A
|
z Úr mindent
megtesz Lótért, korábban megszabadította őt és családját az ellenség
fogságából (1Móz 19,1-38). De Lót nem tanult belőle, nem költözött el arról a
vidékről, nem kereste ismét Ábrahám közelségét. Talán azt gondolta, ha ő
Sodomában marad, az bizonyságtétel lesz. Majd általa megváltoznak a sodomaiak.
Azonban nem így történt. Olyan mélyen vannak a bűnben, és annyira jól érzik
benne magukat, hogy nem is akarnak változni. Talán ezt látják fejlődésnek,
jogaik kiteljesedésének.
A korábbi vesztett csata Sodoma számára is figyelmeztetés, akkor még
megszabadultak, visszatérhettek városukba. De nem csak oda tértek vissza, hanem
korábbi életmódjukba is. Nem látták meg Isten figyelmeztetését, nem döbbentek
rá arra, hogy ha nem változnak, ha nem szabadulnak meg ettől az élettől, el fognak
veszni. Isten jelez nekik, keresi őket, de nem figyelnek rá, nem érdekli őket,
vágyaik viszik őket előre. Minket is keres az
Úr, és jelez is. Életváltozásra, Krisztus követésére hív. Ezzel együtt rámutat arra,
hogy eddigi életünk rossz irányba tart, de vajon halljuk-e az Úr szavát? Komolyan vesszük-e Őt? A mai embert is
vágyai, jogai, önérvényesítése viszik előre. Úgy gondolja, azt teheti, amit
jónak lát, és nem is gondol Istenre. Elfelejtettük, hogy az Úr számadásra fog
hívni. Sok jelzést ad, mert azt akarja, hogy ne elvesszünk, hanem megtérjünk és
éljünk.
Még az Úr követeit sem veszik komolyan, annyira eltompultak, nem érzékelik a veszélyt, és nem látják meg az utolsó lehetőséget. A bűn eltompítja érzékeinket. Meg akarják támadni Isten angyalait, és velük
is erőszakoskodni akarnak. Vágyaikat rajtuk kívánják kiélni, már semmi gát,
semmi tisztelet nincs bennük.
Isten ma is küldi hozzánk követeit. Az istentiszteletek, mások
bizonyságtételei mind Isten szeretetének, hívogatásának a tanúi. Komolyan
vesszük őket, és megindulunk Isten felé, vagy mi is legyintünk? Csak emberek
szólnak, mit törődünk velük, azt tesszük, amit akarunk. Halljuk meg a Biblia és az igehirdetés által Isten szavát. Ha figyelmeztet és rámutat bűneinkre, ne
hagyjuk figyelmen kívül. Javunkra teszi. Azért szól, mert szeret.
A követek Lótnak mondják el, mi fog történni, őt akarják menteni. Vajon ő
komolyan veszi-e a figyelmeztetést? Látja-e, hová süllyedt a város, és hogy
neki nem itt a helye? És ha marad, és elveszik? Lót komolyan veszi a szót, de a
vejei kinevetik. Túlbuzgó vallásos öregnek gondolják. Olyan szomorú, amikor
kinevetik a bizonyságtételt, amikor Isten szavát nem veszik komolyan. De én
hogy veszem? Nem nevetek én is az igén? Vagy esetleg némely üzeneten, mert úgy
gondolom, azt már túlhaladtuk, és ma nem lehet ítéletről beszélni? Isten a bűnöst szereti és menti, de a bűnnel
nem vállal közösséget.
Aki elhagyja Sodomát, az menjen
előre, és oda, ahová az Úr küldi. Ott lesz biztonságban. Csakis a hegyen. A
Golgota hegye, a kereszt jelenti a megmenekülést. Nem adatott más, mint az Úr
neve. Ne akarjuk jobban tudni, hol lehet megélni, hol jobb, mint ahogy az Úr
mondja. Ne is tekintsünk hátra. Mert aki hátratekint, az még kötődik a bűnhöz,
a múlthoz, mint Lót felesége. Nem hitte, hogy minden elveszik, és inkább maradt
volna Sodomában. Isten közelsége, az Ő országa mindennél értékesebb. Sodoma
minden gazdagsága kár és szemét mellette. Ne sajnáld Sodomát! Örülj az Úr
kegyelmének!
Míg az ige szól, Jézus erre jár (Mt 8,1-13). Lejön a hegyről közénk,
nyomorúságaink kellős közepébe. Jön, mert nemcsak a tanításra, hanem
szabadítására is szükségünk van. Mégpedig nemcsak a leprásnak volt nyomorult az
élete, hanem mi is gyakran szembenézünk önmagunkban olyan megkötözöttségekkel,
indulatokkal, a bűn tartós foltjaival, amitől nem tudunk szabadulni, sőt, amiről
úgy gondoljuk, senki nem képes eltávolítani. A leprás azzal a tudattal élt, hogy ő már soha nem lesz tiszta, állapota
egyre csak romlik. De amikor hall Jézusról, felcsillan a remény, és eljön
Hozzá. Hittel jön. Hiszi, hogy Jézus képes megtisztítani. Mi is jöhetünk Hozzá,
hittel, Ő képes eltávolítani a bűn foltjait, képes tisztává tenni. Csakis Ő
képes megszabadítani a bűn minden formájától.
Az Úr akarja gyógyulásunkat, ha hisszük, hogy Ő meg tudja tenni, akkor
átéljük a szabadulást. Igen, csodálatos
egy szó: akarom! Azt jelzi, hogy nem Ő akarja a bűnt, a bajt, a megkötözöttséget, Ő
azt akarja, hogy gyógyuljon az életünk. Jöjj az Úrhoz, vár reád! De jövök-e? Akarok-e tisztulni, vagy ragaszkodom
sérelmeimhez, vétkeimhez? Hiszem-e, hogy új élettel ajándékoz meg az Úr?
A leprás leborulva kéri Jézust - tudja, hogy ez neki nem jár. Alázat van a
szívében, nem követelőzik, nem is vádol senkit. Csak egyszerűen hittel kér: ha
akarod. Talán hallotta ő is a Jézus
által tanított imádságot, és már gyakorolja is? Legyen meg a Te akaratod.
Micsoda imádság ez, egy halálra ítélt ember kimondja: legyen meg a Te akaratod.
Elfogadom, azt is, ha nem gyógyítasz meg. Tudunk így imádkozni, akkor is hiszek
Benned, követlek, ha nem akarod megtenni, megadni, amit kérek? Ha semmit nem
változik az életkörülményem, én akkor is szeretlek, és követlek? Ezt éli meg
Pál apostol is, amikor többszöri ima után az Úr ezt mondja neki: Elég neked
az én kegyelmem, és Pál ezt elfogadja. Elfogadja, hogy marad a tövis, de vele
marad az Úr is, és ez mindennél többet ér. Többet ér az Úr jelenléte, a Vele való
élő kapcsolat a gyógyulásnál is.
Kapernaumban is várják az Urat. Egyre többen ismerik fel Őbenne Isten
jelenlétét. Egy római százados is
meglátja, hogy csak Jézus segíthet rajta. Hittel jön, hiszi, hogy elég Jézusnak egy szó,
mert Ő a parancsnok. Jézus Úr mindenek felett, a legfelsőbb parancsnok Ő. Szavának
minden enged, még a betegség és a halál is. Hiszem-e én ezt? Hiszem-e, hogy Ő a
legfelsőbb parancsnok, és amit mond, annak engedni kell? Mert a betegség
engedelmeskedik, Jézus szavára eltávozik, de én, az ember engedelmeskedem-e
Neki? Megteszem-e, amit mond? Elég egy szó?
Jézus válasza erre a hitre: menj el, és legyen a te hited szerint! Mindig
a hitünkre bízza, és úgy is lesz. Ha azt hisszük, hogy úgysem lesz belőle
semmi, akkor az fog megvalósulni. De el
is kell indulni hittel, vagyis úgy, hogy még nem látja, hogy valóban meggyógyult-e a
szolga. Akkor lesz a hitem szerint, ha elindulok, úgy, hogy még nem látom az
eredményt. Az elindulás azt üzeni: Uram, hiszek Neked, tudom, hogy úgy fog történni.
"Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!"
1. "Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így
mondom, mert magam
rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel
szüntelen, hű
szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden
parancso-
dat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat,
szent
igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg
törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek
szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik
felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de
szívig nem me -
het.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül
s a hallásban
segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen
szavad ír s gyó -
gyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre
nő, és mind-
örökre nő.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése