Immánuel: Számot adni a reménységről

jelek megerősítették Gedeont, világossá vált előtte, hogy Isten akarata a Midjánnal való harc, és ezt nem egyedül, hanem Vele vívják meg (Bír 7,1-25). A lényeg: az Úrral. Számunkra Isten az igén keresztül ad megerősítést, általa szól, mondja el, mi a terve velünk. Amikor nem vagyunk biztosak valamiben, keressük az igében a választ. Figyeljünk fölfelé, és az Úr megmutatja akaratát.

A kürt szavára harminckétezer ember állt be a seregbe. Gedeon még ezt is kevésnek tartotta, ám Isten szemével nézve ez nagyon sok. Miért? Mert az Úr nem emberi erő által adja a szabadítást, hanem Ő maga szabadítja meg a népet, és ennek mindenki előtt világossá kell válni. A jelenlévő seregnek és Gedeonnak is fel kell ismerni, hogy nem ők győztek, emberileg lehetetlen megverniük Midjánt. A kialakult hadi helyzet is arról beszél, hogy Isten ajándékozta nekik a győzelmet. Fontos ez, mert olyan könnyen a saját képességünknek, erőnknek, tudásunknak tulajdonítjuk a győzelmet. Ha mi képesek lennénk megváltoztatni az életünket, megoldani a problémát, miért nem tettük meg eddig? Miért engedtük ellehetetlenülni az életünket? Azért, mert magunkban tehetetlenek vagyunk. De olyan nehezen jutunk el ennek a felismerésére.

Isten lecsökkenti a létszámot. Mi mindig növelni akarjuk, Ő azonban azt üzeni, hogy a kevés is elég. Elég az Ő kegyelme, mert a győzedelmes élet nem emberi erő, nem anyagi helyzet függvénye. A győzelem az Ő nevében van. Aki követi Őt, az győzhet az élet nyomorúságai felett. Isten nem engedi át a dicsőséget, azt akarja, hogy világosan látszódjon, Ő adta kezükbe az ellenséget.

Háromszáz főre csökken a sereg, az Úr elküldi azokat, akik félnek, és azokat, akikben nincs harci tűz. Ő választja ki a megfelelő embereket, ahogyan Ő hívta el a tanítványokat is. Ő hív ma is. Nem kötelező az Úr csapatában harcolni, aki fél, az elmehet. Miért? Mert a félelem bizalomhiányt jelez. Isten azt akarja, hogy aki megy, az bízzon Benne, az ne a létszámra, a fegyverekre, hanem Őreá nézzen. Soha ne a körülményekre, hanem mindig Őreá nézzünk, Ő fölötte áll a mi lehetőségeinknek.

Az ellenség táborához küldi az Úr Gedeont, és amit ott lát és hall, megerősíti abban, hogy Isten kezükbe adta az ellenséget. Győzelemre vannak elhíva, nem reménytelen a helyzet. Az Úrral soha nem reménytelen a helyzetünk, előttünk jár, és közben megerősítő, bátorító üzeneteket ad a számunkra. A katona álma bátorságot önt Gedeonba és a legényébe, mert az Úr tudja, hogy szükségünk van biztatásra, erősítésre. Ő ismeri az övéit, tudja, mi van a szívükben, és nem hagy magunkra, hanem mindent megtesz a megbátorodásért. Azért munkálkodik, hogy bátran merjünk a gonosz ellen harcolni. Aki Rátekint, az látja, hogy az Úr mindennél hatalmasabb. A katona úgy érti meg az álom üzenetét, hogy a harc kimenetele már eldőlt, Isten Gedeon kezébe adta Midjánt. Még el sem kezdődött az ütközet, de a végeredmény megvan. Isten népe győz. Bár mindig látnánk, hogy Isten kezünkbe adta az ellenséget, a kereszten legyőzte a gonoszt. Bár ma még fel tud nagy haderőt vonultatni, de ez szinte csak díszszemle, mert legyőzetett. De mi megrémülünk a díszlettől is, de ne ezekre, hanem az Úrra figyeljünk.

Az Isten Lelke által megbátorodott Gedeon vezérré alakult. Gyorsan kiképezte az Úr. Pedig nem járt katonai főiskolára, de Isten alkalmassá tette. Pál apostol is arról ír, hogy a mi alkalmasságunk Istentől van (2Kor 3,5). Ő tud alkalmassá tenni a Tőle kapott feladatok elvégzésére. Gyakran hozzuk kifogásként: nem vagyok én alkalmas az Úr szolgálatára. Az apostolok sem voltak azok, hiszen a halászháló, a vámszedőasztal mellől, szinte az utcáról hívta el őket az Úr. Azonban az Ő követése közben emberhalászokká váltak. Jézustól tanultak, és ez több, mint egy tananyag elsajátítása, belsőleg való átformálódás. Ezt végzi ma is az Úr. Ő tesz alkalmassá, felkészültté. Hogyan? A Vele való állandó kapcsolat által. A tanítványok sok időt töltöttek Jézussal, és az Úr Lénye formálta őket, az életformája minta volt a számukra, mert mindet leckét eléjük élt az Úr. Tanuljuk Tőle az életet, a mindennapi feladatok megoldását, a szolgálatot.

Az Úr kezében a kevés ember, az egyszerű eszköz is eredményt hoz. Nincs drága technika, modern felszerelés, nem tanulmányozzák a világ harcmodorát, ők teljesen az Úrra bízzák magukat. Istentől tanítottak, az Úr készíti a taktikát. Kürt, cserépfazék, fáklya, és az Úr neve - ezek a győzelem eszközei. Ige, ima, az Úr neve, ezek ma a győzelem eszközei. Az Úrért, és nem magunkért. Élet az Úrért. Mi gyakran magunkért, hírnevünkért szállunk harcba, pedig a lelkek mentésért küldettünk csatába. A gúnyolódó, magáról sokat gondoló ellenség fejvesztve menekül. Isten népe ellenállhatatlan. Bár így harcolnánk meg Isten lelki fegyverzetével mi is harcunkat. Ma viszont gyakran Isten népe vonul vissza, nem merjük vállalni az Úr akaratát, a krisztusi életet.

Az Úr népe áldásmondó közösség, már nem az eddig tapasztalt, az örökölt természet nyilvánul meg, hanem a krisztusi (1Pét 3,8-17). Az örökölt természet mindig meg akar fizetni, a krisztusi azonban a rosszért is jóval fizet. Mennyire van jelen Urunknak ez a természete bennünk? Mennyire érvényesül az Ő Lénye, és akarata? Hányszor olvastuk már a Hegyi Beszédet, de bizony, gyorsan félre is dobjuk, mondván: alkalmazhatatlan, élhetetlen. Mindezt azért tesszük, mert nem is akarunk Urunk útmutatása szerint élni. Mi igen is érzékeltetni akarjuk, vagyunk valakik, velünk nem lehet akárhogy beszélni és viselkedni. Mi megmutatjuk. Pedig Urunk a kereszten mutatta meg, miként lehet lereagálni a sérelmeket, megbocsátással. A keresztről száll az ima: Atyám, bocsáss meg nekik.

Azt azért látnunk kell, hogy Péter itt nem mindenkinek beszél, nem az egész emberiséget akarja átnevelni, Ő a tanítványokhoz szól. Olyan embereknek ír, akik újjászülettek Isten romolhatatlan igéje által. A történelem is azt bizonyítja, hogy magunktól képtelenek vagyunk áldást mondani, krisztusian élni. De lehetséges ma is Isten Lelke által újjászületni, Ő tesz minket alkalmassá az új életre. Itt nem emberi erőfeszítésről van szó, hanem egy új életformáról, ami egész lényünket áthatja. Jézussal lehetséges másként élni.

Aki Krisztushoz tartozik, az boldog, akkor is, ha a mindennapokban szenvedések veszik körül. A boldogság forrása Ő maga, mindaz, amit hozott, és amit az örök életben kínál a számunkra. Minden boldogság Isten országából fakad, és ez nem kötődik az anyagi helyzethez, a társadalmi megbecsültséghez, hanem Isten a forrása.

Az újjászületett ember mindig Krisztusra mutat, amikor megkérdezik, mi történt Vele, elmondja, hogy az Úr formálta újjá. Azért is vagyunk itt, hogy amikor látják a megváltozott életünket, akkor bizonyságot tegyünk Megváltónkról. Péter azt kéri: amikor számon kérik tőletek. A bizonyságtétel soha nem erőszakos, az Úr nem erőlteti magát másokra. Ezért fontos, hogy lássák megváltozott életünket, és akkor majd érdeklődnek. És amikor kérdeznek, merjük elmondani, hogy mindez az Úr műve. Merjünk vallást tenni az Úrról.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.