T
|
elnek a napok, az évek, mindezt magunk is tapasztaljuk, változunk (1Móz 21,1-34). Másabbak
vagyunk, mint voltunk, de Isten nem változik. Haladhat az idő, de ígéretei
változhatatlanok, és az Általa megadott időben beteljesednek. Ezt élte meg
Ábrahám is. Harminc éve vándorol az ígéret földjén, a földet ugyan elérte, de
még mindig nem született meg az ígéret gyermeke. Így azután Izmaelbe veti
reménységét. És százesztendős korában, amikor Sára sem igazán hisz benne,
megszületik Izsák. Olyan jó látni, hogy Istent nem korlátozzák és nem befolyásolják
a mi lehetőségeink. Az Úr nincs kötve a biológiai folyamatokhoz, a mi
évszámainkhoz. Úr Ő mindenekfelett, és állja a szavát. Minden ígérete, ami még
eddig nem ment végbe, be fog teljesedni. Beteljesedett a Megváltó születéséről,
eljöveteléről szóló ígéret is. Csodálatos, eljött az ígéret gyermeke, Jézus. Ő
a mi igazi reménységünk, Ő örömöt, békességet és reménységet ad, a
legreménytelenebb időszakban is. Számára semmi sem lehetetlen.
A korábbi türelmetlenségnek, bizalmatlanságnak, az ígérettől való
elhajlásnak újabb következménye van. Elveszi
a békességet és az örömöt. Nem tudnak igazán örülni Isten ajándékának, mert a
múltbéli rossz döntés most visszaköszön, és megkeseríti életüket. Hágár nem
tudja elviselni, ami történt, és gyötri Sárát. Gyötri, mert tudja, hogy Izsák az Úr
választottja, ő lesz az örökös. Mennyire
össze tudjuk kavarni a dolgokat, amikor besegítünk Istennek. Neki erre nincs
szüksége, és csak magunknak tesszük nehézzé az életet.
A vége az, hogy Hágárnak mennie kell Izmaellel együtt. Emberileg szomorú és fájdalmas történet, de
ez is mutatja a bűn hatását. Azonban ez nem egy érzelgős családregény, hanem
Isten üdvterve, és semmi nem kerülhet abba, ami bűnből származik. A szolgáló
fiának, annak, ami nem ígéretből származik, el kell távoznia. Isten országába nem vihetjük át azt, ami az
engedetlenségünk eredménye. Nem vihetjük magunkkal bűneinket. El kell
távolítani mindent, ami a bűnből, a régi életből való. Miért? Mert a szolgáló
gyermeke mindig az ígéret gyermeke ellen tör. Az óember, a régi természet
mindig az új ember, a krisztusi természet ellen támad. Nem lehet barátság az
új és a régi között, Isten országa és a világ között.
Isten azonban felkarolja Hágárt és gyermekét is. Hágár ígérettel indulhat a pusztába, mégis
elkeseredik, reményét veszti. Miért? Mert számára Isten nem valóság. Van
vallása ugyan, de nincs élő Istene. Ő csak emberi síkon, emberi tervekben és
lehetőségekben képes gondolkodni. Tudunk-e Istenre tekintve, Őreá építve gondolkodni? Amikor váltani kell,
bízunk-e Benne? Hiszem-e, hogy a pusztában is van remény? Nem a halálé a végső
szó. Isten a reménytelenségnek is Istene. Nyissa meg az Úr a szemed, és lásd meg a forrást! Lásd meg, hogy itt az élő
víz forrása, az Úr Jézus Krisztus. Menj bátran oda Hozzá, és kivirágzik az
életed. Menj Hozzá, mert Ő hívogat is, ingyen kínálja az életet adó, talpra
állító vizet. Ez a víz Ő maga. Aki iszik belőle, megelevenedik, és az ő
belsejéből is örök életre buzgó víz fakad. A reménytelen, megkeseredett élet
másokat felüdítő életté válik az élő víz által.
Az Úr Jézus halad a túlsó part felé, senki nem állíthatja meg, és nem
befolyásolhatja döntését (Mt 8,23-34). Még az sem, hogy követi-e valaki, vagy sem. Nem néz hátra,
beszáll a hajóba, és aki követi, az is beszáll, aki nem, annak nem könyörög. Vannak,
akinek a követés csak idáig tart. Visszamaradnak a biztonságos parton. Vihart,
hajléktalan életformát nem vállalnak Jézusért. Meddig követed Őt? Hol a határ,
amikor kimondod: csak eddig, és nem tovább? Mi az, amit nem akarsz Jézusért feladni, amihez Nála is jobban
ragaszkodsz?
A tanítványai követték, úgy is mondhatjuk, hogy akik követték a hajóba, és
elindultak Vele, azok a tanítványai, azok valóban követik, és Rábízták magukat.
Az a tanítvány, aki ma is megy Jézus
után, és nem figyeli, hányan lesznek, nem másokhoz igazodik, hanem követi Őt.
Jézus követése viharba viszi őket, és ez nem egy megszokott vihar, hanem
rendkívüli, hatalmas erejű. Sátán támad, meg akarja akadályozni Jézust a partot
érésben. Nagyon jól tudja, Ki érkezik Gadarába. Sátán nem akar gyógyulást, szabadulást látni. Nem akar az Úrnak halát
adó, Vele élő boldog embereket látni. Sátán mindig roncsokat akar, akiken az ő
keze nyoma látszik. De Jézus le tudja törölni ezt a nyomot, és új emberré
formál. Jobb Jézussal a viharban hányódó tengeren, mint a nyugodt parton a
sátán kezében.
Csodálatos Jézus békessége, tud aludni ebben a hányódásban. Miért? Mert
az Atya kezében van az élete. Nem fél, teljes a biztonság Isten tenyerén. Csak
ott van igazi biztonság, akkor is, ha a körülmények épp mást mutatnak. Jézus
tudja, hogy itt a vihar nem győzhet, mert Ő nagyobb a viharnál, sátánnál, de vajon
látjuk-e mi is ezt?
Ez az út kiképzés is egyben, hogy mit tesznek a tanítványok. Hol tartanak
hitben? Vajon működik már a hitük? Felismerték már, hogy kicsoda az, akit
követnek? Még nem egészen, előbb maguk
igyekeznek tapasztalataik és szakértelmük alapján megoldani a vészhelyzetet, és
majd csak kétségbeesésükben fordulnak Jézushoz. Jó, hogy segítségül hívják, de
már hamarabb kellett volna. Ne csak az utolsó pillanatban hívd, lásd meg, hogy Ő
minden helyzetnek Ura. Urunk rámutat arra, hogy nincs helye Őmellette a félelemnek, Ő
nagyobb a félelmeinknél. Ez a félelmetes esemény is azért történt, hogy
feltegyék a kérdést: ki ez? Mert ez a fő
kérdés, és erre meg kell találni a választ.
Jézus vihar fölötti hatalma láttán nem mondhatunk mást, Ő Isten Fia.
Nincs vesztegetni való időnk, mert a gonosz nagyon jól tudja, kicsoda
Jézus, és hogy az Ő eljövetele mit jelent az ő számára. Tisztásában van azzal,
hogy Jézus megtörte az erejét, neki menni kell onnan, ahol Jézus megjelenik,
mert Jézus neki is parancsol. A gonosz hatalma megszűnik, ereje megtörik Jézus
fellépésével. Jöjj hittel az Úrhoz, és magad is megtapasztalod mindezt.
Jézus azért jött, hogy eltávolítsa a gonosz ránk rakott bilincseit, és
felszabadítson minket egy új életre. A gonosz látja, mi Jézus küldetése. De
vajon én is látom? Tudom, miért jött Jézus? Azért, hogy megmentsen.
Elgondolkodtató, hogy a gadaraiknak nem Jézus kell, nem a szabadság,
hanem a disznók, a pénz, a rabság. Számukra ez a jó élet. Nem az ember az érték,
nem, a pénz többet jelent a számukra, mint egy ember élete. És így az Úr sem
érték. Aki ilyen áron gyógyít meg egy
megszállottat, az nem kell. Csak azt látják, ami pénzt hoz, ami jólétet
biztosít, de nem veszik észre, hogy tönkremennek belé. Inkább a disznók, mint Jézus,
mint a gyógyulás. Aki megszállott, aki nem bírja, az pusztuljon, de maradjanak a disznók.
Ez döbbenetes. Kit választatsz? A világ kínálatát, az aranyba mártott
disznókat, az életed, békességed árán is, vagy Jézust, a disznók árán?
Maradj velem, mert mindjárt este van
1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj,
Uram; Nincs senkim
és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.
2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul,
Csak változást
és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.
3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs
más vezé-
rem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.
4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz,
Sír, halál-fú-
lánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.
5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged.
Föld árnya
fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése