A
|
z idő nem
tette jobbá az embert, sem a megszerzett tudása, mert benne történt változás a
bűnesetkor (1Móz 6,1-22). A szívbe költözött a bűn, ami rossz irányba terelte
az embert. A bűn hatással van az emberre, formálja a személyiségét, de mindezt
nem a javára teszi. Sátán továbbra is bevet mindent, minél messzebb sodorja
Istentől az embert, hogy ha valaki látja, ne vegye észre rajta az Úr kézjegyét.
Most az ember szépségén és a kapcsolatokon keresztül érkezik a támadás, az istenfiak a
nőket csábítják el. A hiúságra építenek, imponál nekik, hogy az embereken kívül
másokat is vonzanak. Nem tudnak belegondolni, vagy nem is akarnak, hogy ez nem jó
irány. Ez nem egyezik Isten akaratával. Újabb romláson megy ezáltal keresztül
az ember lelki és testi génállománya. Kívülről
éri hatás, olyan információkat kap az ember, és olyan változáson megy keresztül,
ami nem Isten akarata, és ami számukra is veszélyes. Óriások származnak ebből a
kapcsolatból, akik majd veszélyt jelentenek az emberekre nézve. Isten nélkül
egyre önveszélyesebbé válik az emberiség. Mára ez kiteljesedett, hiszen olyan
eszközök birtokába jutottunk, amivel nagy károkat okozhatunk, sok ember halála
következhet be, és a föld is elveszítheti lakhatóságát. A fegyveres veszélyen
kívül az életmódunk is pusztítóvá vált. Egyre jobban letaroljuk, kizsákmányoljuk
a földet, egyre több embert taszít nyomorba egy kisebbség.
Isten már akkor és ott meghúzta az ember életkorát százhúsz esztendőnél.
Ne tovább, szinte ez jelenik meg ebben, ne tovább, mert veszélyt jelent a
hosszabb élet a jövőre. Ma már mi magunk
teszünk róla, hogy ez az időmennyiség is lerövidüljön. Saját életünk hosszát
rövidítjük azzal, ahogyan élünk. A felgyorsult világ, a szenvedélyek, az energiapótló szerek, a termés növekedését, a termékek tartósságát biztosító
anyagok az életet rövidítik. A pénz
istenné válása az embert egyre mélyebbre sodorja. A megállást Isten kegyelmének megismerése
jelentheti. Innen már csak Ő tud visszafordítani. Urunk, könyörülj rajtunk, és ne
engedd, hogy a szakadékba rohanjon a járművünk.
Fontos észrevenni, mennyire másképp látja az életünket Isten. A szívünk
változását kíséri figyelemmel, a belső tartalomra koncentrál. Nem azt nézi,
hogyan fejlődik a technika, hogyan változik a tudomány, hanem milyen emberré leszünk
mi. Mi van a szívünkben, és milyen szándék, cselekedet kerül ki belőle. Mit lát
az Úr az én szívemben? Milyenek a
gondolataim? Jó reggel odaállni az Úr
elé, és kérni, tisztítsa meg őket, tegye krisztusivá.
Jó olvasni: de Noé kegyelmet talált az Úr előtt. Nem mindenkit sodort el
az ár, van maradék, van, aki ebben a sötét világban is Istennel jár. Ez azt jelenti, hogy bármilyen időket éljünk is,
lehetséges megmaradni a kegyelemben, lehet Istennel járni. A maga nemzedékében - tehát nem azon siránkozott, hogy bezzeg korábban jobb volt, az őseink idejében még
lehetett Isten akarata szerint, de ma már nem lehetséges. Komolyan vette, hogy
Isten ma is ugyanaz, és így a maga nemzedékére koncentrált, akkor igyekezett
megélni a hitét. Nekünk is magunk korában kell feddhetetlenül, Jézus Krisztust követve
élni. Ma kell megmutatni az evangéliumot.
Noé faladatot kap, mégpedig azt, hogy mentse az életet. Nem azért él, hogy csak
magát építse, hanem hite és élő kapcsolata által mentse embertársait. Tegye
meg értük, amit lehet. Az ő feladata a bárkaépítés, de a bárkába az embereknek
kell belépniük. Minden el fog pusztulni, ami a földön él, bizony, ez nem egy
vidám üzenet, de Noé továbbadja. Azonban a bárka jelzi: elpusztul minden a
földön, kivéve a bárka utasait. Tehát van esély az életben maradásra, Isten nem
elpusztít, hanem ad esélyt, de ezt meg kell ragadni. Aki belép a bárkába, életben marad. A mi bárkánk az Úr Jézus keresztje. Aki hittel borul le előtte,
az életben marad.
Amire még figyelnünk kell, az az, hogy Noé mindenben úgy járt el, ahogyan Isten
megparancsolta neki. Nem azt nézte, van-e realitása a bárka építésnek, vagy mit
mondanak a kortársak, hanem szó nélkül tette, amit az Úr mond. Ez az
engedelmesség hiányzik ma, teszem az Úr akaratát akkor is, ha nincs támogatottsága,
ha megvetnek miatta. Az Úr engedelmes szíveket keres.
Nagyszerű dolgokat mond az Úr Jézus azokról, akik koldusszegényként
látják magukat (Mt 5,13-16). A koldusnak nincs mire
építeni, mindig másoktól vár, és ez a lényeg. Nem magamban bízok, hanem az
Úrtól várok. Aki így bekerül Isten országába, az átalakuláson megy keresztül. Sóvá
és világossággá, vagyis nélkülözhetetlen elemmé válik. Ennek a világnak sóra és
fényre van szüksége. Íztelen és romlott ez a világ, nagy a sötétség benne. De
Jézus a só, és Ő a világosság is, és aki befogadja Őt, annak az élete ízessé,
tartóssá, világítóvá válik. A fény nem belőlünk árad, hanem az Úr adja a
fényünket. De azért adja, hogy ne magunknak tartsuk meg, hanem vigyük bele a
világba.
A Vele való naponkénti kapcsolat
által marad meg az ízünk. Az Úr rámutat: a só megízetlenülhet. Megvan-e még az
ízünk, mert ha elveszítettük, kidobnak, nem fog az egyház, a hit kelleni
senkinek. Ezért fontos, hogy tartsuk meg
az ízünket, és ez nem más, mint Krisztus élete, az Ő természete bennünk.
A világosságunk az emberek előtt ragyog, tetteinken, életmódunkon
keresztül. Az életünket látják, és nagy kérdés, hogy látnak-e eltérést a nem hívők és
a mi életünk között. Átragyog-e Jézus Lénye rajtunk? Lehetünk lámpák a
sötétben. Mert a lámpa mindig a sötétben világít. Ne akarjunk díszkivilágítás
lenni, hanem vállaljuk a sötét helyen való fényforrás szerepét. Legyünk az ételbe kerülő só, és ne ragadjunk
bele a sótartóba.
JÉZUS SZÓL
Jézus szól: világíts szép ékesen
Mint a kicsi lámpa, tisztán, fényesen.
E bűnös világnak sötét éjjelén
Ki-ki világítson a maga helyén.
Jézus szól: világíts, érettem égj,
Világosságomnak a visszfénye légy.
Tudja ő a földnek sötét éjjelén
Ki világít híven a maga helyén.
Jézus szól: világíts magad körül,
Lásd a bűnbe, éjbe mennyi szív merül.
Boldog az a lámpa, mely kicsinykekört,
Hová Isten tette, fényével betölt.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése