Szoros kapu, keskeny út

N

agy ígéreteket kapott Ábrahám, de az idő telik, ahogyan már említettük (1Móz 16,1-16). Tíz éve már, hogy Kánaán földjén lakik, és még mindig nem született meg az ígéret gyermeke. Nem könnyű ennyi időn át fenntartani a bizalmat, hinni, hogy úgy lesz, ahogyan Isten mondta. Sátán odalopakodik szívünkhöz, és belesuttogja saját gondolatait, igyekszik kételkedést szítani. Csakugyan azt mondta az Isten? Vagy még finomabban: jól értetted? Bizony, hányszor elbizonytalanodunk, tényleg így kell érteni? Aztán ha egy bizonyos döntés másokat is érint, mint itt Ábrahám feleségét, Sárát, még nehezebb hinni. Miért? Mert ő nem hallotta Isten szavát, csak Ábrahámtól értesült róla, és ő gyermekre vágyik. Tíz év után eljut oda, hogy nem úgy kell érteni, ahogy azt Ábrahám érti. Kapnak gyermeket, de másképp, meg kell keresni az emberi lehetőségeket. És Sára megtalálja, mert amikor eljátszunk egy nekünk tetsző gondolattal, az meg is fog valósulni. Itt is jól nyomon követhetjük, hogy ez a gondolat, bár nem Istentől van, mégis megvalósulhat. Izmael meg fog majd születni. Tehát ha visszafelé akarjuk értelmezni, vagyis abból indulunk ki, hogy Izmael megszülethetett, ezért ez Isten akarata volt, akkor tévútra kerülünk. Isten engedi megvalósulni, bár nem ez az Ő akarata. Ezért mindig az eredeti ígérethez, üzenethez ragaszkodjunk. Isten nem írta át a terveket az idő múlásával.

Ábrahámnak lett volna a feladata, hogy megmagyarázza Sárának Isten akaratát, és nemet mondjon erre a tervre. Ez az akkori világhoz, az akkori szokásokhoz való alkalmazkodás volt. Azonban Ábrahám hallgatott felesége szavára. Ma úgy mondanánk, empatikus volt, beleélte magát felesége gyermek utáni vágyába, sőt, megértette őt. Azonban nem lehet az érzelmeknek, az emberi indulatoknak ilyen szerepe. Az az indulat legyen bennünk, ami Krisztus Jézusban is volt, írja Pál apostol. Őt nem az érzelmek, a pszichológiai megoldások, hanem Isten akarata vezette. Van, amikor be kell vállalni a konfliktust az Úr akarata mellett való kiállás érdekében. Mert ha nem tesszük, még erőteljesebb konfliktusok keletkeznek.

Amikor a problémák jelentkeznek, Sára áthárítja Ábrahámra a felelősséget. Ő nem bízott az Úrban, nem hitte, hogy aki bezárja az ajtót, az ki is tudja nyitni, még méh ajtaját is. Sára ötlete volt az egész, de nem vállalja. A saját magunk által erőltetett dolgokban nincs öröm és békesség. Ábrahám se vállalja a maga részét, nem mondja: hibáztam, gyenge voltam, de oldjuk meg együtt. Hágárnak is vállalnia kell a maga részét, ő is belement ebbe a játszmába, és visszaélt helyzetével. Nem a menekülés a megoldás.

Olyan jó látni, hogy az Úr utánamegy Hágárnak is, ő még a rossz döntést is felhasználja. Izmaelből is nép fog származni. Igaz, olyan nép, ami miatt rengeteg gondja lesz Isten népének. De ez a nép mindig figyelmeztet az engedetlenség és a türelmetlenség következményére.

Hágár egy forrásra talált a pusztában, és ott talál rá az Úr akaratára, ott újul meg. Isten nekünk is készített egy forrást, és ez nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Amíg Rá nem találunk, csak bolyongunk, Vele azonban helyreáll a békességünk, és megtaláljuk életünk értelmét is. Ez a forrás igazán feltölt és megújít.

Kérdések szállnak fel a jelenlevők ajkáról (Mt 7,7-14). Akkor mit tegyünk, Jézus? És Ő nem jön zavarba, hanem válaszol. Mondhatnánk, eldobja a „megírt jegyzeteit”, és kapásból válaszol. Vezeti az embereket Isten felé. Olyan szabad az Úr, bár ilyen szabadok lennénk, mernénk mindig kérdezni, és tudnánk így a Lélek vezetése alatt válaszolni. Nagyon életszagú, amit itt Máté leír. Kérjük, hogy a mi istentiszteleteink is váljanak életszagúakká. Merjünk és tudjunk a problémákra, a kérdésekre a Lélek által igei és élő válaszokat adni. Mit tegyünk? Kérjetek, keressetek, zörgessetek, vagyis forduljatok mindennel az Atyához, Őt kérjétek, Nála zörgessetek, amikor elintéznivalótok van. Ez a hármas formula megerősítést jelent: bízzatok, mert Atyátok biztosan odafigyel rátok, és cselekszik is. Mert a válaszok Isten munkáját jelentik. Megadatik - a passzív formula elmondja, hogy Isten adja meg, Ő nyitja ki az ajtót, akár az élet ajtaját, akár a szívek ajtaját.

Ismét rámutat az Úr Jézus arra, hogy Isten Atya, így közelítsük meg. Őáltala Atyánkká lett, és odafigyel gyermekeire. Jókat ad nekik. Hangsúlyozza, hogy mi gonoszok vagyunk. Ez nem hízelgő, de rámutat arra, hogy ha mi gonosz létünkre jót akarunk a gyermekeinknek, mennyivel inkább mennyei Atyánk. Mindig erre kell gondolni, ha szeretem gyermekeimet, mennyivel inkább Ő. Azonban nem ránk önti javait, hanem kérni kell. Szabad kérni, és Ő jót ad, mindig jót. Mi tudunk rosszat is kérni, olyat, amiről nem látjuk előre, hogy rossz lesz, de ezt nem adja, mert óv, véd.

Az is benne van, hogy magunktól nem leszünk jobbá. Gonosz a szívünk, és az is marad, ezen nem segít semmilyen emberi tudás vagy tevékenység, csak egyedül Isten kegyelme. Ő képes újjáformálni, új természettel megajándékozni azt, aki Hozzá fordul.

Mit tegyünk? - kérdezik. Már Keresztelő Jánoshoz is mentek emberek, akiknek tanácsra volt szükségük. Mit tegyünk, hogyan viszonyuljunk a másik emberhez? És Jézus rámutat: egyetlen dolgot, azt tegyétek mások felé, amit szeretnétek, hogy ők is tegyenek veletek. Nem kell több, elég csak ennyi. Elég azt tenni, amire én is vágyok. Ha azt szeretném, hogy beszélgessen velem, tegyem meg én az első lépést, ne várjak a másikra, hanem induljak el felé. Ne elvárjak, hanem cselekedjek. És ez majd a másikra is döntő hatással lehet.

Határozott felszólítás következik: menjetek be a szoros kapun, Mindaz, amit eddig mondott, amiről szó van, itt kezdődik. Isten országáról volt szó, és minden a belépéssel kezdődik. Amíg nem vagyok bent, nincs miről beszélni. Lépj be, Jézus a kapu, és Ő maga az út is. Beléptél már a bűnbánat kapuján az élet útjára? Ezen jársz már, vagy még gondolkodsz, kevés vándort látsz itt, csábít a széles út, mert azon több az ismerős? Az út végcéljára figyelj. Nem az út szélessége a döntő, hanem az, hogy hová visz. Csak az egyik visz az életre, és ez a keskeny. Itt nem igaz az, hogy a többségnek van igaza, a látszat csal. Azért, mert sokan egy irányba mennek, sokan a széles utat választják, még nem jó irány. Nem, mert a kárhozatba, a pusztulásba visz. Az életre vezető kapu szoros, csak egymás után lehet rajta bemenni, és leborulva, talán térdeinken, és keskeny maga az út is, de jó helyre, az örök életbe vezet.

 SZOROS KAPU, KESKENY ÚT

Szoros kapu, keskeny út! –

Az Úr Jézus mondja:

Kisfiúk és kisleányok,

jöjjetek át rajta!

Általmennénk rajta,

Általmennénk rajta,

Nagyon szoros a kapu,

nem férünk át rajta.

Szoros kapu, keskeny út!

– Az Úr Jézus mondja:

Rakjátok le a bűn terhét,

majd átfértek rajta!

– Leraknánk, ha tudnánk,

leraknánk, ha tudnánk,

Ha valaki levenné,

akkor átjuthatnánk.

Szoros kapu, keskeny út,

az Úr Jézus mondja:

Az én karom elég erős,

segíthetek rajta.

– Jézus, segíts rajtunk,

Jézus segíts rajtunk,

Ha a karod olyan erős,

kérünk, segíts rajtunk!

Szoros kapu, keskeny út,

mely vezet az üdvre,

Fiúk, lányok,

jöjjetek hát boldog, új életre!

Jöjjetek át rajta,

jöjjetek át rajta,

És az örök életet

Jézus nektek adja!

Isten áldásával.