Immánuel: Járj Istennel!

z élet úgy tűnik, megy tovább (1Móz 4,16-5,32). Az első nagy sokkból, amit Ábel erőszakos halála jelentett, feleszméltek, és Kain is megbirkózott a büntetéssel. Letelepedett, feleséget vett, gyermekei születtek, várost épített. Kain utódai szaporodtak, mesterséget választottak. Isten áldása, a Tőle kapott képességek a bűnesetet követően is jelen vannak. Beindulnak a művészetek is, az ember képes alkotni. Dicsérjük az Úr nevét ezért. Önálló gondolkodási képességgel ruházta fel az Úr az embert. De soha nem szabad elfelejteni, hogy minden képességünk ajándék. Az Úr tesz képessé a munkára, a logikus gondolkodásra, a tapasztalatokból fakadó cselekedetekre.

Azonban azt is látjuk, hogy a továbblépés csak látszólagos, mert ugyan beindul a fejlődés, sok mindent megtanul, felfedez az ember, bővül a tudása, de a bűn ott van szívében. Bármerre megy is, a bűnt viszi magával. Kain mindenütt Kain marad, sőt, azt vesszük észre, hogy az évek múlásával nem tisztulnak, javulnak az utódok, hanem egyre rosszabbá válik a helyzet. Sátán be tud csapni bennünket, úgy tünteti fel, mintha egyre jobbá lenne az élet. Azonban ez nem teljesen van így. Sok minden változik, fejlődik a tudomány, jobbá lesz a technika, de az ember szíve nem.

Lámek már akár gyermeket is kész ölni, ha megüti. Milyen mélyre is csúszunk, amikor meglazul Istennel a kapcsolat. Azt látjuk, Kain és utódai nem közelebb, hanem egyre távolabb kerültek Istentől. Kain testvére halála után nem keresi Istent, nem hála van a szívében a kegyelemért, hanem elidegenedik Tőle. Lámek már hetvenhétszeres bosszút fogad. Olyan szomorú ez, elhisszük, hogy a bosszú megoldja a dolgokat. Egyedül a megbocsátás képes rendezni a múlt sérelmeit. És ezt az Úr Jézus korlátlanná teszi. Péter úgy gondolta, ha hétszeres megbocsátást valósít meg, nagy dolgot tesz, de az Úr határtalanná teszi, mert a kegyelemnek nincsenek határai. A megbocsátásba is meghal valaki, ez a valaki pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Ő adta életét értünk a kereszten, és így már a bosszúnak nincs létjogosultsága, hiszen Ő maga is megbocsátott a gyilkosainak is. Jézus Krisztus nyomában a megbocsátás a kapcsolatok rendezésének fő eszköze.

Isten megáldotta Ádámot, és újabb fia született, akit Sétnek nevezett el. A név jelzi: Istentől kapták. Továbbra is Isten az élet ajándékozója. Ő adta, nem az ember akaratán múlik, hanem ajándék az élet. Az unoka megszületése után kezdik segítségül hívni az Urat. Úgy tűnik, eddig magabiztosak voltak, úgy gondolták, Isten segítsége nélkül is el fognak boldogulni. Azonban most rádöbbentek arra, hogy Istenre szükségük van. Milyen könnyen megjelenik bennünk is, hogy elleszünk Isten nélkül, a mai világ még erősíti is ezt a tudatot, azonban mindig van olyan időszak, amikor rá kell döbbenni: Isten nélkül élni nem lehet.

Az is benne van ebben, hogy a bűneset után valami megszakadt, az élő kapcsolat szakadt meg, és csak most veszik észre, hogy újra kell építeni a vonalat. Isten elvan nélkülünk, de a mi lényünk vágyakozik Istenre. Ha nincs kapcsolat, kiürül a lelkünk. Az is fontos üzenet, hogy el lehet kezdeni az Istenhez való fordulást. Ha egy ideig nem is kerestük Őt, amikor erre rádöbbenünk, szabad kiáltani. Jó látni, Isten megengedi, hogy hosszú idő után elkezdjék keresni Őt. Meghallja a kiáltásukat. Ha eddig nem hívtad Istent, akkor most kezdd el. Fordulj Hozzá, és hívd segítségül. Ő meghallja és válaszol.

Ádám leszármazottai között találjuk Énókot, aki Istennel járt. Semmit nem tudunk róla, csak ez maradt utána, Istennel járt, és Isten magához vette. Milyen jó lenne, ha utánunk is ennyi maradna, Istennel járt. És azért maradt ez fenn, mert észrevették az emberek. Meglátszódott rajta, az életvitelén, hogy Istenhez tartozik. Kivel járok? Ez azt jelentette, hogy élő kapcsolatban volt Istennel, Ő volt a társa, sehova nem ment Isten nélkül. Jellemző ez rám?

Lámek olyan nevet ad gyermekének, ami Istenre mutat. Ő vigasztal meg, mármint Isten. Noénak már a neve is Istenre mutat. Elmondja, hogy fáradtságunkkal, csüggedésünkkel hová menjünk. Rámutat, hol keressük a megoldást. Isten vigasztal, forduljunk Hozzá. Az Úr Jézus pedig már hívogat magához, jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. A megnyugvás, a felüdülés Istennél található.

A megkísértés és János fogságba kerülése után az Úr megkezdi szolgálatát (Mt 4,12-5,12). Mintegy jelzést kap, indulj; és hová megy? A legnehezebb terepre, a sötétség kellős közepébe. Mert a világosság hol is jelenjen meg, ha nem ott, ahol sötét van? Az Ő érkezése elhozza a napfelkeltét. És ha a nap felkel, a sötétség visszahúzódik. Az Úr általunk ma is a sötét helyeket akarja felkeresni, népe által jelenik meg a világosság. Vajon megjelenik? Ahová megyünk, mindig fényt, a bennünk élő Krisztust visszük? Őt tapasztalják meg az emberek, vagy belőlünk is sötétség árad? A sötétségbe Jézus szava ragyog bele, térjetek meg! Ezek az első szavai. Ma nem szeretjük a megtérésre hívó szót, pedig Jézus ezzel kezdi szolgálatát. Mondhatott volna sok bátorító, reménykeltő üzenetet. Azonban ezzel kezdi: térjetek meg! Miért? Mert a megtérésből fakad mindaz, amire vágyunk. Megtérés nélkül nincs megbocsátás, békesség, boldog élet. Jézus nélkül nem érünk célt, nem találjuk meg, amit keresünk. A megtérés a kapu, amin keresztül az Úr elé jutunk.

Az Úr aktív, erőteljes életet él. Nem magával van elfoglalva, hanem az emberekkel. Viszi nekik a kegyelmet, amelyből erő és gyógyulás fakad. Azért jött, hogy ami a bűn által belépett a világba, a sok romlás, a pusztulás, arra orvosságot hozzon. Ő maga az élet orvossága. A Benne való hit által kiszabadulhatunk a gonosz fogságából, és egy új élet kezdődik el. Ő ma is hív, jöjjetek utánam. Nem kér nagy dolgot tőlünk, csak ennyit, jöjj utánam. Mint amikor eltéved valaki, és egy másik autós azt mondja, jöjjön utánam, maradjon mindig a nyomomban, és kivezetem a helyes útra. Ezt kéri az Úr, eltévedtél, jöjj utánam, és maradj végig a nyomomban. Őt követem mindenben? Tapadok Rá? Ne engedjünk senkit és semmit Jézus és magunk közé.

Az első tanítványok Jézus szavára mindent maguk mögött hagytak. Elvágták addigi kötődéseiket, mert Jézust csak úgy tudjuk követni, ha a múltunktól elszakadunk. És itt nemcsak a bűnről van szó. Hanem mindent, az eddig sikert jelentő dolgokról is. Mindentől elszakadok, és az Úrhoz csatlakozom, Rá figyelek. A kötődéseket nem könnyű elvágni, de az Úr ad helyettük új kapcsolatokat.

Nemcsak megtérésre hív és gyógyít, hanem tanít is az Úr. A megtérés azt jelzi, elindulok Vele egy új úton. Azonban ezt még nem ismerem, tanulásra van szükségem. Azért, mert megtértem, azonnal nem tudom, hogyan kell élni Isten országában. Meg kell tanulni. Jézus erre tanít a Hegyi beszédben. Ez nem mindenkinek szól, csak azoknak, akik beiratkoztak a megtérés által az Ő iskolájába. Azoknak szól, akik úgy akarnak élni, ahogyan Ő élt, akik egy egész életre követni akarják. Tanítása nem csupán elmélet, amit bemagolunk, hanem életforma. Tudatosulnia kell, hogy mindaz, amit elénk tár, nem belőlünk fakad. Saját erőnkből nem tudunk így élni. Mindez Krisztusból fakad. Akiben ott van Jézus, az fogja tapasztalni az új életformát.

A boldogság forrása maga az Úr Jézus Krisztus. A Vele való új életből, a naponkénti kapcsolatból fakad mindez. Amikor átéljük, hogy koldusszegények vagyunk, nincs semmink, és mindent Tőle várunk. Az igazi és teljes boldogság nem emberi termék, hanem kegyelmi ajándék. Az Úr ajándéka.

Mindezek megtapasztalásához szükséges a magunk szegénységének, ürességének mély átélése. Aki tud a maga nyomorúsága, bűnei felett sírni, az megtapasztalja az Úr kegyelmét, vigasztalását. Aki ennyire Krisztusra hangolódik, azt a környezete nem mindig fogja megérteni. Támadni, üldözni is fognak, mert a krisztusi ember nem tömegember, különbözik a többségtől, és sok esetben nem sodródik, hanem szemben úszik az árral. Ne keseregjünk, mert a Mester is ezen az úton járt. Ne az elfogadást, dicséretet várjuk, hanem legyen hála a szívünkben, ha bántanak, mert Isten gyermekei, korábbi szolgái, és maga az Úr is ezen az úton jártak. Amikor csak jó a világ véleménye Isten népéről, amikor együtt szerepel vele, végig kell gondolni, hogy minden rendben van-e. Még mindig az Úr nyomában vagyunk, vagy letértünk a helyes, a keskeny útról? Azonban ma még vissza lehet térni rá.

A béke messze tőled

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.