Elég volt

M

idjánt az Úr adta Gedeon kezébe, világossá vált, hogy a győzelem Isten munkája, hiszen háromszáz embernek esélye sem lett volna az ellenséggel szemben (Bír 8,1-35). Azonban Isten megkönyörült, és megfutamította Midjánt. Így kellett Izráelnek felismernie, hogy Isten nem hagyta őket magukra, és Ő ma is ugyanaz, mint volt atyáik korában. Mindenkinek látnia kell, hogy az Úr aratott győzelmet, ez nem a törzsek összefogásán, hanem Isten kegyelmén múlott. Ha magában az ütközetben nem is volt szerepe Izráel népének, de az ellenség üldözésében megvolt a feladatuk. Mindenki megkapta a maga feladatát.

 Efraim törzse azonban megsértődött. Ők a csatában akartak részt venni, az üldözéshez már nem volt kedvük. Ha a csatába nem vonta be őket Gedeon, akkor most se számítson rájuk. Mennyire nem értik, hogy itt nem Gedeonon van a hangsúly, hanem Isten akaratán. Ő csökkentette le a létszámot, Gedeon még több katonát is szívesen látott volna, de Istennek nem volt rájuk szüksége. 

Meg kell látni, hol a helyünk, mi az a feladat, ahol szükség van rám. Az efraimiak maguk akarták megválasztani szolgálati helyüket, azonban meg kell tanulniuk, hogy az Úr jelöli ki övéinek a helyét. A ránk bízott feladat lehet, hogy elsőre nem annyira tetszik, nem erre vágytunk. Márknak is meg kellett tanulnia elfogadni, hogy ott legyen, ahová Isten állítja. Az egyszerű vagy  nem szimpatikus munkákat is el kell végezni. A tanítványoknak sem volt magával ragadó a lábmosás, nem is fogtak hozzá, eszükbe sem jutott, hogy nekik kellene a rabszolga feladatát elvégezni. Azonban Isten országban nincs válogatás, nem mondhatom, hogy ez méltóságon aluli, ez nekem nem tetszik. Alázatos szívvel elfogadhatom, sőt, legyen hála a szívemben, és ne duzzogjak, mint az idősebb fiú. Miért? Mert kegyelem az, ha Isten országának munkása lehetek, és aki a kevesen hű, azt sokra bízzák ezután. De előbb a kevesen kell hűnek lennem. Köszönöm, Uram, hogy szolgálhatlak.

Gedeon megtapasztalja a hálátlanságot, a gúnyt is. Úgy gondolta, támogatókra talál Szukkótban és Penuelben, de nem így történt. Hányszor csalódunk emberekben, mindez azért, hogy továbbra is az Úrra támaszkodjunk. Isten így is formálja őt, megóvja a dicsérettől, mert olyan könnyen hajlik a szívünk az elismerésre.

Gedeon tettét, amit a két város vezetőin végbevitt, az Ószövetségen keresztül figyeljük. Nem személyes bosszú ez, hanem az Úrtól elhívott vezető felelősségre vonása. Nem teljesítették a kötelességüket, a vezető parancsát. Nem Gedeont kellett megsegíteni, hanem a nép érdekében kellett volna Gedeon seregéről gondoskodni.

Gedeon elutasítja az uralkodás lehetőségét - a hatalomnak ellenállt, ám az arany csillogásának és a bálványimádásnak már nem. Nem csak győzelem van, hanem kísértés is. Nemcsak a csatában kell figyelni az Úrra, hanem a békeidőben is. Nem könnyű a világ, a pénz kísértésének ellenállni, mert az ördög tudja, mivel lehet letéríteni az Úr útjáról. Azt is figyeljük meg, mennyire ott van a kísértő, ismeri az alkalmas pillanatot. Mondjunk nemet neki, kérjük az Urat, hogy tisztítsa meg a szívünket, és végezze el, hogy ne a földön akarjunk kincset gyűjteni, hanem a menyben.

Péter megvilágosítja előttünk Urunk szenvedésének célját: azért szenvedett, hogy minket Istenhez vezessen (1Pét 3,18-4,12). Ez fontos, mert jelzi, hogy messze távol vagyunk Isten országától. Annyira eltévedtünk, hogy magunkban nem találunk haza. Vezetőre és segítségre van szükségünk. Azért jött el az Úr Jézus, hogy ezt a vezetést megadja a számunkra. Az útjelző pedig a kereszt. Az egész világ fölé tornyosulva mutatja az utat, szinte hívogat: erre gyertek. Így világos a számunkra, hogy a keresztet nem lehet kihagyni, nem, mert nélküle nincs kegyelem, nincs élet. A kereszt világítótornya ma is jelzi az irányt, ne menjünk el mellette közömbösen, hanem fogadjuk meg tanácsát. Álljunk meg és boruljunk le a töviskoszorús fő előtt. Mert Általa nyílik meg a kapu az életre.

Az új élet már nem a test vágyainak tesz eleget, már nem vagyunk rabok, és nem muszáj engedni nekik. Krisztusban lehet nemet mondani az emberi vágyakra, sőt, Krisztus nemet is mond rá. Új élettel ajándékoz meg, ami már nem a régire vágyik, már nem vonz a régi élet, a bűn, hanem taszít.

Az új élet gyökeres változás, szakítás a régi életmóddal, a bűnnel. Ott indul meg az új élet, ott őszinte a megtérés, ahol kimondjuk a régi életre: elég. Elég a bűnből, a szenvedélyekből, és egy teljesen új életet kívánok élni. Aki nem tudja, vagy nem akarja a bűnre, a világ szerinti életre kimondani, hogy elég volt, ott nem kezdődik új élet. Elég volt-e már számodra a bűnből, megcsömörlöttél-e már? Ki tudod-e mondani: elég? Uram, szabadíts meg, olyan akarok lenni, mint Te.
A következő felismerés: ez az új élet tőlem nem telik, én nem tudok elszakadni a régi élettől, de ha vágyom az újra, Jézus megkönyörül, megszabadít, és akiket Ő megszabadít, azok valóban szabadok lesznek. Mindez azt jelzi, hogy az egyháznak új életgyakorlatot, új szokásokat kell felmutatni. Nem lehet az egyház útja a tivornya, a dőzsölés, a részegség. A gyülekezet alkalmain ezeknek nincs helyük. Ha szerepet kapnak, ha azt kínáljuk az embereknek, amit a világ, Krisztus hiányzik, nem ismertük meg Őt igazán. Ezek nem is segítenek, ami ma az emberen segíthet, az a megtérés, az ige komolyan vétele. Isten igéje az, ami ma is át tudja alakítani az életünket. Az egyház feladata az evangélium hirdetése. Pál apostol is a jó hírt vitte, az igét kínálta fel zsidónak és pogánynak egyaránt.

Az apostol felhívja a figyelmet: úgy éljünk, hogy mindennek vége közel van. Az Úr meg fog jelenni, és bölcs, józan életben akar találni. Azzal a kegyelmi ajándékkal szolgáljunk, amivel megajándékozott. Mindig az Úr nevének dicsőítése legyen a cél.

Siess, keresztyén, lelki jót hallani

1. Siess, keresztyén, lelki jót hallani, Régi törvényből harcolni tanulni, Az igaz hit mellett mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.

2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez most az új törvénybe', Mi eleinkbe'.

3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nem csak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!

4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő akar, föld kerekségében: Emeli égben.

5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid, úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.

6. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent nagy hálaadásban, Énekmondásban.

Isten áldásával.