedett felette. Ne engedjünk ma se neki, ne hallgassunk rá, hanem erősítsük szívünket Isten igéjével. Ebből merítsünk erőt, mert azt látjuk, hogy az ige beteljesedik. Ha ma még minden nem is jutott el a teljességre, de eljön az idő, amikor megvalósul. A Jelenések könyve Isten üdvakaratának a megvalósulásáról beszél.

János lát hűségeseket, olyanokat, akik az életüket is készek voltak az Úr Jézusért odaadni. Róla tettek bizonyságot még akkor is, amikor tudták, ezért halál jár. Vajon ezek között leszek-e, a hűségesek közt? Kész vagyok-e mindig bizonyságot tenni Megváltómról? Bizonyára megvalljuk gyakran, kicsoda Ő a számunkra, de bizonyságot tesz-e Róla az életünk? Amikor látnak minket, Krisztussal találkoznak-e? Hiszen maga az Úr arról beszélt, hogy aki az övéit hallja, az Őt hallja. De valóban így van? Beszédünket hallva átélik az emberek az Úr Jézus jelenlétét? De beszélni könnyű, ma nagyon gyorsan el lehet sajátítani a kegyes nyelvjárást, de élem is, amit hiszek? Meglátszik, hogy a hitem az életforma? Merem vállalni az ige útmutatását házassági, gyermeknevelési, munkahelyválasztási, gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekben is? Jézus lénye árad belőlem? Komolyan veszem az ellenségért való imádkozást, kész vagyok a másik orcám is odatartani, és elmenni a második mérföldre is? Jézus követésének a megélt ige a lényege.

Ezek a mártírok vállalják Isten igéjét. Azért lettek mártírok, mert nem tagadták meg a Bibliát, vállalták, ragaszkodtak hozzá, amikor a világ veszélyes könyvnek ítélte, és mindent megtett ellene. Isten drága ajándéka a Szentírás, az egyedüli megbízható lámpás a földi élet útján. Minden megváltozik, de az ige nem, minden elmúlik, csak Isten szava nem.

Azt is jó látni, hogy a fenevad tombolása idején is meg lehet állni a hitben. Lesznek hűségesek, kitartóak, bátrak. Jó ezt tudni, mert megerősít, hogy nem vagyunk egyedül, mindig van maradék. A hűségesek, a mártírok az első feltámadás részesei, nekik nem árt a második halál. Ezért lényeges, hogy legyen két születésnapunk. Az egyik, amikor beleszületünk ebbe a világba, a másik, amikor Isten országába születünk, immár nem test és vér, hanem a Szentlélek által. Van-e két születésnapom? Ha igen, akkor csak egyszer halok meg, amikor test sírba szál, de lényem Krisztusban és Krisztussal örökké él. Mert Ő a feltámadás és az élet, és az élet diadalmaskodik a halál felett.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.