Immánuel: Minden gondot vess Rá!

ennyi nyomorúság származik abból, amikor nem Istennek engedjük át az uralmat, életünk irányítását (Bír 9,22-57). Abímelek magát állította nép élére, pedig ebben az időszakban még nem volt király, nem volt központi vezetés, Isten volt az Ő királyuk. Azonban nem akarták, hogy Ő uralkodjon. Mindig azt gondoljuk, hogy ha emberek vezetnek, jobb lesz, de nem így van. Emberi vezetés zűrzavart okoz. Ahol nincs jelen az Úr, ott gyűlölet, erőszak, pusztítás található.

Abímelek meg akarta mutatni, mennyire ért a vezetéshez, de őt nem Isten állította oda, nem Tőle kapta az elhívást, mindent önerőből valósított meg. Ő nem kapta, hanem maga szerezte a hatalmat. Sok baj származott belőle. Sok ember halt meg idő előtt, sokan szenvedtek erőszakot. Amikor nem elkérjük a dolgokat, hanem magunk szerezzük meg, baj származik belőle. A magunktól megszerzett szolgálaton, pozíción nincs áldás. Mert a hatalmat vagy az állást, a sok pénzt meg lehet szerezni, de ha nincs ott az Úr, nem boldogság, megelégedettség, hanem féltékenység, félelem fogja kísérni.

Urunk azt kéri, bízzunk Benne, tegyük Őt az első helyre, keressük mindig Őt. Amikor így teszünk, meglátjuk Isten országát és annak rendjét. Isten nem ezt a ragadozó szellemet táplálja belénk, hanem új célokra irányít. Felszabadít mindazon vágyak kényszerítő ereje alól, amik általában viszik előre az embereket. A Tőle kapott új ember már a mennyben igyekszik új kincseket szerezni, földi életét pedig örömben az Úrnak szenteli.

Jézusnak szolgálni öröm, nem azért, mert akkor minden jól sikerül, vagy nem szenvedünk hiányt semmiben. Azért öröm Őt szolgálni, mert jó Hozzá tartozni, kegyelem az Ő munkájának megtapasztalása, és aki átéli, hogy az idegenből hazamehet, és otthon nem béresként fogadja az Atya, annak szívét a hálás öröm járja át. Aki hazaérkezett, boldog, mert Isten közelségéből fakad a boldogság, abból a tapasztalásból, hogy otthon vagyok, és a legjobb otthon lenni. Mindez azok előtt ragyog fel, akik megtapasztalták a távollét, az idegen ország, vagyis a világ minden nyomorúságát. Aki előtt felragyog Isten szeretete Jézusban, az már a világ minden ragyogását koldussorsnak látja. A világ minden öröme és kincse csak kár és szemét, amitől szabadulni kell. Krisztus az igazi kincs, Ő tölti be szívünket, és csillapítja a belső szomjunkat. Minden ember számára Jézus az Isten ajándéka, és aki ezt felismeri, az mindent Tőle fog kérni, és Ő ad, elsősorban élő vizet, amely mások életét is gazdaggá teszi.

Péter az Úr tanúja, ezért hiteles, amit mond, és hiteles az élete (1Pét 5,1-14). Tanúja Jézus szenvedésének, feltámadásának, és maga is átélte az Úr megbocsátó és visszahelyező kegyelmét. Van célja is, ez pedig nem más, mint az eljövendő dicsőség. Nézzünk mi is az Úrra, lebegjen szemünk előtt az elmúlhatatlan ország, az örök élet.

A célba érkezésig van feladat, Isten nyájának a legeltetése, ez a vének feladata. Péter rámutat: a szolgálat lényege belülről, Jézus iránti szeretetből fakadjon. Nem az a szolgálat, amit muszáj megtenni, hanem, amit örömmel vállalok az Úrért. A gyülekezet vezetése nem hatalmi pozíció, hanem példamutató életforma. Ez a tanítványság lényege is, példát mutatni másoknak, megélni Isten országát.

Ne elméletet közvetítsünk, hanem legyünk példák. Lássák meg az életünkben, hogyan is kell Isten gyermekeként élni. Legyen számunkra pedig az Úr a minta, feszítsen a vágy: olyan akarok lenni, mint Jézus. Tőlünk ugyan nem telik ez az élet, de a bennünk élő Szentlélek ki tudja formálni az Urat.

Szolgálni csak biztonságból lehet, úgy, hogy nem a saját életem és dolgaim miatt őrlődöm. Akinek mindig az a kérdése, mi lesz velem, miből és hogyan élek meg, kire támaszkodhatom, az nem igazán tud szolgálni. Péter apostol arra bátorít, ne mi cipeljük ezeket a gondokat, hanem mindent, de mindent, ami érint, ami foglalkoztat, ami terhel, vessünk az Úrra. Isten országának alappillére, hogy az Úr gondoskodik övéiről. És nem is ezzel van a probléma, hanem azzal, hogy gyakran nem engedjük ezt Neki. Mi akarjuk bebiztosítani magunkat, úgy, ahogyan a bolond gazdag tette. Csűrök rombolása és építése teszi ki életünk nagy részét. Kezdjük el ma az Úrra bízni életünket és annak minden kérdését. Péter megtapasztalta, ha az Úr ígéri, hogy gondja van ránk, akkor az úgy is van.

Ne hagyjuk ki azonban a számításból, hogy van gonosz, jelen van az ördög, aki pedig arra törekszik, hogy a bizalmatlanság magjait elhintse a szívünkben. Azt szeretné elérni, hogy ne bízzuk magunkat az Úrra, küzdjünk meg mindenért magunk, fáradjunk bele az élet terheibe, roskadjunk össze, és akkor nem lesz erőnk, időnk Jézussal foglalkozni, életeket menteni.

Az ördög csalárd, el akar nyelni, gyakran pont a sok munkával, feladattal vagy a világban való elmerüléssel. Mindenre legyen időnk-erőnk, csak az Úrra ne.

Azonban ellene lehet állni, ki lehet mondani: távozz tőlem, sátán. Mert ő már le van győzve. Bárhogyan tombol és fenyeget, legyőzetett, nem kötelező azt tenni, amit mond. És aki Krisztusban új emberré lett, az képes is nemet mondani neki, mert Jézus számára az élet.

A Krisztusban lévő életeknek van békességük, és ebben növekedhetünk. Urunk adjon benne növekedést, előrelépést. De csakis a Krisztusban juthatunk igazi békességre.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen!

Ó hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda: