Az élet fája

K

özel van Mózes halála, maga Isten jelentette ki a számára (5Móz 31,14-30). Eljön a nap, amikor át kell adni a szolgálatot másnak, el kell távozni a földi életből. Mózes Józsuéval együtt a kijelentés sátrába lép, a felhőoszlop pedig megállt a sátor bejárata fölött. Az Úr jelenlétébe kerülnek. Mózes az Úrral fejezi be a szolgálatot, Józsué pedig Vele kezdi el. Elgondolkodtatott a Mózeshez intézett szó: közel van az az idő, amikor meghalsz. Mennyi időnk van még? És hogyan telik? Ha ma kell meghalni, hogyan megyek? Fel vagyok rá készülve? Az Úrral megyek? Úgy tudok menni, hogy Jézusé az életem, átéltem bűneim bocsánatát, és üdvbizonyosságom van? Ha igen, akkor tudom, hova megyek. Ez fontos kérdés: hova megyek? Jó, ha a válaszom az ige bizonyságtételén nyugszik, és hittel mondhatom: haza megyek, az Úrhoz.

Úgy megyek-e, ha hív az Úr, hogy Neki szolgáltam, Neki éltem, vagy ott lesz bennem eltékozoltam életem? Hiábavalóságokra ment az időm, vagy Ő töltötte ki életem minden percét? Hogyan tekintek az elmenetelre? A távoli időre teszem, úgy gondolom, még messze van? Vagy úgy tekintek rá, kész vagyok, ha hív az Úr, megyek, mert vágyódom elköltözni és a Krisztussal lenni, mert az mindennél jobb. Vele lenni mindennél jobb.

Mózessel tudatja az Úr, hogy a nép el fogja hagyni Őt. Olyan szomorú ezt látni, csak Mózes tekintélye tartja őket most is a helyes úton. A szívük távol van Istentől. De az én szívem hol van? Kinek akarok megfelelni? Nem azért járok gyülekezetbe, mert elvárják, mert meg kell valakinek felelni, vagy, mert ezt szoktam meg? Esetleg a lelkész személyéért megyek? Vizsgáljuk meg, kihez kötődik a hitünk: Jézushoz vagy emberekhez? Engedjük, hogy Urunk magához vonzzon, mert az igazi hit Hozzá ragaszkodik. Ne emberekhez kötődjünk, hanem egyedül az Úr Jézushoz. Ő szeret, és azt akarja, hogy viszontszeressük, szeretetére szeretettel válaszoljunk.

Mindig vonzanak az idegen istenek. Ma sincs ez másképp. Annyi minden csábít és el akar vonzani az Úr iránti hűségtől. Sokféle módszerrel dolgozik a gonosz, előbb nem tűnik veszélyesnek, amit kínál. Több kényelem, szórakozás, pihenés. Belevezet a világ dolgaiba, bizonygatja, neked is jár mindaz, ami másoknak, hajts, elég csak néha igére figyelni. Sőt, gyakran a világ bűnös életmódját szabadságnak, fejlődésnek, modern életvitelnek festi le, és ha nem az Úr Jézusra figyelünk, könnyen elcsábulunk. Bizony, a világ nagy hatással van ránk is, hamar úgy gondoljuk, nekünk is jár a megbecsülés, az elismerés, és ha nem kapjuk meg, tüske kerül a szívünkbe. Urunk tövist kapott elismerésként. A sok meggyógyított és az életbe visszahelyezett emberért, az alázatos, Istent dicsőítő életért töviskoronával jutalmazták. Gúny tárgya lett, méltató szavak helyett szidalmazást kapott, és a kegyelem szavai helyett feszítsd meg zúgott Felé. És Ő mégis hű maradt az Atyához, végigjárta az utat, és mindezt értem és értünk tette. Lássuk ma Őt, figyeljünk a töviskoronás főre. Ne csüggedjünk, ne magunkat sajnáljuk, hanem szemléljük az Urat. Merítsünk Belőle erőt, engedjük, hogy felemeljen, és legyen hála a szívünkben, ha Érte szenvedhetünk, ha Érte semmibe vesznek.

Az Úrtól elfordult nép sok bajt és nyomorúságot fog tapasztalni, mert amikor elhagyjuk Megváltónkat, baj bajt követ. A magunk feje szerinti élet sok nyomorúságot okoz nekünk. A jólét is kísértés, Isten látja, hogy amikor letelepszenek, jóllakik, meghízik, és más istenekhez fordul Izráel. Jó dolgunkban fordulunk el, amikor nem üldöznek, nem szorongatnak hitünkért, veszélybe kerülhetünk. Lelkileg elhízunk, és nem vesszük észre, hogy aki áll, az, bizony, el is eshet. Urunk könyörüljön, hogy végig megálljuk a nagy tusát.

János további betekintést nyer a csodálatos új világba (Jel 22,1-7). Látja az élet vizének folyóját, amely a Bárány és az Isten trónjából ered. Olyan jó látni, hogy Istenből árad az élet. Az élet folyója hömpölyög a trónjából. A földön annyi gonoszság árad, ez tölt el mindent, mert jelen van a sátán. Ahol Isten van jelen, ott az élet árad. Erre a vízre van szükségünk, ha merítünk belőle, életre jutunk. Ez a víz mindig folyik, ezért élő, és ha a lényünkbe kerül, onnan is tovább árad. Az Úr Jézus is elmondta, hogy aki szomjazik, vegye tőle az élet vizét, és aki hisz Benne, annak a belsejéből élő víz folyamai áradnak. Isten Lelke, áradj tovább rajtam keresztül, hogy újuljanak az életek.

A város főutcáján az élet fája található. Csodálatos, mindenütt az élet. Élet fája és élet folyója.  Így itt már semmi pusztító nem lesz jelen, mert az élet hat át mindent. Jelenleg a kereszt képviseli az élet fáját, mert alatta találunk életet. Ott éljük át, hogy megbocsáttatnak bűneink, és a halálos ítélet helyett kegyelemben részesülünk, az élet vár ránk. A kereszt tövében nyerünk új erőt, amikor belefáradunk a mindennapokba. A kereszten láthatjuk, mit tett értünk az Úr. Jöjj a kereszthez, és ott életre találsz! Lehull a teher, és új, megtisztult, örvendező életet nyersz. Ma még a Krisztus sebei által gyógyulunk. Minden nép fia ott nyerhet lelki és testi gyógyulást, és az ige a lámpásunk. Olyan csodálatos lesz majd a mennyei Jeruzsálemben, ahol az Úr Lénye világít és tölt be mindent. Semmi olyan dologra nem lesz ott szükség, ami ebben a világban oly megszokott és ami nélkül nem tudnánk élni. Miért? Mert mindent az Úr tölt be. Töltse be már most a szívünket, éljük át, hogy Ő elég a számunkra, mert Benne mindent megnyerünk.

Mindez, amit az Úr Jánosnak megmutat, igaz, meg fog történni. Azért jelenti ki ezeket, hogy felkészítsen minket, és ha ezeket olvassuk, nem csüggedünk el, mert az új teremtés vonz. Amit az Úr ígér, az meg is lesz. Merítsünk erőt az igéből, és éljük azt. Tegyük, amit az Úr mond.

Végig megálld a nagy tusát

                   

 Végig megálld a nagy tusát,

Erőt Urad, a Krisztus ád.

Nyerd el, neked mit félretett,

a koronát, az életet.

A célra fuss, hogy mennybe juss,

Ott vár reád az égi juss.

Krisztus a cél és Ő az út,

Ki véle jár, az mennybe jut.

Ne csüggedezz, Ő elfedez,

Ő enned ád, ölébe vesz.

Ha gondodat mind ráveted,

Krisztus lesz majd az életed.

Bízzál, ne félj, a Krisztus él.

Ő megsegít, Ő benned él.

Csak higgy, Urad és Mestered

Lesz mindenekben mindened.

Isten áldásával.