Á
|
ldásmondással búcsúzik
Izráel népétől Mózes (5Móz 33,1-29). Halála előtt sorban megáldja a törzseket.
Azt adja tovább, ami a szívében van. Halála
előtt áld, Istent közvetíti számunkra, Rábízza az Úrra őket. Olyan jó látni,
hogy közvetlenül halála előtt is az Úrral van tele Mózes szíve. Nem
megkeseredés, harag található benne, pedig lehetne bosszús, pont a cél előtt
torpan meg, pont ő nem mehet be az áldás helyére. Ő most is az Úrról tesz
bizonyságot, Rábízza a népet. Tudja, hogy Isten hűséges, ha nem lesz már Mózes,
itt lesz az Úr. Őbenne lehet bízni, Ő fogja tovább vezetni őket, megsegíti a
honfoglalás és letelepedés időszakában is.
Mi van a mi szívünkben? Mit adok én tovább? Csupán anyagi javakat, olyan örökséget, ami
úgyis elveszik? Mivel vagyok én
feltöltetve? Halálom előtt mit adok át utódaim számára? Igyekezzünk megismerni
az Urat, igéjével feltöltődni, hogy Őt adhassuk tovább. Kérjünk olyan életet,
amit példaként lehet hátrahagyni. A legjobb ajándék a példás élet, az, amit
követni lehet, amin átragyog az Úr kegyelme. Jézus azt mondhatta, kövess engem, és az élete követésre méltó volt.
Tudok-e követésre méltó életformát felmutatni? Isten igéjét hagyom-e
gyermekeimre? Jó, ha Isten igéjét adhatom tovább, ha mint lámpást teszem a
kezükbe. Erre figyeljetek, ezt
kövessétek. Mózes nemcsak ezt mondta,
hanem így élt, valóban az igére figyelt, és útmutatásait követte.
Nincs Izráel Istenéhez fogható, és ez nem puszta szó, nem íróasztal
mellett fogant meghatározás, hanem az élet tapasztalata. Mózes megtapasztalta Istent, de látta a
bálványokat is Egyiptomban, és így van összehasonlítási alapja. Maga is átélte
Isten segítségét, milyen nehéz helyzetben voltak Egyiptomban, és az Úr
kiszabadította őket. A pusztában is
előfordultak nehéz helyzetek, de Isten mindig jelen volt. Még amikor a nép
hűtlenné vált, Ő akkor sem mondott le róluk, nem fordult el tőlük. Ezek a
tapasztalatok azt üzenik, hogy Istenre mindig lehet támaszkodni, Benne bízhatnak, és
nem fognak csalódni. Az Úr tapasztalati valóság, a hitünk nem elmélet, hanem
élő kapcsolat. Beszélhetünk az Úr Jézussal, és Ő válaszol. Ő az, Aki megment a
bűn hatalmából.
Isten menedék, olyan személy, Akihez bátran oda lehet menni, és Ő elrejt
oltalmában. Hányan keresték fel az Úr Jézust, menekültek hozzá betegségben,
gyászban, a bűntől összetörten. Keresztje ma is a legjobb hely, ott védelmet,
bűnbocsánatot és reménységet talál a bűnös ember. A biztonságot maga az Úr
jelenti. Aki Jézussal jár a
mindennapokban, biztonságban tudhatja magát. Mert az Úr megsegít, elvégzi, hogy
a ránk bízott feladatnak végére tudjunk járni. Pál apostol a római katonaság
felügyelete alatt hajózott a fővárosba. Nem hallgattak rá, veszélybe kerültek,
de ő tudta, hogy Rómába fog jutni. A hajótörés idején is biztonságban volt az
Úr kezében. Egyedül ott, az Ő oltalmában lehetünk biztonságban. A kisgyermek is
édesapja kezét fogva biztonságban tudja magát, a veszélyes helyeken is. Így lehetünk mi is az Úrral biztonságban, még
ha a halál árnyéka völgyén kell is keresztülmenni, nem fogunk félni, mert Ő
velünk van. És Pál apostol így vall: Ha Ő velünk, ki lehet ellenünk?
Aki az Úrhoz tartozik, boldog. Mert a boldogság nem a külső feltételektől
függ, hanem az Úrhoz való tartozástól. Aki az Övé, annak a szíve boldog, mert
élete Ura mellett lehet. Velem van az
Úr, nem félek, ember mit árthat nekem, mondja a Zsoltáros. Igen, ha Ő velem
van, miért is kellene félnem, akkor boldog lehetek, mert az van velem, Aki
életét adta értem, Aki barátjának nevez.
Júdás idején is mindent megpróbált a gonosz az Úr tanítványai ellen (Júd
8-13). Erős fegyver volt a kezében a test, annak a vágyai, kívánságai. Bizony, a testnek ma is nagy a hatalma, a
gonosz pedig igyekszik kihasználni ezt, és megpróbál általa elszakítani az
Úrtól, rossz irányba terelni. A gyülekezet tagjai közül némelyek úgy gondolták, hogy a kegyelem lelki jellegű, elméleti szintű, és nem szükséges az életvitelüket
érinteni. Holott az evangélium arról
szól, hogy az Úr Jézus életformát hozott. Ő nem elméleti képzést tartott, nem a
keresztyén főiskolát végeztette el, amiről diplomát adott, hanem Ő eléjük élte,
amit tanított. Ő a szíveket változtatta
meg, és új emberré formált. Számtalanszor elmondta, hogy aki meggyógyult,
szabadult, akinek megbocsáttattak a bűnei, az többé ne vétkezzen, azaz éljen
másként, mint eddig.
Ezek az emberek úgy vélték, mindegy, hogyan élnek, a test nem számít. Csak
az a lényeg, hogy higgyenek, és akkor élhetnek úgy, mint a többi ember. Nem
ismerték igazán az Úr Jézust, az Ő drága kegyelmét. Nem tudták, milyen az új
élet, mégis szidalmazták, élhetetlennek titulálták. Pedig a krisztusi élet az
egyetlen igazán járható út és élhető életforma.
Nem Krisztusra, hanem az ösztöneikre bízták magukat. Nem akarták
meglátni, hogy a régi természet szerinti élet pusztulást hoz. Milyen nehezen
nyílik meg a szemünk. Látszik, hogy csak az Úr Jézus képes megláttatni velünk a
valóságot. Nélküle megtéveszt az ördög.
Mert ma sem látjuk meg, mennyi élet megy tönkre a bűn útján járva. Hányan ma
is megtévednek a világ életvezetésétől, és nem látjuk a válások, a házasság
nélküli kapcsolatok, az alkohol, a drog, a játékszenvedély következményeit.
Urunk könyörüljön, és adjon új látást, vegyük észre, hogy amit a világ szabadságnak
és életnek nevez, az távol van az élettől, és a szabadságtól is.
A Krisztus nélküli, az újjá nem született, és így a bűn útján járó ember gyümölcstelen. Olyan, mint a gyümölcsszedés idején csak levelet produkáló fák.
Milyen az életem? Van gyümölcsöm? Ha nincs, keressem az Úr Jézust, mert csak
akkor termek gyümölcsöt, ha Benne maradok. Aki leválik az Úrról, terméketlen
lesz. Azonban megmaradhatunk Benne,
megmaradhatunk a szőlőtőkén, és akkor termőre fordul az életünk.
AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR
1.
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
2.
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
3.
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
5.
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése