Emlékezzünk az Úr beszédére!

M

ózes ismét hegyet mászik, pedig már nem fiatal, de fel kell mennie, mert a hegyen mindig nagy és meghatározó dolgok történnek (5Móz 34,1-12). Volt ő már a Hóreb-hegyén is, ott találkozott Istennel, aki átadta neki a tíz igét és minden törvényt, ami által néppé formálódhattak. A síkságról megy a hegyre, idős már, százhúsz esztendős, mégsem tiltakozik, hanem megy. Megy, mert ott élheti át ismét az elmélyült találkozást az Úrral. A csöndben, a világ zajától eltávolodva léphet be Isten jelenlétébe. A hegyen fogja meglátni az ígéret beteljesedését, a tejjel és mézzel folyó földet.

Ma is jó felmenni a hegyre, de nem kirándulás, hanem az Úrral való találkozás céljából. Sőt, nekünk már nem is szükséges hegyet mászni, csak keresni egy olyan helyet, ahol teljes mértékben csöndre találunk, ahol megtapasztalhatjuk Urunk jelenlétét, hallhatjuk hangját. Nagyon szükségünk van ilyen elcsendesedésekre, szakítsunk időt rá, mert az Úrral töltött idő pótolhatatlan. Sok mindennel próbáljuk helyettesíteni, de Őt nem helyettesíthetjük, Lényére, szavára szükségünk van.

Ahogyan a hegyen Mózes előtt feltárult az ország, úgy tárulhat fel a csöndességben előttünk is Isten országa és az Úr Lénye. Nem elég csak rohanósan elolvasni a napi igét, a mélyebb ismerethez időt kell szánni az Úrra. A tanítványoknak is el kellet Galileába menni húsvét után, és ott élték át a Feltámadottal való találkozás gazdagságát. Ma is próbáljunk elcsendesedni, félrevonulni és keresni az Úr közelségét. Keressük a csöndet, és várjuk, hogy a csöndben átéljük, jelen van az Úr, és a Lélek által igéje élővé válik. Az ige mélységei mindig a csöndben tárulnak fel előttünk. Ott érthetjük meg az Úr akaratát, személyes életünkkel való tervét.

Mózes megláthatta ugyan az ígéret földjét, de nem mehetett be oda. Szíve tele volt örömmel, mert ismét tapasztalta, hogy Isten tartja a szavát, ígéretei beteljesednek. Előttünk is fellebbenti az Úr igéjén keresztül az új teremtés távlatát, és tudjuk, hogy meg fog valósulni. Jézus vissza fog jönni, akkor is. Az igéből mindig egyre többet ismerünk meg erről az időről, most még csak rápillantatunk a kijelentés által, de egyszer célba érünk.

Mózes meghalt - a rendkívüli életek is véget érnek. Isten jelenlétében fejezte be földi életét, és ennél szebb befejezés nem is lehet. Mert nem az a lényeg, hol és mikor távozunk, hanem az: hogyan? Jó, ha mindig az Úrral vagyunk, ha Ő az életünk középpontja, és szeretünk mindig és minél többet Vele lenni. Ha megtanulunk beszélgetni az Úrral, akkor a nehéz időszakok, az egyedüllétek is tartalmasak lesznek. Az időskor nehéz pillanatait is Vele élhetjük meg. Mózes életére Isten közelsége volt a jellemző, nem Ő akarta ezt az életutat, az Úr hívta el és tette rá képessé. És ezt Mózes is tudta, Isten kereste meg Őt, ma is Ő keres bennünket Jézus által. Az ige is azért szól, hogy meghalljuk az Ő szavát, és átéljük, hogy az Úr keres, terve van velem. Mózes, ha nehezen is, de igent mondott Istennek, vállalta a küldetést, és így egyre többet tapasztalt az Úr hatalmából, csodás dolgok tárultak fel előtte, de ehhez engedelmességre volt szükség. Az engedelmes életek előtt tárja fel az Úr ma is Lényét és országát.

Júdás Énókot idézi, régi korok emberét, és azt látjuk, hogy azóta sem sokat változtunk (Júd 14-19). Zúgolódóknak, sorsuk ellen lázadóknak, vágyaik útján járóknak nevezi őket. Ha magunkba tekintünk, majd szétnézünk magunk körül, azt látjuk, hogy mindez ma is így van. Ilyen a mai ember is. Ilyen vagyok én is. Zúgolódunk, lázadozunk, ha valami nem úgy alakul, ahogyan szerettük volna, mennyi bosszúság, harag és lázadás jelenik meg bennünk. Legtöbbször Isten ellen lázadunk, Őt tesszük felelőssé a kialakult helyzetért, és nem látjuk saját bűnös természetünket. Mennyire képtelenek vagyunk észrevenni, hogy bennünk van a baj.

Milyen úton járunk? Az Úr útján, vagy a vágyaink útján? Mi határozza meg döntésünket, tettünket? Az, amire mi vágyunk, amit szeretnénk, vagy az Úr akarata? Problémáink legtöbbször abból fakadnak, hogy saját vágyainkat akarjuk megvalósítani. Ennek érdekében mindent megteszünk, ha kell, embereket dicsőítünk. Mindehhez társul a haszonlesés, mennyire a pénz imádata határozza meg világunkat, pénzért sok mindenre képes az ember. Lám, nemcsak ma van ez így, hanem a kezdetektől, a bűneset óta. A gonosz ezt a hamis programot építette a szívünkbe, mert igent mondtunk neki. Jézusnak is kínálta ezeket, ám Ő elutasította őket. Megmutatta, hogy lehet nemet mondani az ördög minden ajánlatára, lehet Istenre figyelve, Őt imádva élni. Lehet, nem könnyű ez az út. Mert egyszerűbbnek, könnyebbnek tűnik sodródni a többséggel, azonban Urunk Jézus kiemel a többségből, egyéniséggé formál. A tanítvány egyéniség, mert az Úr követésében és a szenvedések kohójában azzá válik. A tanítvány vállalja a Mestert, mert Ő is ezen az úton jár. Ez az út életre vezet, akkor is, ha ez nem népszerű, ha nem tömegcikk. Isten országa nem tömegcikk, jó ezt látnunk. Aki azonban ennek ellenére vállalja, az előtt az ország gazdagsága tárul fel.

Ti azonban - az Úr tanítványainak nem kell a tévelygőkre, a világ útján járókra figyelni. Minket nem a bulvár, a celebek viselkedése, sem a filmek, a különféle népszerű műsorok, hanem az Úr szava vezérel. Van mihez fordulni, az apostolok bizonyságtételei kiállták az idő próbáját. Sokan jutottak hitre az evangéliumok, a levelek által. Sok ember tapasztalta meg az elmúlt századok során, hogy az ige életet formáló erő. Az Úr szavát érdemes követni. És aki komolyan veszi az igét, aki azon tájékozódik, a legsötétebb időkben sem téved el.

Életünk minden helyzetében Urunk beszédeire emlékezzünk, nyúljunk a Bibliánk után, vagy idézzünk fel magunkban egy verset, ami korábban is útmutatást jelentett. Az ige ma is eligazít, jó irányba vezet. Mindenkor támaszkodjunk rá. Ne figyeljünk a népszerű tanokra, a világ által javasolt életformákra; Jézus élte, amit hirdetett, és az Ő élete jó élet. Jézust követve nem a bűn felé, hanem az élet felé haladhatunk. Vele és Általa gyógyulhatnak lelki sebeink is. Urunk adja, hogy ma is gyógyuljunk, épüljünk igéje által.

 Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus nép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.