Minőségi élet Jézussal

I

zsák imádkozó életet élt, ami azt jelenti, hogy mindennap az Úrhoz fordult (1Móz 26,1-34). Élete minden kérdésében Tőle várta a választ. Honnan tudjuk? Onnan, hogy amikor éhínség lesz azon a földön, Isten megjelenik neki, és elmondja, hogy ne menjen Egyiptomba, hanem maradjon ezen a földön. Számomra ez azt jelzi, hogy amikor beköszöntött a szárazság, azonnal Istent kérdezte Izsák. Mit tegyek? Elmenjek Egyiptomba, hiszen sokan ezt cselekszik. Valószínűleg hallott arról, hogy az apja is így cselekedett hasonló helyzetben. A kérdésre megérkezik a válasz: Maradj ebben az országban, veled leszek.

Azt üzeni az Úr, hogy ne mások döntésére figyeljünk, és bármennyire sodor a világ, kérdezzük Urunkat. Soha nem a többség megoldása a követendő példa, hanem mindig az a mérvadó, hogy mit akar az Úr. Jobb a nyomorúságban is az Úrral lenni, átélni: veled vagyok, mint a jólétben egyedül bolyongani. Izsák komolyan veszi Isten szavát, és marad. 

Gerárban telepszik le, azonban itt hasonlóan jár, mint az apja. Megdöbbentő, hogy az egyik kérdésben Istentől kér tanácsot, a saját életét illetően pedig már nem bízik az Úrban. Úgy gondolja, neki kell megoltalmaznia önmagát. Mennyire kicsinyhitűek tudunk lenni, és mennyire nem jól ismerjük az Urat. Azt hisszük, hogy az éhínség idején meg tud tartani, de azt már nem, hogy Gerárban is oltalmuk lesz. Jó meglátni, hogy nincs olyan élethelyzet, ahol Isten gyermeke ne lenne biztonságban, mert az Úr jelenléte a biztonság. Természetesen, vannak próbák, amint ez is az volt: mit teszek, láthatóvá válik-e az Iránta való bizalmam? Megengedhet az Úr szenvedést is, de Ő azokban is jelen van, sőt, egyszer haza is fog hívni. A lényeg, hogy mindig Vele menjek, Belé kapaszkodjak.

Izsák élete sem küzdelemmentes. Hajlamosak vagyunk csak a százszoros termésre, a bő áldásra figyelni. Isten megáldotta őt, a vetőmag jó földbe hullott, elérte a százszoros termést, de mindemellett megtapasztalta az ellenség irigységét, támadását, akadályoztatását is. Ezekben is az Úrra tekint Izsák. Ha kell, tovább vándorol, elviseli, amikor betemetik a kutakat, kész továbbmenni, majd újra kiásni azokat.

Szabad nekünk is kérni a százszoros termést. Először is, hogy az ige a saját életünkben hozzon ilyen bőséges termést. Másodszor pedig azért imádkozzunk, hogy az általunk elhintett mag teremjen ilyen bőven. Adja meg az Úr, hogy a szívek ilyen jó földdé váljanak. Bár lehet, hogy mi nem erre vágyunk, hanem inkább anyagiakban szeretnénk ilyen bőséges áldást. Azonban ma nem elsősorban az anyagi jólét válik bizonyságtétellé, hanem a krisztusi élet. Izsák egész élete Istenről beszélt, és a Filiszteusok meg is látták az Ő jelenlétét Izsák életében: „Meg kellett látnunk, hogy veled van az Úr.” Meglátják-e a mi életünkön, hogy velünk van, jelen van az Úr? Mert Izsákon keresztül Isten jelzett az őslakosoknak, és jelez általunk is környezetünknek. Keresi és hívja őket, egy új életre. Eljut-e a hívás általam másokhoz?

Az Úr ígérettel erősíti Izsákot a vándorlás küzdelmei alatt. Ne félj, mert én veled vagyok! Ennél nem kell több. Ki akarnak szorítani az Úrtól kapott földről, távol tartani az életet jelentő forrástól, de ne félj, veled vagyok és megtartalak. Nem boldogulnak veled. Izsák nem áll le harcolni, hanem rábízza magát Istenére.

Beszélt az Úr üldözésről, szenvedésről, Érte való halálról, de ne engedjük, hogy félelem férkőzzön a szívünkbe (Mt 10,29-42). És ne engedjünk a kétségnek sem, mert a gonosz nagyon hamar a szívünkbe suttogja: Isten nem törődik veled. Urunk rámutat arra, hogy mindig csak Rá figyeljünk, és szavát vegyük komolyan, belőle merítsünk erőt. Soha ne feledjük, hogy Isten számára értékesek az övéi, az ember élete nagy érték. Ha feltekintünk a keresztre, megláthatjuk, hogy olyan érték vagyunk, amit saját Fia vérén vásárolt meg. Semmivel nem lehet kifizetni az ember életét, csak élettel, és ezt Jézus magára vállalta, fizetett bűneinkért, hogy élhessünk. Ha ilyen értékek vagyunk, ha ilyen sokba kerültünk Istennek, nem enged elkótyavetyélődni. Már csak az a kérdés, hogy mi meglátjuk-e az értéket egymásban? Felismerjük-e, hogy ha Isten ilyen sokat fizetett értünk, akkor nekünk is védeni, megbecsülni kell az életet? A magunkét is, és a másik emberét is.

Gyakran arra tesszük a hangsúlyt, hogy mit teszünk, mennyit adakozunk, hányszor vagyunk istentiszteleten, az Úr pedig egy dolgot vár el: tegyünk vallást a nevéről. Valljuk meg Őt, mint Megváltót, és vállaljuk az emberek előtt bátran. Aki vállalja, azt az Úr is megvallja majd az Atya előtt. Tehát a Benne való hitünk nem magánügy. Nem az én dolgom, hogy beszélek-e Róla, hanem következménnyel jár. A tanítvány feladata, hogy beszéljen Mesteréről, ne szégyellje, hanem ismertesse meg másokkal is. Tulajdonképpen ez nem is parancs, mert aki az Úr Jézus kegyelmét megtapasztalja, az önként beszél Róla. Aki megszabadít a bűn, a szenvedélyek rabságából, azt ajánlom másoknak, mint ahogy egy jó terméket is ajánlunk, vagy egy jó orvost, szerelőt is a barátunk figyelmébe ajánlunk. Hogyne ajánlanánk Jézust az emberek figyelmébe, amikor az élet legkiválóbb szakértője Ő?

A vallástételnek, Jézus Megváltóként való vállalásának olyan következménye is lehet, hogy felbolydul az élet körülöttünk. Akik még nem ismerik Őt, nem értik meg Iránta való szeretetünket, és támadni fognak. Nem mindig eredményez békességet az Úr Jézus megismerése. Bennem békesség lesz, de nem biztos, hogy a környezetem is békében fog élni velem. Jézus hallgatóinak fel kellett készülnie arra, hogy ha a názáretit Messiásnak fogadják el, akár a saját családjuk is szembefordulhat velük. Ezen nem kell megütközni, a világ nem fogadja be Jézust ma sem. Viszont próba elé kerül a hitünk: jobban szeretjük-e Jézust mindenkinél? Vagyis vállalom és követem Őt akkor is, ha családtagjaim ellenem fordulnak, kitagadnak? Jobban szeretem-e Jézust mindenkinél? Vagy valaki, akár a társunk, gyermekünk, munkánk vagy az egészségünk fontosabb, mint Ő?

Ezt Jézus a kereszt felvételével kapcsolja össze. A kereszt szenvedést jelent, vállalom-e, felveszem-e a családtagjaim Jézusért való támadását? Megmaradok-e Jézus mellett akkor is, ha a gyermekeim elutasítanak, amiért Krisztus útján járok? A kereszt azt jelenti, hogy meghalok magam számára, és élek Jézusnak, szenvedések közepette is.

Aki elenged földi dolgokat Jézusért, az életet talál, a sajátját megtalálja Jézusban, és kap testvéreket, mivel  Isten családjába kerül bele. Az Úr kárpótolja övéit a veszteségekért, minőségi kapcsolatokkal. Vele lenni minőségi kapcsolatot és minőségi életet jelent.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szűnjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.