Nem késlekedik az Úr

A

 szabadítás után ismét azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr (Bír 13,1-25). Mivel csak a külső ellenségtől szabadultak meg, de életüket nem adták teljesen az Úrnak, továbbra is Isten akarata ellenére cselekednek. Viszi előre őket örökölt természetük, a test vágyai irányítják Isten népét, pedig nem így kellene ennek már lennie. De hogyan van a mi életünkben? Annyi igehirdetést halottunk már, láttunk sok megváltozott életet, de mit teszünk? Azt, ami jó az Úr szemében, vagy azt, ami rossz?  Akkor tesszük azt, ami rossz, ha nem az ige szerint élünk, ha nem az Úr szavához igazítjuk tetteinket.

Azonban látunk üdítő kivételt, mint ahogy ma is vannak kivételek, vannak, akik Istenre, és nem a világra figyelnek, akkor is, ha nem is könnyű ez. Mánóah és a felesége nem kortársaik szokásait követik, nem emberi megoldást keresnek a meddőségre. Nem fordulnak bálványokhoz segítségért, és nem is kérnek a pogányoktól tanácsot és segítséget. Nem volt nekik könnyű gyermekáldás nélkül, szégyent is jelentett ez abban az időben, ők mégis türelmesen várnak és az Úrra bízzák ügyüket. Mi is merjünk minden kérdésben - házasság, munkahely, gyermekáldás - az Úrra várni. Bíznak az Úrban, és a gyermeknélküliség nem rendíti meg hitüket. Elfogadják, hogy a hitben való életnek is vannak próbái, nem jelenti azt, hogy minden azonnal sikerül.

Nemhiába várnak, Isten angyala megjelenik a feleség számára, és hozza a jó hírt: gyermekük fog születni. Azért kellett eddig várni, mert életük és a gyermekük élete beleilleszkedik Isten tervébe. Tőle való ajándék lesz majd a gyermekük. Most fogják megtapasztalni, hogy Isten számára minden lehetséges, Őt nem kötik földi korlátok. Bár mi is hinnénk ezt. Istent nem kötik azok a korlátok, amik minket, Számára bármikor lehetséges megtenni mindazt, ami nekünk lehetetlen. Ő ma is képes áldást adni oda, ahol eddig még nem örülhettek neki. Ez nem automatikus, hanem ott élhetik át a csodát, ahol ezt kérik és várják is. A hittel elmondott imádságra válaszol az Úr.

Az asszony az angyal távozását követően a férjével beszéli meg a dolgokat. Hozzá vezet az első útja. Azt láthatjuk, hogy jól működik közöttük a kommunikáció. Mindent egymással beszélnek meg, és nem mások tudnak hamarabb erről az eseményről, mint a férj.

A férj nem neveti ki feleségét, hanem maga is hittel hallgatja a beszámolót, majd imádkozik. Tehát beszélgettek és imádkoztak együtt. A házasság fontos eszközei a beszélgetés és az imádkozás. Mánóah nem kételkedik az angyal üzenetében, hanem a szívében ott a félelem: képtelen megfelelő módon nevelni a gyermeket, ezért imádságban Istenhez fordul, és Tőle kér segítséget. Istentől akar tanulni, Tőle akarja elsajátítani a gyermeknevelés módszerét.

Kérjük ezt a lelkületet; Isten végezze el bennünk, hogy akarjunk tőle tanulni. Igen, még a gyermeknevelést és a házasságot is tanulni kell. De Mánóah nem kora szakembereit kereste fel, hanem közvetlenül az Urat. Keressük mi is Őt, kérjük, tanítson minket, ígéret is van rá: a Szentlélek megtanít mindenre. Az Úr ma is kész minket tanítani, és így felkészíteni az életre, azért is adja kezünkbe az igét. De élünk-e ezzel a lehetőséggel, vagy úgy gondoljuk, mi értünk mindenhez, és ezek a dolgok nem tartoznak Istenre? Minden Rá tartozik, és Ő ért a legjobban az élet dolgaihoz. Rajtunk áll, hogy Hozzá fordulunk-e. Mindennapjaink és benne családi életünk alakulása, a rengeteg probléma azt jelzik, nagyon is szükségünk van arra, hogy az Úrtól tanuljunk.

Az ígéret beteljesedett, és a gyermeket megáldotta az Úr, általa Isten szabadítását fogják megtapasztalni. Isten ígéretei ma is beteljesednek, építsünk rájuk, bízzunk bennük. Mánóah és felesége teljes mértékben a kapott kijelentésre bízta magát, minden emberi faktort kizártak, engedték Istent cselekedni.

Isten időszámítása más, mint a miénk, ezért legyünk türelemmel (2Pét 3,8-13). Ő sohasem késlekedik, mindig idejében cselekszik. Bár mi gyakran ezt késésnek gondoljuk. A fenti történetben is talán már későnek gondolták a gyermekszületést, ám Isten órája szerint pont időben és jókor születik meg Sámson. Az Úr mindig jókor cselekszik.

Amit mi késlekedésnek látunk, az az Úr türelme, mert Ő nem a pusztulásban, hanem az életben, a lelkek mentésében gyönyörködik. Isten Lénye a megmentésről szól. Türelmes értünk, időt ad a megtérésre, mert nem akarja, hogy elvesszünk. A pusztulásunkat a gonosz szeretné, meg is tesz ennek érdekében mindent, de Isten nem engedi neki lezárni a történelmet. Minden az Úr kezében van, és Ő ad időt megismerni a kegyelmet. Csak rajtunk múlik, megragadjuk-e, és jól élünk-e az idővel. Nem mindegy, mire használjuk fel a Tőle kapott időt és lehetőséget. Jó, ha átéltük Urunk drága kegyelmét, és megszabadultunk a bűn rabigája alól, és immár Neki élünk.

De el fog jönni az Úr napja, ne legyen senkinek efelől kétsége, írja az apostol. Nagyon határozottan mondja ezt, el fog jönni, és lesz ítélet is, akkor is, ha előbb még a türelmét tapasztaljuk. De a türelmi idő is letelik egyszer, ezért lényeges, hogy ne számolgassunk, mert a mi időnk mindig a ma. Így ragadjuk meg a mai nap lehetőségét, és hívjuk segítségül az Úr nevét, térjünk meg Hozzá. Ez a legfontosabb, éljek a felkínált kegyelemmel, és éljek a megtapasztalt kegyelemben. Úgy várjuk Jézust, hogy Neki éljünk. Bárki látja az életünket, a gyülekezet életét, a kegyes élet legyen számára a megragadó. Az első keresztyének is a minőségi életükkel váltak vonzóvá, bizonyságtevőkké. Másabb volt az életük, mint nem keresztyén kortárasaiké. Másabb-e a mi életünk? Van-e különbség Isten mai gyermekei és a világ gondolkozása, törekvése, vágyai között? Urunk könyörüljön rajtunk, hogy életünk világítson ott, ahová állított minket Gazdánk.

 Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

2. Ha este száll reám S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd.

3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda - Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!

Isten áldásával.