A fehér lovas

I

sten népének élete az Úrnak való engedelmességből fakad (5Móz 28,28-48). Az ige szerinti életvezetés áldást hoz a számukra, de ha nem tartják meg, ha nem Hozzá fordulnak tanácsért, sok nyomorúságot fognak átélni. Az engedetlenségnek is megvannak a maga eredményei. Mindaz, amit a mai versekben olvasunk, az Úrtól elszakadt ember útját ábrázolja. Arról beszél, amikor nem vesszük komolyan az igét, mert úgy gondoljuk, mi jól tudjuk, mi a helyes. Ma különösen megkísérti az embert a mindent tudás gondolata, azt képzeljük, mindenhez értünk, nincs szükségünk Isten segítségére. Péter apostol is azt képzelte, ő nagyon ért a halászathoz, Jézus azonban csak ács, ezért tanácsait nem veszi komolyan. Hányszor vannak ilyen gondolatok a szívünkben, az Úr nem ért Hozzá, Neki más szakmája volt, nincs diplomája, nem gyakorolta a mi mesterségünket, más korban élt, hogyan is értené a mai ember problémáját. Az ige azonban arról tesz bizonyságot, hogy tanultságunk ellenére mi nem értünk saját problémáinkhoz, az Úr azonban ismeri övéit, ismeri az életet, így tanácsai helytállók. Az igét életével pecsételte meg, ezért érdemes komolyan venni. Jézus nemcsak a földi, hanem az örök élet útján is az egyetlen megbízható Kalauz.

Amikor Istent kihagyjuk az életünkből, gyakran kerülünk szembe hasonló élethelyzetekkel. Hányan élik át, hogy minden energiájukat házépítésbe fektették, nem tartottak szünetet még az Úr napján sem. Nem  járultak Isten elé hálát adni és segítséget kérni, és mire felépült a ház, tönkrement a házasság, beteg lett az egyik fél. Hányan orvosi kezelésre szorulnak saját útjaik következményeképpen. Azonban jó, hogy az Urat szabad keresnünk, ilyen előzmények után is. Sőt, Ő maga hívogat, hogy vigyük Hozzá összetört életünket, mert Ő ki tud emelni a mélységből, meg tud gyógyítani, meg tud szabadítani. A bűnbánó szívvel Hozzá térőket visszafogadja az atyai házba. Eltörli Jézus vére által bűneinket, mint a felleget.

Izráel gyakran elcsábult a bálványoktól, a pogány kultuszoktól, és megtapasztalta ennek következtében a kőből és fából készült szobroknak való szolgálatot. A bálványok rabságba ejtenek, és nem könnyű tőlük megszabadulni. De az Úr Jézus a Szabadító. Hívjuk Őt segítségül a nyomorúság idején, és Ő megszabadít, hogy mi dicsőíthessük Őt.

János látja a megnyílt eget, rajta keresztül egy fehér lovat és annak lovasát (Jel 19,11-21). A fehér a tiszta és győztes életet szimbolizálja, győz a Krisztus, és ha int, rab lesz sok ellensége mind. Ez megy most végbe, győz a Krisztus végérvényesen. A végső győzelem az Úré, és nem a gonoszé.

A lovon ülő igazságosan ítél és harcol, jó ezt látni. Úgy ítél, hogy előtte mindenki számára felkínálja drága kegyelmét. A fenevad és a prófétája is kapott lehetőséget, de ők ezzel nem éltek. Nem kegyelmet akartak, hanem Isten trónját. Nem megkegyelmezett bűnösként akartak élni, hanem ők akarták Isten hatalmát. Uralkodni akarnak az ember fölött, rabláncra fűzni, igába dönteni. A gonosz ezt ma nagy erővel végzi, sok embert tesz rabbá. Ám ma még az Úr kínálja kegyelmét, szabadító hatalmát. Jó látni, hogy vannak, akik átlátnak a gonoszon és szabadításra vágyódnak.

Az Úr igazságosan harcol; vajon az Ő népe hogyan harcolja meg a hit szép és nemes harcát? Látszódik rajtunk harc közben, hogy Kihez tartozunk? Krisztusi módon folytatjuk a gonosz elleni csatát, vagy elfogadjuk Saul fegyverzetét? Dávid felismerte, hogy azokban nem tud harcolni. Tegyük le a világ fegyvereit, és vegyük kézbe az Úrtól kapott eszközöket, az imát, az igét, az igének az ismeretét.

Ismét azt látjuk, hogy a fenevad nem változik, nem keresi Istent, hanem táborba száll Ellene. Le akarja győzni. Tudja, hogy nem győzhet, mert az Úr a kereszten döntő csapást mér rá. Ő azonban mégis szembefordul a Krisztussal. Miért? Mert embergyilkos, pusztító ő kezdetektől fogva. Úgy dönt, hogy pusztuljon vele más is. Halálával halálba dönt sokakat. Vigyázzunk, ne tévedjünk meg a fenevad kínálatától, mert aki őt támogatja, vele együtt veszik el. Az ige elmondja, hogyan alakul a teremtett világ sorsa. A gonosz kitakaríttatik, a tűz tavába vetik, a többiek pedig az ige ítélete alatt lesznek. Isten szava fogja megítélni az embereket, az a szó, amit hallottak, de elutasítottak. Isten igéje ma még gyógyító szike, de majd éles karddá változik. Az Úr igéje ma még begyógyítja szívünk sebeit, újjáformál és követésre hív.

Ma még beállhatunk az Úr táborába, még választhatjuk Őt, nem szükségszerű Ellene vonulni, amikor mehetünk Vele is. Mint jó Pásztor akar ma előttünk járni, és vezetni az élet útján. Ő mindig jó irányba halad, figyeljünk a hangjára, és kövessük. Ha tanítványai vagyunk, ismerjük a hangját, és nem fogunk eltévedni. Az Úr juhai, mivel ismerik a Pásztort, a bérest nem követik, szavára mozdulatlanok maradnak. Mi is így figyeljünk ma az Úr szavára, idegenre ne hallgassunk, mert a Pásztor életét adta juhaiért. Jézus mentette még halálával is az embert, a gonosz a maga halálával seregét is pusztulásba dönti.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.