Az Ő neve a reménység

A

míg az Úr le nem győzi a szíveket, folytatódik a harc (1Móz 30,25-43). Harcolnak magukkal és egymás ellen, de csak az Úr munkája képes legyőzni régi természetünket. Amíg ez nem történik meg, mindenki a maga érdekeire tekint, saját világi és gyakran bűnös eszközeivel küzd. Ezt látjuk itt is, Jákób harcolt magával, a feleségeivel, és küzd Lábánnal is. Hol azért támadják, mert valamelyik feleségének nem született gyermeke, hol benne dúl a harc: menni kéne haza, oda, ahová az ígéret szól, de Lábán tovább dolgoztat, ki akar teljesen használni, mit tegyek?

Jákób Lábán házában nincs a helyén, ez nem jelenti, hogy Isten ne lenne vele, mert megígérte neki, de el kell hagynia apósa földjét. Ott vagyok a helyemen, ahová az Úr állított, és amiben békességem van.

Lábán felismeri Jákób munkája nyomán Isten áldását. Fejlődött a gazdasága, de tudja, hogy mindez Isten műve, és Jákóbért áldotta meg őt. Jákób szíve még nem változott, de Isten így is jelzett mindkettőjüknek. Üzente: itt vagyok, és nálam nélkül nem tudtok semmit sem tenni. Nagy dolog, hogy Lábán felismeri Isten áldását, de mindez nem hoz belső változást a számára. Nem lesz más a Jákóbhoz való hozzáállása sem, inkább még jobban ki akarja használni a Jákób életében jelentkező áldást. Nem Istent akarja, hanem csak az áldást, a belőle rá jutó részt.

Meglátszik-e életünkben Isten jelenléte? El tudják-e ma mondani, hogy miattunk tapasztalnak áldást? Ahogyan Jákób lába nyomán áldás fakadt, úgy fakad áldás, még nagyobb áldás Jézus lába nyomán. Lépjünk ebbe bele, kövessük Őt, és akkor láthatóvá lesz életünk minőségi oldala. Az áldás Jézus követésében jelenik meg ma, ami nem elsősorban anyagi területen jelentkezik, hanem a belső emberben, az életünk változásában. Az áldás Jákób idejében sem pusztán anyagi gyarapodást jelentett, de még csak erre volt látásuk, és erre volt nyitott a szívük. Még nem ismerték fel, hogy az igazi áldás a természet megváltozása, bűneink bocsánata az újjászületés által. Meglátjuk-e mi azt a gazdagságot, amit Krisztusban kínál nekünk Isten? A mai ember is az anyagi életre koncentrál, dolgai saját elképzelése szerinti alakulásán méri le Isten munkáját. Ha minden jól sikerül, akkor bízik Istenben, áldásként éli meg, de ha valami másként történik, csalódik. Az igazi áldás maga az Úr, az Ő életünk fölötti uralma.

Amikor Jákób bejelenti, hogy szeretne hazamenni családjával együtt, Lábán nem látja el őket mindennel, hanem tovább trükközik. Folyik a harc, mert nem ismerik fel Isten jelenlétét, nincs Előtte való térdre hullás, mindketten a másikból akarnak hasznot húzni. Emberi módszerekhez, trükkökhöz folyamodnak. Jákób olyan fortéllyal rendelkezik, ami által meg van győződve, hogy fel tudja szaporítani nyájának létszámát. Mivel Lábán nem mondta, hogy itt a nyáj fele és vidd, Jákób ismét trükközik. Azonban nem a trükk révén lett eredményes Jákób, hanem Isten kegyelme által. Nem akarta az Úr, hogy üres kézzel térjen vissza, és mindez jelzés: valóban veled voltam. Megőriztelek és megáldottalak. Lábán csalása ellenére is gazdagon indulsz útnak. Tehát Isten nem fogadja el a trükköt, de jelez, hogy nem a fortélynak, hanem Őneki köszönheti a növekedést. Mondhatnánk úgy is: felismertük-e már, hogy az életben való előrehaladásunk nem kizárólag saját ügyességünknek, tudásunknak köszönhető, hanem mindez Isten kegyelme? Jelzés, itt vagyok, végy észre. Ha pedig mindezt megláttuk, adjunk hálát az Úrnak.

Jézus neve reménység mindenki, minden nyomorult, beteg, bűnös, tönkrement életű ember számára (Mt 12,22-30). Ezt látjuk most is, egy vak és néma megszállottat visznek Jézushoz. Miért? Mert reménység a neve, a gyógyulás reménységét jelenti a számukra. Máshoz, a papokhoz, írástudókhoz nem viszik őt, csak Jézushoz. Valószínűleg nevének jelentése is megelevenedik előttük, Ő a Szabadító, és hiszik, hogy a vakságból és némaságból is meggyógyít az Úr. Ennek a hitnek meg is van a látható eredménye, a néma beszél és lát, látja Jézust, a gyógyítóját, a Megváltóját. Ez az igazi gyógyulás és látás, amikor már Őt látom. Nem az embereket, a szerencsét, a kiváló orvosi felszerelést, hanem az Urat látom életem mögött, és hálás Neki a szívem. 

Azonban nem mindenki látja Jézusban az élő Istent, vannak, akik az ördögöt akarják látni benne, és az ő munkájának tekintik a gyógyulást is. Ez megdöbbentő és szomorú. Napnál világosabb, hogy maga Isten az, Aki cselekszik, és ők nem látják. Hiába a jó fizikai látás, a teológiai tudás, mégis vakok. Urunk könyörüljön, hogy a tudásunk, teológiánk, jólétünk ne takarja el előlünk Isten munkáját.

Az ördög nem űzi ki önmagát, mert ha így lenne, már rég elpusztult volna az országa. Mindez azt jelzi, hogy Jézus munkája Isten Lelke által megy végbe, vagyis eljött Isten országa. Mert Isten országa gyógyulást, szabadulást, békességet és a káoszból rendet hoz létre. Isten országával nem a zűrzavar, hanem épp a helyreállás következik be. Ha pedig elérkezett Isten országa, legyünk polgárai. Hogyan lehetek azzá? Jézus által, megtérés és a bűnbocsánat ajándékán keresztül. Az országba Jézus a belépő, és a kereszt az a hely, ahol lehull teher, felszabadul az életünk, és megtapasztaljuk Isten megbocsátó kegyelmét. Immár az Ő országa polgáraiként mehetünk tovább. A cél: minél jobban megismerni az országot és annak Királyát.

Jézus az erősebb fegyveres, Aki megkötözi, lefegyverzi a gonoszt, aki számunkra legyőzhetetlen. De eljött Jézus, hogy lehetővé tegye a szabadulást. A gonoszt Jézus megkötözte, így szabaddá válhatunk, de ezzel a lehetőséggel élni is kell. Így tett Lévi, amikor átélte, hogy fel tud állni a vámszedőasztaltól, le tudja tenni az eddigi munkáját. Miért volt most képes erre? Mert Jézus leoldotta a kötelékeket.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.

Megrepedt nádszál

A

mikor mi vesszük kézbe dolgainkat, mindig megvan a következménye (1Móz 30,1-24). Ahogyan mai igénkben is látjuk. Elmarad a békesség, versengés és harc támad. Nincs békesség Jákób családjában, Ráhel nem szült, és ezért féltékennyé vált Leára. Jákób mindent maga igyekezett megoldani, nincs türelmes, az Úrra való várakozás. Nem bízta Istenre a párválasztást, és a házasságát sem. 

Amikor elmarad a gyermekáldás, nem az Urat keresik, Ráhel sem imádkozik, és nem kéri Istent. De Jákób sem áll be felesége mögé, nem tusakodik az Úr előtt, amint azt apja, Izsák tette. Vannak pozitív minták, amiket követhetünk, mégis olyan sokszor a negatívakat másoljuk le. Ők Ábrahám és Sára megoldását követték. Ahelyett, hogy vártak volna, amíg az Úr megnyitja Ráhel méhét, a szolgálós megoldást választották. Milyen megoldásokat választunk probléma esetén? Ki a minta? A nem hitből született, de népszerű utakat követjük, vagy várunk Urunkra? Jákób feladata pont ez a fajta bizonyságtétel lett volna. Lábán házában még csak az emberi módszereket ismerték. Ha valami nem megy, keresünk a mi vidékünkön szokásos megoldást. Nem tudták, hogy Istenre is lehet hagyatkozni, és nem hitték, hogy Ő ebben a helyzetben is Úr. Jákóbnak azonban volt erről tapasztalata. Mégsem aszerint cselekedett, hanem egy olyan mintát választott, ami bár az őseihez köthető, de nem Isten akarata szerinti, és sok bonyodalommal járt.

Gyakran egymást tesszük felelőssé, ahelyett, hogy együtt borulnánk az Úr elé. Amikor elakadunk, ne a másikat okoljuk, hanem keressük Isten megoldását. Kérdezzük, mi a célja ezzel a próbával. Ráhel sem az Urat kérdezte, hanem Jákóbtól kér megoldást. Őt vádolja, mintha ő tehetne róla, hogy nem született még gyermeke. Jákób pedig megharagszik. Mennyire emberi, még meg nem váltott régi természetük irányítja őket. Egymással is szembefordulnak, ahelyett, hogy leborulnának az Úr előtt. Mi ne az ő példájukat kövessük, hanem boruljunk le teljes szívvel az Úr előtt.

Isten nem siet, de nem is késik, a türelmes és alázatos szívű ember megtapasztalhatja munkáját. Ráhelről sem feledkezett meg Isten, azonban ki kellett várnia a maga idejét. Ez ugyan nem könnyű, a saját rossz döntések miatt fájdalmas, és sok szenvedéssel jár. Isten soha nem feledkezik meg rólunk, de ha be akarunk segíteni neki, megnehezítjük a magunk számára a várakozás időszakát. Várjunk hittel és türelemmel.

Megszületik József, és a neve azt fejezi ki, hogy Ráhel tanult, és most már az Úrtól kéri a gyermeket. József élete is az Úr terveibe illeszkedik, ezért a születése is Isten naptára szerint történik. Uram, segíts türelemmel igazodni a Te órádhoz; mennyire szeretnénk siettetni a dolgokat, vagy előre látni az eseményeket. Hadd merjünk bízni Benned, várni, amíg cselekszel. Urunkat sem lehetett siettetni, ki tudta mondani: nem jött el még az én órám.

Jézus a zsinagógába megy, vágyik az Atya jelenlétébe, és akarja hallani az igét (Mt 12,9-21). Hiszen ott felolvasnak a tekercsekből, és az Úrnak is fontos, hogy hallja. Közben viszi Isten kegyelmét, lehetőséget kínál arra, hogy az ige kijelentését Benne felismerjék, és Hozzá fordulva életet nyerjenek. Az ige és az Úr Jézus utáni vágy visz-e az istentiszteletre? Szomjas szívem szeretne elmerülni az élet beszédének forrásában? Milyen szívvel érkezem?

Voltak, akik azért mentek, hogy csapdát állítsanak Jézusnak, hogy vádolhassák. Nagyon úgy tűnik, hogy ellenfelei rendezték meg a helyszínt. Ők azért mentek, hogy Jézust támadhassák, nehéz helyzetbe hozzák. Olyan szomorú, hogy egy beteg ember is csak eszköz a kezükben. Nem azért hozzák, hogy Jézus meggyógyítsa, nem érdekli őket ennek a sorsa, csak beleköthessenek az Úrba. Fontos-e nekem a másik? Hogy tekintek rá? Eszköz, ember, drága kincs, akit az Úrhoz segíthetek azért, hogy még nagyobb kincset találjon, magát az életet, az üdvösséget?

Az Úr rámutat a szívünkre, mennyire elromlott az értékítéletünk. Az anyagi javaink fontosabbak lettek, mint az ember. Mert a bárányt, bizony, szombaton is kimentették, az embert meg nem engedték meggyógyítani ezen a napon. Mi is gyorsan felszisszenünk, ha az autónkat meghúzzák, leejtik a telefonunkat, veszteség ér a pénzpiacon, de a másikra már nem figyelünk. Az ember többet ér minden anyagi eszköznél. A föld legértékesebb lénye az ember. Jézus így lát minket, és ezért adja oda majd az életét. Mindent veszni hagy, csak az embert megmentse.

Jézus nemcsak beszél, hanem aszerint cselekszik is. Vállalja az embert, felszólítja: nyújtsa ki a kezét. Nem arra figyel, mit szólnak hozzá, hanem az a szempont, hogy mindenki lássa az Úr hatalmát. Ez az ember pedig kinyújtja a kezét. Engedelmeskedik, és közben meggyógyul. Az engedelmes élet gyógyuló élet. Mi se mások véleményére, hanem az igére figyeljünk. Jézus nem oltja ki a füstölgő mécsest, és ez csodálatos. Neki a megrepedt élet is élet, és érték. Nem eltöri, hanem meggyógyítja, helyreállítja. Ez a mi reménységünk, Ő nem az egészségeseket, erőseket válogatja ki, hanem keresi és hívja az élet és a bűn által megterhelteket, egy új életre. Mennyire más Ő, mint mi, mint ez a világ. Isten országában a megrepedt, a füstölgő életek számára is van hely. Jézus neve a népek, a pogányok, az Istentől távol élő népek reménysége is. Az Ő keresztje nyit kaput Isten megismeréséhez. Mi a magunk erejéből nem juthatunk el az életre, de Jézus által lehetséges. Jézus az élet.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! :/: Őnéki mennyei karokkal együtt zengj

hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezé -

relt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi ép-

séged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja,

bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hit -

vallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.

Irgalmas hit

A

z Úr kijelentette magát a csaló és menekülő Jákóbnak (1Móz 29,1-35). Beszélt hozzá, de ő nem igazán hallotta meg a hangot, ezért megy tovább, ugyanolyan szívvel, amilyennel elindult. Mintha az lenne benne: szép ez, álom, Isten szól, de nem igazán érdekel engem ez az Isten dolog. Élni kell, kezembe kell venni a sorsomat. Majd csak akkor foglalkozok ezzel a kérdéssel, ha épségben visszatérek, akkor majd Ő lesz az Istenem. Feltételhez köti Isten imádatát és a Neki való életet. Hányszor mi is így vagyunk, most nem foglalkozom Istennel, nincs időm, vannak fontosabb dolgaim, de majd ha ezt és ezt megadja, elrendezi, előveszem a kérdést. Azt gondoljuk, mi szabhatunk Istennek feltételt. Pedig nagy kegyeletem már az is, hogy egyáltalán szóba áll velem, van üzenete, ígéretet ad. Hiszen Ő mindent megtett, hogy el ne vesszek, most már az én térfelem van a labda. Ne késs tovább, ne várj tovább, ma kérd Atyád bocsánatát.

Jákób megérkezik Lábán házába, az Úr célhoz vezeti őt, annak ellenére, hogy ő ezt nem Neki tulajdonítja. Amennyiben összevetjük a szolga útjával, megnyilvánulásaival Jákóbot, nagy különbséget látunk. Jákób nem kéri Isten segítségét, és nem dicsőíti apjának Istenét. Itt nincs imádság, nincs az Úrról szó. Jákób megy a maga feje után, viszi atyáitól örökölt természete. Azt gondolja, itt is mindent gyorsan megszerez. Kinézi Ráhelt, és úgy véli, mindjárt az övé lesz, mehet vissza atyja házába. Olyan mai ember ez a Jákób, mindent, de azonnal, és ha kell, tisztességtelen eszközöket is bevetek, csak megszerezzem, amit kinéztem magamnak.

Azonban Isten beíratja a maga iskolájába, meg kell tanulnia a leckét, és így átéli, hogy a csalót becsapják. Lábán pont úgy viszonyul hozzá, ahogyan ő az élethez és a saját családjához. Isten iskoláját ki kell járni. Menet közben ismerem meg magamat, ki is vagyok én tulajdonképpen, és így ragyog fel előttem Isten Lénye is. Jákób is tanul, kitanulja a másik embert is. Rá kell döbbennie arra, hogy nem csak ő a ravasz, hanem apósa is. Előbb a gyors házasság hiúsul meg, hét évet kell szolgálnia, aztán nem Ráhelt kapja meg, hanem Leát. Minden renden át akart hágni, nem az Úrra bízta, majd ő megnyitja Ráhel felé az utat, hanem ő mellőzte Leát, mert Ráhel szebbnek tűnt. A szemeire figyelt, és nem az Úr vezetésére. Ideje az Úrra figyelnünk, mert amikor csak az érzelmeink, testi ágyaink, a szemünk vezet, az tévutat eredményez. Sok bonyodalom származik az ilyen lépésekből.

Az Úr neve csak úgy jön elő ebben a fejezetben, hogy: de az Úr látta Lea megvetett voltát. Az emberi játszmák eredménye megvetés, szenvedés, az egyiket jobban szereti, mint a másikat. Teljes a gubanc, de az Úr látja ezt, és cselekszik. Lehajol a megvetetthez, akit csak játékszernek használtak. Ilyen az Úr, Neki mindenki ember és fontos. Nem játszik senki életével, mindenkivel terve van. Ő most is cselekszik, és könyörül Leán. Mert igen igen irgalmas és könyörületes az Úr.

A Nagyobb vonul tovább, Ő mindeneknél nagyobb, az uraknak Ura (Mt 12,1-8). Bár látnánk, hogy Ő minden általunk felállított szabálynál és tradíciónál nagyobb! Hányszor megkötöz bennünket a saját hagyományunk, pedig semmi nem lehet nagyobb az Úr szavánál. Mindez azt jelenti, hogy mindent az igéhez mérjünk, és ha az igével ellenkezik a hagyomány, merjünk kilépni belőle. Mert a magunk szabályai fojtogatják hitünket és az életünket. Az Úr Jézus az élet szabadságát hozta, és ezt nem lehet emberi korlátok közé szorítani. Jézusnál az első helyen az élet szabadsága áll, ami az ember javát, és nem az anyagi érdekeit helyezi előtérbe.

Jézus követésében nincs görcs, szabad - nem szabad, és a tanítványok ezt érzékelik. Ezért bátran vesznek a kalászokból, és elfogyasztják a szemeket. A szemek kimorzsolását tartották munkának a farizeusok, és ezért szólnak Jézusnak. Nem tiszta szívből figyelik Jézust, szinte örülnek, hogy valamivel vádolhatják. Milyen hit is az, ami mindig a másik hibájára figyel, és nem a maga életét teszi mérlegre, Isten világosságában. Milyen jelentéktelen dolog ez ahhoz képest, hogy ők majd halálos ítéletet hoznak Jézus felett. Azt nem veszik észre, milyen indulat lakik bennünk, de ezt meglátják. Milyen a szemünk? Mit veszünk észre? Meglátom-e saját életem gerendáját, vagy csak mások szálkáira fókuszálok?

Az Úr igével válaszol ellenfeleinek, mégpedig a betűn túl, a Lélek erejével. Nem csupán a betűt látja, hanem benne Isten akaratát. Jó, ha mi is ilyen széleskörűen ismerjük és alkalmazzuk az igét.  Nem csak szavakat idézgetünk, hanem a Lélek erejében élünk is.

Rámutat az Úr arra, ami a farizeusok életében kimaradt: az irgalmasságra. Ismerik ugyan a törvény betűjét, de a szívükből kimaradt az ember iránti szeretet és irgalom. Nem elég csak az áldozat, hanem szükséges az Úrnak való engedelmesség, az ige cselekvése is. Már Saulnak is ezt üzente Isten, többet ér az engedelmesség az áldozatnál. Így van ez ma is, többet ér a gyakorlati hit a pusztán elméletinél. Kérjük Urunkat, hogy töltse be szívünket az Ő szeretete és irgalmassága.

Siessetek, hamar lejár

Siessetek, hamar lejár,

Kegyelme már régóta vár!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

Ma még lehet, ma még szabad,

Borulj le a kereszt alatt!

2.

Ha késlekedsz, mi lesz veled?

Hogy mented meg a lelkedet?

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

Bezárul a kegyelmi út,

Lelked örök halálba jut.

3.

Elszáll a perc, az életed,

Ma még ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

Ne késs tovább, ne várj tovább,

Ma kérd Atyád bocsánatát!

4.

A szűk kapu ma még nyitva,

Vár téged is Isten Fia!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Jézus szeret, vár tégedet,

Ne keményítsd meg szívedet!

Isten áldásával.

Az Úr igája használható

M

ivel Jákób nem kér bocsánatot, és az Úrban sem bízik, elindul ősei földjére (1Móz 28,1-22). Izsák áldásával megy, de ez az út nemcsak házastárs keresése végett jön létre, hanem szinte észrevétlenül beiratkozik Isten iskolájába. Megkapja ugyan az apja áldását, de még nem áldáshordozó. Mert az Úr áldása maga Isten. És Jákóbnak még nincs a szívében Isten, még nem tette bele az Ő kezébe az életét. Még emberi tanácsokra figyel, bár mindezek mögött is ott van az Úr, és terelgeti őt a döntő találkozás felé. Mert csak az Istennel való élő találkozás, a belső tusakodás által válik áldáshordozóvá. 

Jákób elindult, de megy utána az Úr is. Megjelenik neki, és megerősíti ígéretét. Veled vagyok, ennél nem kell nagyszerűbb útravaló. Veled vagyok, ez nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatsz, hanem azt, hogy mindig számíthatsz rám. Nem hagylak cserben téged. Jó erre gondolni, bármikor és bárhol kiálthatunk az Úrhoz. Mindig számíthatunk Rá. A probléma inkább az, hogy nem igazán szoktuk igénybe venni a segítségét, nem azzal a hittel élünk, hogy itt van az Úr.

Isten megígéri, hogy visszahozza őt. Ebbe lehet kapaszkodni, az Úr visszahoz, nem hagy el. Inkább mi szoktuk elhagyni Őt. Úgy gondoljuk, nincs szükségünk jelenlétére, pedig Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk.

Az álom Istentől való jelzés, és nem Jákób elnyomott vágyai vetülnek ki benne. Jákóbot félelme vezérli, menekülésben van, és Isten jelez: ne félj, veled vagyok. Vagyis nem kell az életed félteni, megőrizlek, mert tervem veled. De ezt nem önerőből kell megvalósítanod. Jákóbnak tulajdonképpen ezt kell megtanulnia. Isten őt választotta ki az áldáshordozói szerepre, de ezt nem erőszakkal, fondorlattal kell elérni, hanem Isten munkája által. Fontos, hogy ne mi akarjuk kikényszeríteni az ígéret beteljesedését, hanem tanuljuk megvárni, amíg eljön az idejük.

Amikor Jákób felébred, érzékeli Isten jelenlétének atmoszféráját. Félelem fogja el. Miért? Mert szembesül azzal, hogy apját becsapta ugyan, de Istent nem lehet megtéveszteni. Istennek nem lehet hazudni, és nem lehet átverni sem. Azonban Jákób nem döbben rá arra, hogy ha jelen van Isten, és tudja, ki vagyok, nem kell már menekülni, hanem lehet rendezni az életemet. Isten a rendezés lehetőségét kínálta fel neki. Csak meg kellett volna vallani: Uram, becsaptam Ézsaut, és az apámat is. Magam, galád módon szereztem meg az elsőszülöttségi jogot, és az áldást is, bocsáss meg. Ha ezt kimondja, más szívvel mehetett volna tovább. Amikor Isten szól, és kijelenti, itt vagyok, azért teszi, hogy rendezzük Vele való kapcsolatunkat, valljuk meg bűnünket, és kezdjünk új életet. Ha az Úrtól kapott új szívvel új emberként ment volna tovább, az Lábán házában is bizonyságtétellé vált volna.

Van érdeklődés Jézus személye és küldetése iránt, ám kevés az igazi megtérés és odaszánás (Mt 11,20-30). Sokfelé hat az Úr Jézus ereje, sok élet megszabadul a bűnből, meggyógyul betegségből, de ez nincs olyan hatással, mint ahogy azt az Úr várná. Nem tértek meg. Pedig ez a követelmény. Jézus elvárja a megtérést, mert enélkül lehet Őt hallgatni, gyönyörködhetünk a beszédében, meg is gyógyulhatunk, de nem lépünk be az üdvösségre. Mert az örök élet kapuja az Úr Jézus Krisztus. Nem vallásos érzület kinevelését, hanem megtérést, vagyis Neki átadott életeket akar. Olyanokat, akik készek mindent elhagyni Érte, és vállalják az Ő életformáját. Vagyis úgy akarnak élni, ahogyan Ő él. 

A feddés nem negatívumot jelent, hanem az Úr Jézus fájdalmát fejezi ki népe iránt. Fáj neki látni, mennyire nem veszik komolyan a helyzetüket, és nem látják meg a felkínált esélyt. Ők úgy gondolják, elég, hogy zsidónak születtek, és nem hallják a megtérésre hívó szót. Zsidó vagyok, nem kell megtérnem. Reformátusnak születtem és az elég, gondolják sokan. Azonban nem így van. A vallásba való születés nem törli el a bűneinket, az Úr Jézus Krisztus keresztáldozatára volt szükség. A Belé vetett élő hit által nyerünk bűnbocsánatot. Nem elég a vallás, Szabadítóra van szükségünk. A megtéréshez a bűnbánat vezet el. Kifejezi: látom, ki vagyok, és többé nem akarok a bűn útján járni, szakítok bűneimmel, és Jézussal egy új életet kezdek.

Ezt követően az Úr magasztalja az Atyát. Hálát ad akkor is, ha kevesebben veszik komolyan az üzenetet, mint ahogy várta. A csalódást is Isten jelenlétében éli meg. De az eredeti kifejezés magvallást jelent, Jézus megvallja az emberek előtt az Atyát. Megvallja, hogy Isten Atya, Aki szereti a bűnös embert, és meg akarja menteni. De megvallja azt is, hogy Ő a menny és  föld Ura. Kezében tartja a világot és annak életét.

Jézus igent mond az Atyának, és ezt megteszi majd a Gecsemáné kertben is. Igen, Atyám - de vajon én ki tudom-e mondani? Igen, Atyám, akkor is, ha nem az én elképzelésem szerint alakul az életem. Mert így láttad jónak - Jézus elfogadja Isten akaratát; ha Ő így látja jónak, ha Isten szerint így a jó, akkor Ő arra igent mond. Mi már előre megkérdezhetjük: Uram, jónak látod-e terveimet? Jónak látod-e úgy az életem, ahogyan folyik? Jónak látod-e kapcsolataimat? Merjünk kérdezni, mert nem mindent lát jónak az Úr, amire lehetőségünk nyílik.

Úgy tűnik, hogy az ördög is támadja az Urat. Mintha azt mondaná: a pusztában elutasítottad az ajánlatom, és nem borultál le előttem, pedig az egész világot kínáltam neked. Te az Atyát választottad, hát ennyire telik Neki? És Jézus így válaszol: menj tőlem, sátán, mindent nekem adott az én Atyám. Minden fölött Úr vagyok, még fölötted is, ha most ez nem is úgy látszik, mint ahogy azt sokan gondolják. Jézus nem földi hadseregre támaszkodó hatalommal, földi javak által végzi szolgálatát, hanem Isten ereje, az ige hirdetése által. Utasítsd el a sátán ajánlatát, ne dőlj be neki. Aki meghallja az igét és követi Őt, annak örök élete van Őáltala.

Ezt követően Jézus az emberek felé fordul, és hívja őket, hívja a megfáradtakat és megterhelteket. Magához hívja, mert Ő tud megnyugvást adni, és Ő veszi le a terheket is. Ez a világ egyre több terhet rak ránk, és ha ezeket nem tesszük le, vagy nem kérünk segítséget, összeroppantanak. Halljuk meg az Úr hívását, jöjj és add át a terheket, mert Ő a kereszten magára vette, és beleroppant, meghalt, hogy mi szabadok lehessünk. 

A földi iga helyett a saját igáját kínálja, ami azt jelenti, hogy nem egyedül vagyok, hanem Vele. Az iga jelzi: van gazdám, van, akihez tartozom. Ha felveszed Jézus igáját, Hozzá tartozol. Az iga azt is jelzi, hogy nem oda megyek, ahová én akarok, hanem ahová a Gazdám irányít. Nagyon fontos, hogy ne Őt akarjam a magam jármába, megoldási eszközeimbe befogni, hanem én vegyem fel az Általa kínált igát. Ha megteszem, áldást tapasztalok. Átélem, hogy a legnehezebb terhek is könnyebbé válnak, mert az Úr hordja helyettem, néha velem együtt.

Jézushoz jöjjetek

Jézushoz jöjjetek

megfáradtak,

Igája néktek is

nyugalmat ad.

Terhe könnyű,

irgalma nagy.

Isten áldásával.