Először

A

brám az Úrral indul tovább, bejárja Kánaán földjét (1Móz 14,1-24). Szinte Isten kezét fogva vándorol, és ismerkedik azzal a területtel, amiért mindent maga mögött hagyott. Közben megtalálja azt a helyet, ahol letelepszik, és ott oltárt épít Úrnak Nem magának állít emléket, nem a saját tetteit akarja az utókor számára megörökíteni, hanem Istenre mutat. Az oltár bizonyságtétel Istenről. Aki erre jár, az az Úr nevével találkozzon, Róla halljon. Mutassunk mi is az Úrra, tegyünk meg mindent azért, hogy megismerjék az emberek, és Őróla, hatalmas tetteiről beszéljenek, és ne rólunk.

Amíg az Úrra figyelő Ábrahám élete kiteljesedik Kánaán földjén, addig a csak a külsőre figyelő Lót nehéz helyzetbe kerül. Mivel nem kereste Isten akaratát, hanem csak saját vágyait, a minél jobb megélhetést tartotta szem előtt, bajba kerül. Őt, családját és teljes vagyonát elvitték, amikor Sodomát és vidékét kifosztották. Amit gyűjtött, amiért fáradozott, ami mindennél fontosabb volt, az egy pillanat alatt odalett. Azonban Isten nem mondott le róla. Hírt küld Abrámnak, igen, Istennek fontos Lót, azt akarja, hogy ezt ő is megtudja. Mert erről tudni kell. Annyi mindenről értesülünk, de Isten szeretete eljutott-e már hozzánk? Tudjuk-e, mit tett értünk az Úr a Golgotán? Megrendít-e szeretete?

Amikor Abrám meghallja, mi történt Lóttal, nem mondja, mi közöm hozzá. Magának kereste a bajt, minek ment Sodomába. Abrám felelősséget érez iránta, és kockázatot vállal érte. Fegyveres harc során tudja csak kiszabadítani unokatestvérét. Abrám vállalja a harcot. Az ördög is sok embert tart fogva, harc, ima- és igeharc nélkül nem lesznek szabadok. Vállaljuk be értük ma a harcot. Imádkozzunk a megkötözöttekért, akár önmagunkért is, az élet értelmét keresőkért. Az Úr a mi segítségünk.

Az Úrra figyelő, szavára induló Abrám legyőzte Kedorláómert, és megszabadította Lótot. Isten megmutatta hatalmát, Lót nem csak az életét nyerte vissza, hanem minden tulajdonát. Lótnak meg kell látnia, és nekünk is, hogy Isten számára soha nincs lehetetlen, és mindig elképzelésünkön felül cselekszik. Ő vissza tudja adni, amit a bűn, a világ elvesz, tönkretesz. Újrakezdést biztosít, adjunk ezért hálát. És nemcsak újat kezdhetünk, hanem örök életet kapunk az Úr Jézus Krisztus által.

Abrámámot Sálém királya, Melkisédek fogadja, aki a felséges Isten papja volt. A nagyobb áldja meg a kisebbet, ezzel rámutat: nagyobb a békesség királya, aki fegyver nélkül arat győzelmet. A békesség királya az Úr Jézus, Aki Önmaga odaadása által szerzett győzelmet, végzett szabadítást.

Melkisédek elmondja, hogy a győzelem Isten ajándéka, Ő adta Abrám kezébe az ellenséget. Minden győzelmünk az Úrtól jön. Itt jelenik meg a Bibliában a tized, de ez nem kötelező, nem liturgiai elem, hanem szívből fakadó hálaáldozat. Az igazi tized ma is szívből fakadó, önkéntes ajándék Isten számára. A tized nem manipulatív szándékból származott, nem azért adott, hogy többet kapjon vissza. Még a zsákmányról is lemond, és mindent visszaad Sodoma királyának. Nem akar más kárán meggazdagodni, előnyhöz jutni. Isten gyermeke odafigyel a részletekre is.

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok”, ezzel visszautal Jézus az Úr imádságára, amiben kérjük a mindennapi kenyeret (Mt 6,25-34). Ha az Atyától kértem, akkor nincs helye az aggódásnak. Az aggodalom a gonosz megkötöző hatalma. Aki aggódik, az csak magával van elfoglalva. Az aggódó fölött még a világ, a megélhetés gondja uralkodik. De ha szívből kérem az Atyától a megélhetésemet, akkor félelem és aggodalom nélkül végezhetem feladatomat. Miért? Mert tudom, mivel megbízom Jézus szavában, másrészt meg is tapasztaltam többször is a saját életemben.

Mégis hányszor aggódunk, középpontba helyezzük a megélhetést, a testet, pedig az Úr határozottan rámutat: több az élet. Olyan jó lenne ezt komolyan venni, igen, az élet több, maga Jézus az élet. Ha Ő nincs a szívemben, hiába van meg mindenem. Jézus nélkül a leggazdagabb ember is koldus.

Az Úr Jézus megtanít látni: emeljük fel a fejünket, és figyeljük meg a madarakat, ők tudják, hogy Isten gondoskodik róluk. Olyan jó látni az énekesmadarakat, megszokják, ahogyan az ember eteti őket, és szinte várják a magokat. Mintha tudnák, itt fogunk enni kapni, nem kell éhezni, fázni. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? Igen, az Úr előtt nagyon értékesek vagyunk, madarak és növenyek is bizonyságot tesznek az Úrról, mintegy rámutnak, és mondják: ne féljetek, Isten gondoskodik. De a természet önmagára  is irányítja figyelmünket, nézz ránk, látod, hogy gondoskodik rólunk Itsen, mivel te értékesebb vagy, rólad is fog gondoskodni. Áldott legyen az Úr, amiért erősítgeti hitünket. Ha elkeserednénk, bizonytalanná válnánk, nézzünk a madarakra, és halljuk szavukat, ha minket így ellát az Atya, mennyivel inkább titeket.

Erőteljesen a szívünkre helyezi az Úr: Ne aggódjatok tehát! Ennek nincs értelme, és nincs is rá szükség. Ha pedig valaki mégis aggódik, az azt jelzi, hogy nem ismeri igazán Istent. Talán még nem Atya a számára, mert ha az, akkor múlik az aggódás, és helyére gyermeki bizalom kötözik. Aki ismeri Őt, mint Atyát, az mindenkor tisztában van ezzel: tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek. Olyan jó ezt olvasni, olyan békességet ad, hogy én figyelhetek Őreá, országa dolgaira, a többit pedig bízzam Rá.

Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát - fontos ez, Ő és az Ő országa legyen mindennap és minden pillanatban az első helyen a számomra. De vajon így van ez? Vele ébredek, és azt kérdezem, mit akarsz, hogy cselekedjem? Bizony, hányszor a magunk tervei, gondjai töltik be szívünket. Előlép az egészségünk, félünk miatta, és nem Őreá gondolunk. Pedig csak akkor működnek úgy a dolgok, ahogyan az Úr mondta, ha ez lesz a sorrendünk, ha mindent megelőz az Úr.

Te csak az Istennek országát keresd

1. Te csak az Istennek országát keresd, És az Ő nagy igazságát,

Minden egyéb megadatik majd neked. Halleluja, halleluja.

Refr.: Halleluja, halleluja,

Halleluja, halleluja!

2. Kérd bízva, és gondod elűzi neked, Keresd és meg fogod lelni,

Zörgess az ajtón, és megnyílik neked. Halleluja, halleluja.

Refr.

3. Ragyogja be fényed az embereket, Hogy meglássák dicsőségét,

És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben, Halleluja, halleluja.

Refr.

4. Istenünk, itt hozzuk néked mindenünk, Itt állunk, várunk rád újra.

Kérünk, hogy hallgasd meg hálaénekünk, Halleluja, halleluja.

Isten áldásával.