Boldogok vagytok, ha Krisztusért gyaláznak

N

agyon úgy tűnik, hogy a nagy szabadítás ellenére sincs minden rendben Izráel népénél (Bír 9,1-21). Gedeon halála után ismét a Baalhoz hajolt a szívük. Igen, a szívükkel van a baj, nem adták át sz Úrnak. A nagy csodák, a teljes szabadítás ellenére is a szívük távol maradt az Úrtól. Nem szerették Istent, nem akartak akarata szerint élni, a bálványok vonzották őket. Miért? Mert az a kultusz és élet lazább volt, azt kínálta a számukra, ami után vágyódtak. Az volt a lényeg: mindegy, miben hiszünk, csak jól érezzük magunkat, szórakoztató legyen. Isten annyi nagy dolgot elvégzett már értünk, odaadta Fiát, Jézust a kereszten, legyőzte a bűnt, a halált, és ha hittel fordultunk Hozzá, átélhettük bűneink bocsánatát. De megmaradtunk az ige útján, az Úrnak való engedelmességben? A teljes szívünket kéri az Úr, mert ha nem adjuk Neki az egészet, visszacsábítja a világ. Annyi mindent kínál ma, és csak a bennünk élő Jézus képes elutasítani, ahogyan a pusztában is elutasította a kísértőt. Mivel Izráel fiainak nem élt a szívében az Úr, a világ után vágyakoztak, bevitték a bálványkultuszt és élet szokásait Isten népe közé. És mindezt jónak látták.

 De a bűnnek mindig megvan a következménye. Mindez Gedeonnal kezdődött, akinek a szívét szintén megkörnyékezte a pogány hit, és így a nőkhöz való hozzáállását nem az Úr akaratához, hanem a bálványimádókhoz igazította. Gedeon még elutasította az uralkodást, de a másodfeleség fia hatalomra vágyik. Mindent meg akar kaparintani, és a pozícióért, a pénzért gyilkolni is képes. Amikor Isten gyermekei nem az ige szerint élnek, egyre mélyebbre süllyednek, egyre messzebb távolodnak Istentől.

Abimelek Sikem királya lett, de ezért gyilkolt. Testvérei megölésén keresztül vezetett az út a sikemi királysághoz, és ez borzalmas. Borzalmas, mert Isten gyermekei nem szerzik a javakat, hanem mindent kapnak. A szerzés a világ jellemzője. Az Úr Jézus óvja is a tanítványokat a világ módszereinek a követésétől. A másokon való uralkodás nem Isten országának jellemzője. Mégis nagyon jelen van ma is, mert a megtéretlen szív vágyik hatalomra, uralomra. Nem nézi, hogy a célhoz csak másokon keresztül juthat el. A bűnös szív mindenkin kész keresztülgázolni, míg az Úr tanítványai mindent készek elhagyni az Úrért, abban a hitben, hogy Uruk tudja, mire van szükségük.

Abimelek úgy gondolja, minden a tervei szerint halad, de nem számol Istennel. Azért, mert ő nem hisz Benne, létezik és jelen van. Ha engedi is Abimelek ámokfutását, a terveit nem adja fel. Gedeonnak ez a fia csak gondolja, hogy minden úgy van, ahogyan ő akarja. Nem, ha tombol is a gonosz, az Úr kézben tartja az eseményeket, és megvalósítja terveit. Így azután Isten megmentette Abimelek elől Gedeon legkisebb fiát, Jótámot. Amikor Heródes tombolt féltékenységében, dühében, Isten elrejtette előle Fiát, és a Megváltó eljött a világba, és még ma is munkálkodik. A gonoszok ideje lejár, de az Úr ideje soha nem jár le.

Péter szíve tele van szeretettel a gyülekezet tagjai iránt, amit ő kapott, az árad belőle (1Pét 4,12-19). Milyen csodálatos is volt a számára, amikor átélte az megbocsátást a tagadás után. Szeretete átjárta a szívét, az egész életét. Krisztus szeretete árad Péteren keresztül mások élete felé.

Péter szereti Jézust, és most már kész és képes Érte szenvedni is. Most már elviseli, ha bántják, sőt, örömnek tartja, hogy szenvedhet azért az Úrért, Aki életét adta őérte is. Aki előtt felragyog a Krisztus keresztje, aki belerendült már abba, hogy Isten Fia érte szenvedett, az teljes szívével szereti és egész életével szolgálja Őt.

Azt kéri, ne lepődjenek meg, ha üldözik őket Krisztusért, mert nem különös, nem meglepő, hiszen az Urat is üldözték, és a tanítvány nem lehet nagyobb az ő mesterénél. Mégis hányszor furcsálljuk, rosszul esik, ha bántanak a hitünkért, Jézus Krisztus életének és nevének a vállalásáért. Nem különös ez, írja Péter, inkább az a különös, ha nem szenvedünk érte, ha mindenki meg van velünk elégedve. Igen, akkor kell elgondolkodni hitünk és életgyakorlatunk felett, ha nem kerülünk tűz alá hitünk miatt. Vizsgáljuk meg, nem váltunk-e elméletivé, és nem szakadtunk-e el a gyakorlattól, nem igazodtunk-e a világhoz. Azokat nem üldözi a világ, akik belőle valók, akik úgy élnek, ahogyan ő is él. Már a tegnapi szakaszban is olvashattuk, hogy megütköznek a világ fiai, amikor elfordulunk kicsapongásaiktól, amikor már nem az vezeti a keresztyéneket, ami őket. Miért ütköznek meg? Mert vannak, akik keresztyénnek mondják magukat, de úgy élnek, mint a pogányok, és ezek ezeket a szokásokat be akarják vinni a gyülekezetbe. Aki ezt elutasítja, azt nem fogadják el, széthúzónak, túlzónak tartják.

Péter rámutat, hogy ha Krisztusért, az ige komolyan vételéért gyaláznak, boldogok vagyunk. Valóban boldog vagyok, ha gyaláznak Érte? Bizony, hányszor kesergünk miatta, még sajnáljuk is magunkat. Péter apostol azonban rámutat, hogy Krisztusért szenvedni, vállalni a gyalázatot boldogság. Mert Ő is vállalt minket, vállalata helyettünk az ítéletet, hogy ne nekünk kelljen halálra menni.

Úgy éljünk, hogy az Úr megítéli saját házanépét is. Már akkor azt írta, itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten házanépén, ha akkor ezt írta, akkor ma még jobban itt az ideje az Úr megtisztító ítéletének. Kérjük, tisztítsa meg a szívünket, gyülekezeteinket a felhígulástól, és könyörüljön, hogy merjük vállalni, élni az igét.

Végig megálld a nagy tusát!

1. 

Végig megálld a nagy tusát!

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, mit félretett neked,

A koronát, az életet!

2. 

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss!

Az út oda bizton vezérl,

Krisztus az út, Krisztus a cél.

3. 

Ne csüggedj el, Ő felemel,

Új erőt ád, csak bíznod kell!

Ha gondodat mind ráveted,

Segít vinni a terhedet.

4. 

Bízzál, ne félj, a Krisztus él!

Ő hűn szeret és megsegél.

Csak higgy, és Ő lesz Mestered,

Urad, s mindenben mindened!

Isten áldásával.